Marjai Judit: Orbán 16 éve elvette életem legjobb korszakát
Tizenhat elvesztegetett év, politikai kirekesztés, mesterséges intelligenciával írt dalszövegek, fotóművészeti kísérletek és újabb érettségi ötven felett – Marjai Judit a KlikkTV Mélyvíz című műsorában nemcsak a közéletről, hanem saját pályájáról és terveiről is őszintén beszélt. A fotóművész szerint tudatosan vállalta az „örök ellenzék” szerepét, miközben új kiállításra készül, politológiát tanulna, és ma is azt vallja: a szabadság többet ér bármilyen vagyonnál.
„Nem kaptam se pénzt, se munkát”
Marjai Judit már a beszélgetés elején tisztázta, miért utasítja el a „celeb” megnevezést. Szerinte lényeges különbség van a celeb és a celebritás között: utóbbi mögött teljesítmény áll, míg előbbi pusztán a nyilvános jelenlétből él. Úgy véli, őt fotóművészként ismerik, ezért inkább az utóbbi meghatározást fogadja el.
A műsor egyik központi témája a TV2-ben tett közelmúltbeli szereplése volt, amelyet saját bevallása szerint abszurd helyzetként élt meg. Azt állította, hogy két és fél évig gyakorlatilag tiltólistán szerepelt a csatornánál, miután korábban rendszeresen bírálta a kormányhoz köthető közéleti szereplőket. Felidézte, hogy egy róla készült portréfilm is eltűnt a nyilvánosság elől, ezt követően pedig sem a TV2-ben, sem más kormánypárti médiában nem kapott lehetőséget.
„Nem kaptam se pénzt, se paripát, se munkát, zéró” – fogalmazott, hozzátéve, hogy idővel elfogadta ezt a helyzetet. Szerinte amikor ismét meghívták a csatornához, választhatott volna a konfliktuskerülés és az őszinte véleménynyilvánítás között, ő azonban az utóbbit választotta. Elmondta, hogy a műsorban saját, mesterséges intelligencia segítségével készített dalairól is beszélt volna, amelyek politikai szatíraként születtek, ám ezek a részek végül nem kerültek fel a csatorna online felületeire.
Marjai szerint mindez azt mutatja, hogy bár sokan változást érzékelnek a médiában, a tulajdonosi viszonyok nem változtak meg, ezért továbbra sem várja, hogy az ő kritikái szélesebb nyilvánosságot kapjanak.
„Ez egy nagyon jó tizenhat évem lehetett volna”
A fotóművész úgy fogalmazott, tudatosan választotta „a lehető legkellemetlenebb állást”, vagyis azt, hogy mindig kritikusan szemléli a hatalmat. Ugyanakkor hangsúlyozta, nemcsak saját pályáján érzi elvesztegetettnek az elmúlt másfél évtizedet, hanem sok olyan alkotót is ismer, akik szerinte képességeik ellenére nem kaptak lehetőséget.
Úgy látja, a 45 és 60 év közötti időszak az ember életének egyik legtermékenyebb korszaka, amikor már megszerezte a tapasztalatot, de még tele van energiával. „Ez egy nagyon jó tizenhat évem lehetett volna” – mondta, hozzátéve, hogy szerinte ezt az időszakot elvették tőle.
Bár úgy érzi, szakmailag többre vihette volna, azt is kiemelte, hogy munkáit így is elismerik: fotói a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében is helyet kaptak. Szerinte azonban nem szabad beleragadni a közéleti szerepvállalásba, ezért jelenleg ismét intenzíven dolgozik fotóművészként.
Legújabb projektjében az idő múlását szeretné megjeleníteni. Évek óta fényképezi az Epreskertben található, az időjárásnak kitett szobrokat, amelyek lassan pusztulnak, átalakulnak. Emellett visszatért gyermekkori technikájához, a többszörös expozícióhoz is. Elmesélte, hogy kilencéves korában véletlenül készítette élete egyik legfontosabb fotóját: nem továbbította a filmet, ezért ugyanarra a képkockára került nagymamája és saját gyermekkori alakja. Ezt a módszert most ismét alkalmazza, mert úgy gondolja, a mesterséges intelligencia korában felértékelődik a kézzel létrehozott alkotás értéke.
Politológia, társadalmi frusztráció és a szabadság ára
Marjai Judit nemcsak alkotói terveiről beszélt, hanem arról is, hogy ismét felvételizni szeretne politológia szakra. Tavaly nem jutott be, mert régi érettségi eredményei nem biztosítottak elegendő pontot, ezért jövőre emelt szintű történelemérettségit tesz. Mint mondta, egyszerűen tanulni szeretne, hiszen folyamatosan olvas társadalomtudományi műveket.
Ennek kapcsán idézte Thorstein Veblen amerikai közgazdász és szociológus elméletét is, amely szerinte jól magyarázza a luxusfogyasztás társadalmi hatásait. Úgy véli, amikor az emberek felháborodnak a feltűnő gazdagság láttán, azt gyakran irigységnek nevezik, pedig valójában társadalmi frusztrációról van szó. Szerinte a kirívó életmód nemcsak anyagi különbségeket mutat meg, hanem azt is, amikor a társadalom egy része úgy érzi, a vezető elit elveszítette kapcsolatát a valósággal.
A beszélgetés végén szóba került a vagyon, a gazdagság és a személyes döntések kérdése is. Marjai elmondta, hogy voltak olyan időszakai, amikor jóval több pénzzel rendelkezett, mégsem ezt tartja élete legfontosabb értékének. Azt vallja, az ember végül nem a megszerzett javakat viszi magával, hanem azt, amit gondolataival és tetteivel maga után hagy.
„Az önazonosság és az, hogy az ember lelke szabad legyen, sokkal fontosabb” – fogalmazott, hozzátéve, hogy számára a boldogság és a szabadság mindig többet ért, mint bármilyen anyagi siker.
