Mézesmadzag és kutyakorbács
Elfogadta a parlament az alkalmazott orvosok bérének többlépcsős, nagyarányú emeléséről szóló törvényjavaslatot. A fizetések növelésének mértéke talán csak a 18 évvel ezelőtt, Medgyessy Péter kormánya által vállalt, átlagosan 50 százalékos fizetésemeléssel említhető egy lapon. Igaz, hogy az akkori rendezés az egészségügyi valamennyi dolgozójára kiterjedt, míg a 2021 januárjában esedékes intézkedés nem vonatkozik a vállalkozó háziorvosokra, az ápolókra, a védőnőkre, a kórházak műszaki dolgozóira és több más munkavállalói csoportra.
Két napig úgy tűnt, hogy a Magyar Orvosi Kamara történetének legnagyobb sikerét érte el. Hiszen esély van rá, hogy az osztrák bértábla szerinti fizetések több mint felét kereshetik majd a magyar gyógyítók. Mindez a hálapénz felszámolásának is feltétele.
A mézesmadzag mellé azonban meglengették a kutyakorbácsot. Az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló, egyeztetés nélkül benyújtott, kivételes eljárásban 24 óra alatt áterőszakolt törvény a béremelés „ellensúlyozásaként” lényegében katonai rendet vezet be a pénz- és létszámhiány sújtotta ágazatban. Így az új foglalkoztatási rendszerben az összeférhetetlenségi szabályok elfogadhatatlanul szigorúak lesznek. Nem csupán a köz- és magánszféra közötti átjárást zárják le, az orvosok állami szférában mozgását is gátolhatják: másik helyen csak engedéllyel dolgozhatnak. Az aneszteziológus, a patológus és a radiológus gyakran dolgozik egyszerre két – vagy akár több – intézményben, ezt a főfoglalkoztató letilthatja, illetve, ha egy orvos többet keres, nem is lesz érdeke annyi túlmunkát vállalnia. Így megbénulhatnak kisebb kórházak, de a szakrendeléseken is hosszabb lesz a várólista. Bármikor két évre kiemelhető az orvos az életéből, a munkahelyéről, a gyermekei, a családja mellől. A törvény szerint csak tíz nappal korábban kell értesíteni az illetőt. Borulhat a háziorvosi ügyeleti rendszer, hiszen az önkormányzatok ezt régóta intézményi doktorok vállalkozásaival oldják meg. S azt sem tudni, mit tartalmaznak majd a végrehajtási jogszabályok.
A szabályozási cél, a tisztább viszonyok megteremtése nem kifogásolható, sőt még a hálapénz kriminalizása sem, jóllehet utóbbi „kivezetése” attól is függ, hogy átláthatóbb lesz-e a magyar egészségügy rendszere a betegek számára, valóban érvényesíteni tudják-e jogaikat akkor, amikor a legkiszolgáltatottabbak.
A kérdés azonban az, hogy miért kellett szuperszonikus sebességgel jogszabályt alkotni? Egyeztetés nélkül, erőből kikényszeríteni olyan változásokat, amelyekhez hasonló súlyúakat ellenzékből a kormánypárt is elítélt.
Orbán a Karmelita kolostor teraszán átverte az orvostársadalmat, csapdába csalta az orvosi kamarát. Jó királyként elhitette, hogy érteni véli az orvosok panaszát. Akkor azt latolgattam, hogy vajon a kormányfő az egészségügyi rendszer járvány idején történő összeomlásától való félelmében bólintott-e rá a bérkövetelésre vagy egyszerűen csak kiszámította, hogy drasztikus lezárások esetén, jóval többet veszítene a gazdaság, mint az orvosi béremelés fedezete. Mára kiderült, hogy Pintér vezérezredesnek a válsághelyzetben vezényelhető csapatokra, a miniszterelnöknek újabb ágazat militarizálására van szüksége. Az egészségügy központosításában szintet léptek.
Ma már tudjuk, hogy nincs ingyen ebéd. A kormány benyújtotta a számlát. S korántsem biztos, hogy a többletjuttatásért cserébe minden orvos vállalja az új kötelezettségeket. Marad a külföld és a magánszektor vonzása. A hazai betegek kárára.
Az orvosi kamara nem gyanakodott a miniszterelnöki nyájasság láttán. Eszükbe juthatott volna Vergilius Aeneiséből Laokoón intése, amikor a trójai lovat látta a falak előtt. A vers kezdete ez: Bármi is ez, félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is.
