Mélyrepülés

Ahogy a járványügyi adatok esetében is fontos a minket körülvevő országok helyzetének ismerete, úgy a gazdasági paramétereknél sem árt az összehasonlítás. A 2020. II. negyedév/2019. II. negyedév összevetésében, míg nálunk tehát 13,6 százalékos a zuhanás, addig „Szlovákiában „csak” 8,3, Csehországban 8,4, Lengyelországban 8,9, Romániában pedig 12,2 százalék volt a visszaesés. Az EU 27 átlagánál (14,4 százalék) még így is kismértékben kedvezőbb pozícióban vagyunk, mivel négy nagy és intenzív járvánnyal sújtott ország – Olaszország (-17,3 százalék), Franciaország (-19 százalék), Nagy-Britannia (-21,7 százalék) és Spanyolország (-22,1 százalék) – lefelé húzza a kontinentális szintű mutatószámot.

Az előző negyedévhez (tehát 2020. I. negyedévéhez) viszonyítva még rosszabb a magyar gazdaság bizonyítványa, hiszen a 14,5 százalékos zuhanása a harmadik legnagyobb az Európai Unióban, csak Spanyolország (-18,5 százalék) és Nagy Britannia (-20,4 százalék) volt képes rosszabb – mélyen az EU átlag alatti – teljesítésre. A V4-ek és Románia ebben az összehasonlításban is messze előttünk járnak.

A fenti adatok nem szívderítőek. Írásommal és a számadatok közlésével nem az a célom, hogy pánikhangulatot keltsek és köszörüljem a nyelvem a magyar gazdaság teljesítményén. Két okból ültem a klaviatúrához:

1. A kormany.hu hivatalos közlése szerint, „többek között az időben meghozott gazdaságvédelmi intézkedéseknek is köszönhető, hogy a Magyarországon tapasztalt visszaesés mértéke kisebb az Európai Unió átlagánál: az Eurostat gyorsbecslése alapján, a második negyedévben a tagállamok gazdasága átlagosan 14,4 százalékkal csökkent. Ezáltal a magyar gazdaság az unió átlagánál ellenállóbbnak bizonyult a válsággal szemben.”  Az én olvasatomban a magyar gazdaság mélyrepülésben van, és teljesen fölösleges azzal szédíteni a társadalmat, hogy a dolgok rendben mennek.  Nagy baj van, ezért a valóságnak megfelelően kell tájékoztatni a közvéleményt. Izgatottan várom Matolcsy úr fellépését is, aki bizonyára gazdasági sikerként fogja értékelni az elmúlt negyedévi produktumot. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökének látomásait már a kormányzó párt hívő tagozata sem veszi komolyan.

2. Azonnali összehasonlító analízisre van szükség, hiszen mihamarabb meg kell tudnunk, hogy szomszédaink és versenytársaink milyen eszközökkel értek el nálunk kedvezőbb teljesítményeket. Ne csak Ausztriát tekintsük laboratóriumnak (bár mindig érdemes), hanem a baráti visegrádiakat is. Milyen intézkedéseket hoztak, és milyen hatékonysággal rendszeresítették azokat? Azon nem érdemes vitatkozni, hogy célratörőbbek és határozottabbak voltak a magyar gazdasági vezetésnél, ezért is érdemes lenne gyakorlati megoldásaikat tanulmányozni és honosítani. Az elemző munkába be kell vonni a szakszervezeteket és a munkaadói szövetségeket is, hiszen az elmúlt időszakban csak passzív szemlélői lehettek az eseményeknek. Az általuk képviselt munkavállalók és vállalkozók pedig csupán elszenvedői voltak a kormányzati bizonytalankodásnak. Ez nem ismétlődhet meg, a III. negyedév gazdasági teljesítménye sorsdöntő lehet az ország szempontjából. Lejtmenetben vagyunk, ideje lenne sebességet valamint irányt váltani és elkezdeni a felkapaszkodást.

Matolcsy februári víziójával zárom írásomat, legyen az mindenki számára elrettentő és kerülendő célkitűzés. „Időben fel kell készülni az előzésre, tehát arra, hogy a versenytársaknál gyorsabban vesszük be a kanyart és elsőként jövünk ki belőle. Ehhez jó előzési helyzetet kell felvenni, még időben, még messze a hajtűkanyar előtt. 2020-ban sok versenytárs lassul, egyesek szinte leállnak majd, így van lehetőség felvenni az előzéshez szükséges jó helyzetet.”  A kanyar előtti lassulás már megtörtént, ámokfutássá változott. Beláthatatlan kanyar előtt pedig még az MNB elnökének tanácsára sem előzünk, mert annak az esetek többségében katasztrófa a vége.