Még egyszer Kósa Lajos bunkóságáról

Amint arról a Hírklikk is beszámolt tegnap, meglehetősen cinikus, pökhendi és lekezelő mondat hangzott el Kósa Lajos szájából a honvédelmi és rendészeti bizottság hétfői ülésén. „Az a tízmillió turista, aki belép Magyarországra, sem kap enni a magyar államtól, ők sincsenek éheztetve.” Ezt az emelkedett magvasságot találta mondani Kósa Lajos, a bizottság fideszes elnöke annak kapcsán, hogy Szél Bernadett és Szabó Szabolcs képviselők a tranzitózónában tapasztalt embertelen gyakorlat megszüntetését célzó törvénytervezetet nyújtottak be. Elmondanám, hogy mit gondolok a bevándorlásról. Lassan mondom, hogy Kósa Lajos is megértse.

Szerintem nem jó dolog, hogy ilyen sok ember menekül Európába. Nem tetszett az sem, ahogy négy évvel ezelőtt áthaladtak Magyarországon, az ígéret földjére, Németországba tartva. Az lenne normális, ha mindenkinek a szülőföldjén lehetne az otthona. Más országokba csak turistaként, üzleti ügyekben, esetleg önszántából, például a szerelme után utazna. Egyébként pedig örülne annak, hogy békés, nyugalmas lakóhelye van.

Olyan hely, ahol ismeri a nyelvet, a környező utcákat, tereket. Van kedvenc vendéglője, ahol hétvégén a családjával ebédel, és van pénze, hogy ezt a vendéglőt megfizesse.

Az lenne a jó, ha senki sem menekülne. Nem gyalogolna száz kilométereket, esőben, fagyban, hőségben, nem várakozna reménytelenül idegen pályaudvarokon, asszonyával, gyerekeivel a földön ülve. Nem vágyna mindennél jobban egy palack vízre, ételre, takaróra, zuhanyozási lehetőségre.

Nem a menekülők mellett vagyok, hanem azokkal, akik nem hagyják sorsukra az elesetteket. Takarót, ruhát, sátrat, élelmet visznek nekik.

Ha már az állam nem.

Ha már az egyházak nem. (Tisztelet a kivételnek. Tuggyukki.)

Talán Kósa Lajos és a hozzá hasonló keresztények is képesek felfogni, hogy normális ember nem rúg bele az elesettbe, hanem ételt, vizet, ha kell, orvosságot ad neki. Ha valaki éhes és beteg, akkor mindegy, hogy miért lett ilyen. Nem azokat kell okolni a sorsukért, akik nálunk is szegényebbek és szerencsétlenebbek.