Megjelent a mesterséges intelligenciát vizsgáló szakirodalmi sorozat első kötete
Nem alkalmasak az emberi jogok hatékony védelmére az Európai Unió (EU) mesterséges intelligenciáról szóló jogszabályának (AI Act) termékmegfelelőségi szabályai – egyebek mellett erről olvashatnak az érdeklődők a Gondolat Kiadó és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Médiatanácsa együttműködésében megjelent, mesterséges intelligencia-központú szakirodalmi sorozat első kötetében, amely sok szakember bevonásával, több irányból tanulmányozza a mesterséges intelligencia (MI) jellemzőit, viselkedését és működését – tájékoztatta szombaton az NMHH az MTI-t.
Felelős AI – Az AI irányításának gyakorlati megközelítése címmel jelent meg Rab Árpád, Majó-Petri Zoltán és Koltay András új könyve, amely jog-, média- és társadalomtudományi szemléletű blokkokban egyaránt vizsgálja az MI-alapú rendszerek és szolgáltatások hatását a társadalomra, a gazdaságra és a jövőre, de kitér az új technológiák helyes és felelős használatának kérdéseire is – olvasható a hatóság közleményében.
A kötet első, jogtudományi szemléletű blokkjában – más neves szerzők mellett – Ződi Zsolt írása olvasható.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa ebben a mérnöki és a jogi gondolkodásmód ellentétét vizsgálja, elsősorban az MI-re vonatkozó európai uniós szabályozásban, az AI Actben, megállapítva, hogy annak termékmegfelelőségi szabályai alkalmatlanok az emberi jogok sérelmének megakadályozására.
Ezt azzal magyarázza, hogy a termékmegfelelőség koncepciója eredetileg a kézzelfogható, fizikai termékek értékelésére szolgált, így egyértelműen mérhető, számszerűsíthető, "mérnökies" paramétereken alapul – ez a szemlélet azonban nem alkalmazható az olyan emberi jogokra, mint a megkülönböztetés tilalma, vagy a szólásszabadság, ahogy az olyan, természetüknél fogva számszerűsíthetetlen definíciókra sem, mint a jogállamiság és a demokrácia – áll a közleményben.
A kötet második, médiatudományi szemléletű blokkját Aczél Petra írása nyitja. Az NMHH Médiatudományi Intézetének kutatásvezetője ebben úgy fogalmaz: ahogy az MI terjed, és egyre inkább globálissá, a hétköznapok részévé válik, az értelmezése is változik, hiszen abba újabb és újabb nézőpontokat kell bevonni.
A mesterséges intelligenciát a három „A" rendszereként értelmezi, kifejezve annak legfontosabb tulajdonságait: algoritmikus, autonóm jellegű és automatizált.
Aczél Petra szerint az MI a digitális világ első „élőlényének" is tekinthető: önállóbb és fejlődőbb, mint okos társai, misztikusabb, mint az algoritmusok, szabadabb, mint a programok, vagyis az élőlények több jellemzője igaz rá, mint bármely eddigi digitális formátumra.
Az emberi és a mesterséges intelligencia különbözőségét, illetve azt, hogy az MI tudása milyen formában haladhatja meg az emberét, a kutatásvezető egy példával szemlélteti: hozzánk hasonlóan, a mesterséges intelligencia sem tudja, hol van Attila hun király sírja, hiszen csak annak a tudásnak lehet birtokában, amelyhez az emberiség digitalizált tudástárából hozzáférhet.
Aczél Petra szerint elképzelhető, hogy ha elégszer kérdezzük, a rendelkezésre álló adatok sokféle konfigurálásával az MI végül kitalálja, hol van az a bizonyos királyi sír.
A kötet harmadik, társadalomtudományi szemléletű blokkja Z. Karvalics László írásával indul. Az információtudós ebben kiemeli, hogy a mesterséges intelligenciát fontos lenne szélesebb társadalmi, kulturális és történeti összefüggéseibe helyezve, úgynevezett mesterkontextusokba ágyazva értelmezni.
Szintén a harmadik blokkban olvasható Rab Árpád értekezése. Az NMHH Innovációs Laborjának vezetője ebben egyebek között egy 2023 decemberében készült reprezentatív kutatás eredményét ismerteti, amely az MI megítélését és az MI-alapú szolgáltatások mindennapi megélését vizsgálta Magyarországon.
Az eredményekből kiderült, hogy a magyarok 34 százaléka használt már valamilyen generatív MI-n alapuló szolgáltatást, 8 százaléka pedig már fizetett is ilyenért.
A részletes vizsgálati adatokból jelentős regionális különbségek is kitűnnek: a budapestiek kiemelkedő arányban használnak generatív MI-n alapuló szolgáltatásokat, a 18-35 éves korosztály pedig jelentősen magasabb arányban nyitott a technológia iránt a fővárosban, mint máshol.
A kutatás egy szintén említésre méltó megfigyelése, hogy a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők nagyobb valószínűséggel vesznek igénybe MI-re épülő szolgáltatásokat, ideértve a fizetős szolgáltatásokat is.
Rab Árpád az írásában arra is rávilágít, hogy nem helyes a magyarokat csupán az új technológiát „elfogadókra" és „elutasítókra" bontani, mert gondosabb vizsgálattal számos, az MI-vel kapcsolatos véleménykülönbséget, elvárást és félelmet figyelhetünk meg a társadalomban.
