Megszégyenülve
Az SZFE hallgatói és oktatói végképp megszégyenítették a kormányt és függelékeit: „alapítványát", „kuratóriumát" és „felügyelőbizottságát", a „kancellárt" és a „rektorhelyetteseket".
Megszégyenült a művészvilágnak nem éppen jelentéktelen, de gyenge kisebbségi része is. S bár vannak köztük jelentős művészek, egészében mégis megdöbbentő az a mennyiségi és minőségi fölény, amely a tiltakozók támogatóinak sajátja. És nem csupán itthon, hanem a kisebbségi magyarságban és – túlzás nélkül mondható – világviszonylatban igen komoly szolidaritás nyilvánult meg. A művészek körében és az egyetemek hallgatói és oktatói között is.
A kormány, a Fidesz mellett kiálló művészek erkölcsi értelemben mindenképp megszégyenültek. Mert szégyen a hallgatókra, oktatóikra, az egyetem tiltakozó dolgozóira bizonyos dolgokat mondani: bagázs, háttérhatalom uszítja őket, nemzetietlenek, keresztényellenesek stb.: hülyeségeket, aljasságokat ismételgetni szégyen, akár a kormány propagandistái után is – vagy úgy még inkább!
Nincs védhető elvi alapja a hallgatókra, oktatóikra uszulásnak – az uszulás soha nem védhető –, ahogy védhetetlenek a mindenkori uszítók is. Mert lehetnek, tegyük föl, elvi okai a tiltakozók elleni fellépésnek, de a szándék tisztaságát, a demonstrálás kreativitását, elvi következetességét mindenképp el kell ismernie, és tisztelniük kellene az ellenzőknek is.
És persze lemoshatatlan szégyen bizonyos emberekkel közösséget vállalni, nem csupán a jelenlegi tiltakozás ellen, hanem általában is.
Igazán lesülhetne tehát a bőr azoknak a képéről, akik a hatalmi önkény mellé állnak a hallgatók ellenében, csak azért, mert nem fogadják, nem tűrik el, hogy az önkény kénye-kedve szerint bánjon velük; hogy hatalmi szó döntsön olyan ügyben, az egyetem autonómiájában, amelyhez a hatalomnak nem lehet köze.
A szégyen persze elsősorban a kormányé, amely 100 százalékban felelős mindenért – hiába játssza a kívülállót, az ártatlant; hiába hazudozik még nagyobb önállóságról, amikor éppen totálisan elbitorolja/elbitorolná! – az egyetemet. Micsoda szégyen alapítványosdit stb. szimulálni, amikor egyszer csak megjelennek hallgatók, akiket nem lehet sem átverni, sem megvenni!
Igazán megalázó lehet az önkénynek eltűrni, hogy embereit egyszerűen nem engedik be az egyetemre! És nem tehet semmit: a „nemzetközi helyzet fokozódása" és a honi körülmények alakulása miatt sem. Nem marad más, mint mondogatni: lehet tüntetni, most nem lövik ki a szemüket… Ám aki ezt mondja, magában tudja: gyalázat a hallgatók békés és szellemes demonstrációját a Fidesz és a szélsőjobb közös puccskísérletével, gyújtogató-zsidózó hordáival együtt emlegetni…
Lehet új campust ígérni, bár minden bizonnyal hazugság az is. Lehet a hallgatók kifárasztására is játszani: egy darabig még mindent lehet. Ígérhetnek olyan körülményeket, mint amilyeneket nemzeti janicsárképzőjükben (NKE) teremtettek. Vagy elbitorolhatják a jelenlegi épületeket, s vihetnek oda „oktatókat", „hallgatókat" is: megvetésben lesz részük.
Csinálhatnak bármit: az egyetemet, az igazit már nem tudják megszerezni. Azt a hallgatók már megvédték.
Tudjuk mi is, tudják ők is: semmi sem tart örökké. Húzhatják még egy darabig, de ha az önkény nevetségessé válik, ha megszégyenül, közeledik a vég.
Csak legyünk rá fölkészülve.
