Még mindig útban van a hatalomnak a Politikatörténeti Intézet

Súlyosan tévedtek azok, akik azt hitték, megnyugvást hoz majd, ha a Politikatörténeti Intézet (PTI) kiköltözik abból az Alkotmány utcai épületből, amely évtizedekig a székháza volt. Igaz, ez esetben a Kúria egy olyan ügyben döntött, amelyben maga is érintett volt, hiszen az egykori Igazságügyi Palota adott helyet anno a Kúriának is. Az intézet azonban végül eleget tett a bírósági ítéletnek, s elköltözött. Január 20-án még egy birtokbaadási jegyzőkönyvet is aláírtak a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. képviselőjével, miután egy közjegyzővel végigjárták a Kossuth térre néző épületet. Az ingóságokról leltárt is készítettek, fotódokumentációval együtt és senkinek nem volt kifogása. A jegyzőkönyvben az is szerepel, hogy az épület műszaki állapota közepes, havária – vagyis vészhelyzet – nincs, bár kétségkívül felújításra szorul. 

Néhány nap elteltével, aztán újfajta kampány indult. Bizonyára nem függetlenül attól, hogy az intézmény állandó eposzi jelzője a kormánypárti médiában: az MSZP-hez kötődő. S talán az is közrejátszik a rágalom-hadjáratban, hogy jövőre választás lesz. A Hír TV „leleplező" riportban számolt be arról, hogy a PTI „lerabolta az Igazságügyi Palota épületét és példátlan pusztítást végzett”. Áldatlan állapotokról adtak számot és arról, hogy a szervezet „értékes csillárokat, bútorokat és az állam tulajdonát képező iratokat is magával vitt”. Eközben az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára azt fejtegette, hogy a PTI „a Budai Várba, Borsos Miklós szobrászművész egykori lakásába költözik, amivel tönkre fogja tenni azt”. Völner Pál Facebook-oldalán arról is olvashattunk, hogy egykori székházukban „borzasztó állapotokat hagytak maguk után. A politikus nem mulasztotta el megjegyezni, hogy amire ráteszik a kezüket (mármint a szocialisták – a szerk.), „azt általában tönkreteszik. Ezt tették az országgal is, akárhányszor csak hatalomra jutottak”.

Egry Gábor, a Politikatörténeti Intézet főigazgatója a Hírklikk kérdésére tételesen cáfolta az állításokat. „Aki járt nálunk, az tudja, hogy az Alkotmány utcai épület egy hatalmas ingatlan, amelynek túlnyomó részét mi könyvtárként és raktárként használtuk” – kezdte. S tény, hogy a kiköltözés után megmaradtak egy bontás nyomai is. Ennek pedig az az oka, hogy a Steindl Imre Program (SÍP) Zrt. 2008. májusának vége óta teljes körű állapotfelmérést végzett az épületben, éppen az eljövendő felújítás műszaki megalapozására. Ennek keretében, aljzatot és falakat bontottak, födémeket vizsgáltak. S bár a vizsgálatok befejezésekor felajánlották, hogy rendbe teszik az érintett területeket, de mivel az intézet amúgy is kiköltözésre készült, ennek nem látták értelmét. Egy esetleges felújításkor ugyanis újra bontani kellett volna, tehát nem akarták erre pazarolni az állam pénzét. A munkájukat viszont ez nem zavarta, hiszen olyan helyiségekben bontottak, amelyeket nem használtak irodának. 

Az épület állapotát egyébként az is magyarázza, hogy az állam – mint tulajdonos – nagyon régen végzett benne alapos felújítást, noha már régen ráfért volna – mondta a főigazgató. Aztán hozzátette, hogy az állaga nem rosszabb, mint egy mai magyar állami intézménynek, amely hasonló életkorú épületben működik. Láthatók például a rendbe hozott stukkók a plafonon, a kifestett termek, s a parketta általában rendben van. Természetesen lehet mindezt borzasztónak nevezni, de lelke rajta annak, aki ezt gondolja – mondta Egry Gábor. A főigazgató kitért arra is, hogy semmit nem vittek magukkal, ami nem az övék. A PTI a saját költségén szereltette be a világítótesteket az épületbe, de azokra az állam nem tartott igényt – de nem is akart fizetni értük –, így a hiányuk ugyan szembetűnő, de egyúttal érthető is. 

A főigazgatót megkérdeztük, terveznek-e jogi lépéseket. Közölte, helyreigazítást kérnek minden olyan médiumtól, amely hamis állításokat tett közzé, beleértve azt is, hogy a PTI 1990-től jogtalanul használta volna az épületet. Hiszen – emlékeztetett rá – a Kúria 2018 novemberi ítéletében mondta ki, hogy az intézet jogszerű használója volt az épületnek és a felmondásig az is maradt. Amennyiben a helyreigazítás nem jelenik meg, akkor per lesz. Csak így tudnak védekezni a rágalmakkal szemben és persze azzal is, hogy minden lehetséges fórumon elmondják, mi az igazság. Egry Gábor mindenesetre elég meglepőnek tartja, hogy az Igazságügyi Minisztérium államtitkára is részese ennek a hadjáratnak, hiszen ő eddig egyáltalán nem foglakozott a PTI ügyeivel. Ugyanakkor még tart a per az állam és az intézet között az iratok felelős őrzéséről. Az állam már korábban is megkísérelt nyomást gyakorolni a bíróságra, s a főigazgató szerint nincs kizárva, most azt igyekeznek sulykolni, hogy az intézet követelése azért nem helytálló, mert lelakta az épületet, tehát ezért netán fizetnie kell. 

Majdnem 2600 iratfolyómétert – 2,6 kilométert – tesz ki a PTI tulajdonában lévő levéltári és könyvtári anyag (nagyjából ugyanekkora, 2430 iratfolyóméter levéltári dokumentum pedig az állam tulajdona). Mindezt a költözés nyomán el kellett helyezni. Raktárhelyiségeket kellett tehát bérelniük többfelé is. Az iratok egy része a Villányi útra került, ahol irodáik is vannak, de elég szűkösen tudtak csak elhelyezkedni. Ha nagyobb megbeszélést akarnak tartani, egyezkedni kell az épületben működő többi intézménnyel. Ezért jelentett nagy segítséget, hogy az I. kerületi önkormányzat felajánlotta a kitűnő szobrász, Borsos Miklós egykori lakását, amely eddig a Kogart-é volt, de nemrég elhagyta. Ez lényegében egy lakásmúzeum, ahol továbbra is látogatható az ott lévő tárlat, a PTI azonban emellett kisebb szemináriumokat, belső megbeszéléseket tud tartani. 

Nem meglepő az sem, hogy kormánypárti oldalról ezt a fejleményt is támadhatónak tartották. A Várban berendezkedő kormányt és a Fidesz-elitet feltehetően szimbolikusan is zavarja egy baloldali intézmény jelenléte a szomszédságukban. De túl ezen, konkrétan is bele lehet rúgni a Budai Várnegyed ellenzéki polgármesterébe épp úgy, mint a hányatott sorsú Politikatörténeti Intézetbe. Nehogy már valamelyik akár egy pillanatig megnyugodhasson a nemzeti együttműködés rendszerében.