Meddig tartanak a „csökkentett” üzemanyagárak?

Az árréscsökkentést akkor minden kútnak követnie kellett, ha nem akarták elveszíteni az ügyfeleiket, nyilatkozták, hozzátéve, „ebbe természetesen nem a Mol fog tönkre menni”. De úgy tűnik, senki nem ment tönkre. Mi történt?

Ahol lehetett, elmondtuk, hogy nekünk nagyon fájt a MOL döntése, mert mi nem tudjuk honnan elvenni ezt a 10 forintot. Két szűk esztendő után 2023-ban kedvezőbbek lettek az adózási szabályok, s ez viszonylag stabilizálta a kiskutak eredményét. Ekkor mindenkinek keletkezett valamennyi tartaléka. A korábbi „ársapkás” rossz tapasztalatok után, aki tehette, igyekezett több lábra állítani a vállalkozását. Sokan ezt az utat választották, és jól tették, mert a 2024-es adózási szabályok megint srófoltak egyet a bevételeinken. A különadónkat, ami egy éve még 0,15 volt, egyből három százalékra emelték, és ezt a húszszoros növekedést be kellett építeni az árrésünkbe. Eközben a nagyokét 4,5 százalékról háromra csökkentették a „versenysemlegesség” jelszavával. 

Az árak azóta sem emelkedtek, sőt, szinte hetente újabb és újabb csökkenést tapasztalunk. Ez még mindig a kormány fenyegetésének hatása? 

Nem, ezt most nem a kormány, hanem az olajpiac „diktálja”.  A nemzetközi tőzsdéken az árakat két hír rázta meg: az egyik a kínai, a másik az amerikai gazdaság botladozásáról szólt. Az amerikai gazdaság az első két hónapban GDP arányosan nagyon jól teljesített, de márciusban már beszakadt, és nem hozta a korábbi években megszokott első negyedéves adatokat. Az Egyesült Államokban nagyon odafigyelnek az elemzők adataira, mert a jelentések összeállításakor minden lehetséges mozgást alaposan feltérképeznek. A GDP problémákat jelzett, a kamatok is elég magas szinten stagnálnak, amiből arra következtettek, hogy 2024-ben az amerikai gazdaság nem úgy fog muzsikálni, mint ahogy 23 végén, a negyedik negyedév számai előrevetítették. És ne hagyjuk számításon kívül a harmadik szempontot sem: november 4-én lesz az amerikai elnökválasztás, már tudni, hogy októbertől engedélyezték a belföldi olajkitermelés növelését. Az év utolsó hónapjaiban ezzel akar a kormányzat javítani a gazdasági mutatókon. Az ottani kormány kezében kicsit súlyosabb kártyák vannak, mint a magyar „kistestvérnél”.

A másik problémaként Kínát említette.

A kínai ipar „motorjával” nincsenek gondok, de a fogyasztás ott sem növekedett, sőt, csökkent az idén. Ebből azt hozták ki az elemzők, hogy hiába tapasztalni a termelés oldalán növekedést, a rengeteg belső bedőlt hitelállomány, az ingatlancégek csődhulláma azt mutatja, hogy belső bajok vannak. Erre pedig kénytelen odafigyelni az olajpiaci tőzsde is.

Meddig tarthat a hazai üzemanyagárak csökkenése? A szóbeszéd szerint, amint véget ér a választás, véget ér a kutakon is ez a tendencia.   

Nem gondolom, hogy ennek szerepe volna mostanában. Az üzemanyagárak alakulása kettős hatás alatt áll. Egyik oldalon a kínálat szabályozza, a közelmúltban az OPEC hozott egy döntést, amellyel meghosszabbítja a korábban elrendelt kitermelési stopot. Ezt nyolc ország ellenzi, köztük az Emirátusok is, amely kifejezetten a heti termelés növelését jelentette be. Ezért a múlt héten az olajár „beszakadt”, a hordónkénti ár egyetlen nap alatt 85-88 dollárról lement 77 dollárra. Most elkezdett egy kicsit visszaerősíteni, mert a piac úgy ítélte meg, túlreagálták a hírt. Ezt a változást követik most a hazai árak: június 7-én öt forinttal csökkent a benzin ára, hétfőtől újabb két forint várható.    

Annak ellenére, hogy az euró árfolyama közelíti a 400 forintot? 

Ez még nem jelentkezik a napi árakban. A tőzsdei árak csökkenése vagy emelkedése, a forint árfolyamának hullámzása némi késéssel jelenik meg a kútoszlopok áraiban. De nem hiszem, hogy tartósan velünk fog maradni az üzemanyag árak csökkenése.