Másfél éven belül a leglassúbb ütemben emelkedtek az élelmiszerárak januárban
Kemény év áll előttünk, de legalább az árak alakulása szempontjából nem indult rosszul. Legalábbis a saját kosarunk alapján mért (nem reprezentatív és nem is hivatalos) élelmiszerinfláció alakulása szempontjából. Az adat ugyanis jelentős mérséklődést tükröz decemberhez képest, amikor is – a jelek szerint nem trendfordulatként, hanem egyszeri jelenségként – alaposan megugrott. Az idén januárban azonban 0,5 százalék volt a drágulási ütem, ilyen alacsonyan másfél éve nem állt meg a mutató. Az is érdekes, hogy hatalmas szórás eredményeként alakult ki ez az alig érzékelhető áremelkedés.
„Összességében tehát 7,7 százalékos volt a drágulás üteme decemberben, ami jócskán meghaladja a novemberi dinamikát, sőt, majdnem a duplája annak. Kíváncsiak vagyunk arra, mit mutat majd ki a Központi Statisztikai Hivatal a január 13.-i adatközléskor...most megszakadt a csökkenő trend. Mindannyiunk nevében mondhatom, reméljük, hogy ez csak egy egyszeri véletlennek bizonyul majd” – ezt egy hónapja írtuk, a 2025 decemberi saját élelmiszereket tartalmazó bevásárlókosarunk alapján számított inflációs anyagunkban. Nos, szerencsére a januári mérésünk azt mutatja, hogy egyszeri esetről lehetett szó, mert egy hónappal később alaposan lelassult az áremelkedési ütem, ami alig-alig került az emelkedő tartományba.
Egy hónappal ezelőtt, tavaly decemberben az előző év decemberéhez viszonyított 7,7 százalékos adatunktól jelentősen elmaradt (pontosabban sokkal kedvezőbb volt) a Központi Statisztikai Hivatal hivatalos élelmiszerinflációs száma a maga 2,6 százalékával. Ennek fényében is kifejezetten kíváncsian várjuk, hogyan alakul majd a januári adat – erre majd február 12.-én kapunk választ.
Forrás: saját gyűjtés
Ami a mi januári adatfelvételünket illeti (a módszertanról a cikk végén lehet olvasni), ahogy az alább látszik, nagyon nagy szórással alakult ki ez a 0,5 százalékos drágulási ütem. Egyes termékek ára egyenesen bezuhant, sőt, az az érdekes helyzet állt elő, hogy ami olcsóbb lett, az minimum kétszámjegyű mértékben került kevesebbe, mint egy évvel korábban. A legkirívóbb az alma és a tejföl árában bekövetkezett változás volt – érdekes módon, decemberben a KSH-nál is kétszámjegyű volt a tejtermékek árcsökkenése. Ám ebből nem érdemes túlzottan sok következtetést levonni, hacsak azt nem, hogy januárban bekerült az akciós termékek körébe az eleve árrésstopos cikkek közül pont az, amit mi vásároltunk. Hiszen éppen így egy tejtermék és egy gyümölcs-zöldségféle található a skála túloldalán, a kosarunkba került termékek között az a kettő, ami a legjobban drágult az év első hónapjában.
Forrás: KSH és saját gyűjtés
Ezzel a 0,5 százalékos átlagos drágulási ütemmel – egy kis decemberi kitérő után – nem csak folytatódott az élelmiszerárak mérséklődése, egyenesen a második legalacsonyabb adatot mértük azóta, hogy 2022 őszén elkezdtük rögzíteni ezt a fajta mutatószámot. Azóta egyszer, 2024 júniusában volt ennél is kedvezőbb – nulla változással –, amúgy pedig az eltelt, durván 4,5 évben még a közelében sem járt ennek az alacsony szintnek. Mindeközben pedig – ahogy a fenti grafikon is mutatja –a mértékekben ugyan nem, és a havi mozgások esetén is többször eltér a hivatalos és a mi bevásárlási kosarunk áralakulása alapján mért adat, ám a csökkenő trendvonal megegyezik. Plusz az utóbbi időben még a mérték sem tér el túlságosan egymástól (december ebben kivétel volt). Ennek alapján kimondható, hogy jó eséllyel a hivatalos KSH-adat is az élelmiszerinfláció lassulásáról számol majd be.
Így mérünk mi
Mint a Hírklikk olvasói már megszokhatták, az élelmiszerárak három évvel ezelőtti elszabadulása óta hónapról-hónapra mi is közzétesszük a saját virtuális bevásárlókosarunk árváltozását. Az élelmiszer-kosarunk tartalma az adatfelvétel módja miatt technikai okkal magyarázhatóan nem egyezik meg a megelőző havi kosaraink tartalmával: a cikk szerzője által kedvelt online élelmiszer „ábécé” felületén mód van visszanézni az egy évvel korábbi saját vásárlási számlákat, így annak egyes tételeit össze lehet hasonlítani az egy évvel későbbi – esetünkben most éppen a 2026. januári – árakkal. Ám az egy évvel korábbi, éppen terítéken lévő hónapban nem feltétlenül ugyanazok a termékek kerültek a mi kosarunkba, mint most, így értelemszerűen a vásárlói kosaraink is eltérnek egymástól. Így a mi „inflációink” nem reprezentatív (már csak azért sem, mert a saját fogyasztásunkat és nem az átlagosat képviseli), nem tudományos, de januárra iránymutatónak mondható. És az biztos, hogy mi ennyivel fizettünk többet 2026. januárjában ugyanazért (márka, kiszerelés, besorolás) a termékért, mint egy évvel korábban.
