Még, hogy nincs tanárhiány…

Legutóbb Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter beszélt arról az augusztus 24-i kormányinfón, hogy szerinte összességében elegendő tanár van, ilyen értelemben nincs tanárhiány, bár bizonyos szakokon nehéz tanárt találni, ilyenek a természettudományos tárgyak és az idegen nyelvek. Azt is mondta, hogy a gyermekek száma egyre csökken, míg a tanároké 2001 óta nem vagy alig mérséklődött. Ma több tanár jut 20-100 gyerekre, mint 10 vagy 20 éve, és csak egyes szaktárgyak oktatására nehezebb tanárt találni. Mindezt még azzal is meg tudta fejelni, hogy az oktatási kormányzat feladata az, hogy mindenhol megfelelően kezdődjön el a tanév, és hogy az utóbbi évek népességmozgásai következtében vannak olyan területek az országban, ahol nagyobb létszámú osztályok indulnak – ilyenre jó példa Pest megye. Vannak azonban olyan régiók, települések is, ahol alig jön össze a megfelelő létszám.

Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára szombaton a tihanyi Tranzit fesztiválon arról beszélt: az állam az elmúlt években nagyobb szerepet vállalt az iskolák és a kórházak fenntartásában annak érdekében, hogy kiegyenlítse az egyenlőtlenségeket. A nagyobb szerepvállalás hatását mutatja a PISA-jelentések eredménye, de az is, hogy csökkent a családi háttér befolyása a fiatalok előmenetelében.

Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkárról már ne is beszéljünk, aki szerint az oktatásban minden szép és jó, ami meg mégsem, arról az Európai Unió és a magyar ellenzék tehet, akkor is, ha több mint egy évtizede a jelenlegi hatalom uralkodik. 

Ám a magukat politikusnak tartó Orbán-csapattagok mindent rózsaszínűre festő állítólagos valóságával is szembejön a realitás. 

A pedagógushiány nem fest olyan jól, mint azt állítja a kormány. 

Azt már Horváth Péter, a kormányhoz közelálló Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) országos elnöke is elismerte, hogy pedagógushiány van. Bár saját iskolájában, a győri Révai Miklós Gimnáziumban a nyugdíjba menők miatt megüresedett álláshelyeket sikerült betölteni, több olyan iskoláról is tud, ahol ezt nehezebben tudták megoldani. Az NPK elnöke is úgy véli, hogy a státusztörvény miatt ezres nagyságrendben lesznek olyanok, akik elhagyják a pályát szeptemberben.

Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke 16 ezresre becsüli a pedagógushiányt, és azt is elmondta, hogy az utóbbi tíz évben a pedagógushallgatók mindössze ötöde maradt a szakmában két évvel az egyetem befejezése után. Ezzel az aránnyal számolva, a 2018-ban felvett 9288 pedagógusjelöltből 2023-ra mindössze 2-3 ezren maradnak azok, akik valóban elkezdenek tanítani. Arról is beszélt, hogy már az előző tanévben országszerte minden ötödik általános iskolában tanítottak tanári képesítés nélkül, minden harmadikban pedig vannak olyan tanárok, akik nem a szakjuknak megfelelő tárgyakat oktatnak. 

Mindehhez hozzájött még a státusztörvény, ami miatt több ezren fogják elhagyni a pályát Komjáthy Anna, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) országos választmányának elnöke szerint, és mivel a tanároknak szeptemberben kell nyilatkozniuk arról, hogy elfogadják-e az új jogállást, ezért akkor is várható még felmondási hullám. 

Az mindenki számára világos, erre készülhetnek a pályán maradó pedagógusok is, hogy a tanárhiány elfedésére a kormány emeli a csoportlétszámokat, megszokottak lesznek a 40 fős osztályok; a pedagógusok óraszámát emelik még magasabbra, miközben így is rengeteget túlóráznak fizetetlenül, és egyszerűen bezárják a kis létszámú intézményeket.

Ezek után szembesüljünk a PISA-eredmények valóságával.

A PISA-eredményekről csak annyit, hogy a legutóbbi mérés szerint az alapkészségek terén gyengén teljesítő 15 évesek aránya nemhogy nem csökkent, hanem egyenesen nőtt az elmúlt tíz évben. A PISA-mérések adatai szerint olvasásból 17,6 százalékról 25,3 százalékra nőtt a gyengén teljesítők (azaz a funkcionális analfabéták) aránya, matematikából 22,3-ról 25,6 százalékra, természettudományokból 14,1-ről 24,1 százalékra változott.  A korai iskolaelhagyók aránya nem csökkent, hanem nőtt 2011 és 2021 között. A következmény, hogy minden negyedik magyar gyerek nem lesz képes megfelelni a munkaerőpiaci elvárásoknak, ez pedig komoly versenyképességi problémákat vetít előre. 

De már nem hivatkozhatnak a kormány-emberek a kompetenciamérésre sem, hisz' feketén-fehéren kiderült: a nyolcadik osztályosok 40 százaléka, valamint a tizedikesek egyharmada az alapszint alatt teljesített szövegértésben és a digitális eszközök használatában. Az eredmények a szakemberek szerint azt mutatják, hogy a diákok jelentős része a munkaerőpiacra kerülve, kizárólag betanított munkára lesz alkalmas.

„Az oktatási kormányzat feladata az, hogy mindenhol megfelelően kezdődjön el a tanév – mondta Gulyás Gergely. Vessünk erre is egy pillantást. 

A gyömrői általános iskola csak egy példa, de nyilván nem ez az egyetlen ilyen intézmény az országban. Az ATV adta hírül a gyömrői Fekete István Általános Iskola kálváriáját. Az intézmény felújításáért évek óta harcolnak a szülők, akik a hosszan tartó kálváriába már belefáradtak. Az illetékes tankerületi központ konténereket ígért, de ezek szeptember közepéig nem érkeznek meg.  Az iskola problémái több mint két éve kezdődtek, amikor egy jókora rész szakadt le az egyik tanterem plafonjából. Nem sokkal később egy új épületre kaptak ígéretet, majd két éve, májusban, háborús és anyagi helyzetre hivatkozva ezt visszavonták. Siegl Tünde, az iskolai szülői munkaközösség elnöke azt mondta: ,,azzal hitegettek, hogy majd tavasszal, majd ősszel, majd megint tavasszal és közben ugye az épület állaga folyamatosan romlik, az alsó illetve a felső épület. Sokkal-sokkal több gyerek jár ide, mint a megengedett, tehát most már minden osztály ilyen harminc közeli gyerekfővel indult". Az idén plusz két osztályt is ki kellett alakítani. Tünde elmondta, a megnövekedett létszám miatt az illetékes Monori Tankerületi Központ két konténert ígért a diákoknak, ezek azonban nem érkeztek meg időben. Legutóbb szeptember közepére ígérték őket.

Arról, hogy bezár az alsóújlaki iskola, pedig a távozó tanító állására lett volna jelentkező, a Népszava adott hírt.  Évtizedek óta csak alsós diákok tanulnak a 600 lelkes Alsóújlak iskolájában. A vasvári általános iskola tagintézményeként működő iskolába minden ősszel 13-14 helybéli gyereket íratnak, s az elsősök a harmadikosokkal összevont csoportban tanulhatnak, míg a másodikosok a negyedikesekkel alkotnak közös gruppot. Az újlakiak szeretik iskolájukat, nemcsak azért, mert kényelmes, hogy helyben van, hanem azért is, mert a pedagógusok intenzíven tudnak foglalkozni az egy csoportba járó öt-nyolc gyerekkel, így tudásszintjük jobb korosztályuk átlagánál. Az alsóújlakiakat felháborította, hogy ősztől bezár az iskolájuk. Az újlaki tagiskola két tanítójának egyike Vasváron, a központi iskolában folytatja pályáját, s az intézményt fenntartó szombathelyi tankerület – állítólag – nem talált új pedagógust az újlaki állásra. Pedig az egyik szülő facebookos hirdetésére nyolcan is jelentkeztek, és a szakmai múltjuk alapján mindannyian alkalmasak tűntek az állásra. Az alsóújlaki tanítói munka azért vonzó a pedagógusok számára, mondta a polgármester, mert az itteni, családias légkörben eredményesen lehet foglalkozni a kisdiákokkal, ráadásul a falu kétszobás, komfortos szolgálati lakást is ad az ideszerződött tanítónak. Ám a szülők közül a bezárás hírére sokan már átíratták a gyereküket másik iskolába, így a helyii intézmény menthetetlen lett. 

Egy elkeseredett Facebook-bejegyzés pedig arról adott hírt: a Somogy megyei Nágocson is szünetelni fog a következő tanévtől az oktatás, a vezető nyugdíjba vonulása miatt. Egyre több vidéki kisiskola zár be a pedagógushiány és csökkenő diáklétszám miatt. Rajtuk csapódik le először a rossz oktatáspolitika.

És akkor nézzük az (egyelőre) tanító pedagógusok helyzetét. 

Az alábbi írást a PDSZ honlapján tette közzé valaki, de nagyon is jellemzi a magyar közoktatás helyzetét: 

„Második éve vagyok pályakezdő tanár. Az alakuló értekezlet első mondata sem volt túl bizalomgerjesztő, pedig azt hittem, a tavalyi első évemnél nincs lejjebb.

Idézet következik: ebben az évben sincs tornaterem az iskolában, mert a tetőre még mindig nincs pénz, meg már az oldalfal is életveszélyesnek lett minősítve, nem tudjuk, meddig áll. Már ázik az aula is, de erre az évre szerencsére kaptunk tíz új vödröt a beázásra. A tesiórákra így nem kell bója.

25 évesként az 50+-os kollégák között felnevettem. Komoran rám néztek: ez nem vicc! Pedig egy stand-upban el tudtam volna képzelni ezt a jelentet.

Beszélgettünk, beszélgettünk, elsorolták, mi életveszélyes és mi balesetveszélyes ebben az isten háta mögötti falusi iskolában, ahová bár busz nem igazán, de majdnem 300 diák jár.

Jó hangulatban telt a nap, viccelődtek a kollégák, hogy ezekbe a 2. világháborút is megélt vasszekrényekbe valahogy el kéne a meleget raktározni, mert ha olyan telünk lesz, mint tavaly, nem fogjuk kibírni. Februárban már nem volt elég a kesztyű meg a nagykabát bent takaróval sem, így most megy a trükközés, milyen kis hősugárzót tudnánk legalább a tanáriba titokban becsempészni.

Csaknem 300 gyerekre 15 tanár van az igazgatóval és helyettessel együtt. Nem érdekelte őket, milyen végzettségem van, bár felsős tanár vagyok, most tanító néni leszek összevonva a 3. és 4. osztályban.

Ahogy a dajka végzettségű pedagógiai asszisztensünk is az 1. osztály tanítója lesz. Nálunk aktuális a családalapítás, reméljük, a tél előtt táppénzre tudok menni… Szerintem egy pályakezdő pedagógusnak nem a menekülési útvonalat kéne fürkésznie, de hát mire várjunk?”

S végül álljon itt Rétvári Bence állításával szemben az igazság a családi háttér befolyásáról a fiatalok előmenetelében.

Nahalka István oktatáskutató a Hírklikknek mondta el, hogy Magyarországon él az a bornírt tévhit, sokan tényleg azt gondolják, a „jó” iskolákban történik a tehetségnevelés, másutt meg a felzárkóztatás folyik. Ennek pedig nagyon, nagyon nem így kellene lennie. Az, hogy kik jelennek meg a tanulmányi versenyeken, hogy kik jutnak előbbre rajtuk, és azután kik győznek, rettenetesen függ ezeknek a gyerekeknek az iskolai előéletétől, az pedig nagyon szoros kapcsolatban van a szociális hátterükkel. Ha megnézzük, hogy kik az országos, a különböző nagy múltú tanulmányi, tantárgyi versenyek győztesei, akkor kiderül, hogy túlnyomó többségükben mindenképpen a magasabb társadalmi státuszú családok gyermekei. Magyarul egy olyan szelekciós, kiválogatódási folyamatnak az eredménye, és bizonyos értelemben a betetőzése, ami egyébként is széles körben zajlik az országban.