Micsoda hazugság
A Micsoda nő című film 1990-ben egy milliárdos és egy prostituált könnyed, romantikus szerelmi történetét mesélte el, s képezett ezzel olyan sablont, mely alapján a következő harminc évben romantikus komédiák százai születtek.
Ez a velejéig hazug mese szemérmetlenül idealizálja a prostitúciót, elhazudja az emberi és a társadalmi realitást, ellenállhatatlanul szexinek állítja be a fényűző vagyont, melyet az igazán okos és szép lányok végül megkapnak a szerelemtől. Felmérhetetlen, hogy ez a film hány ember életét tette tönkre, hány nőt szoktatott aranyásásra, és hány prostituáltnak hazudta azt, hogy a tündérmese nem ér véget attól, hogy a strici kizavarja őt az utcasarokra, sőt: ez is csak egy lehetőség, hisz bármelyik kuncsaftja a sors által neki szánt Richard Gere lehet.
A kultúrális megrontás igazán kézzelfogható pillanatai ritkaságszámba mennek – a Micsoda nő azonban háromszorosan ilyen. Egyrészt, mert egy nemzedékeket mérgező, cinikus hazugság. Másrészt, mert e film dramaturgiájának sorozatgyártása képezte meg a romantikus komédia elátkozott műfaját, melynek darabjai a szerelmet új megváltástannak hirdetik, s így emberi százmilliók fogalmait hamisítják meg a jól működő párkapcsolatról. Harmadrészt pedig érdemes emlékezni arra, hogy a Micsoda nő a Los Angeles-i prostituáltak kiszolgáltatott helyzetét bemutató filmdrámának készült. Az eredeti terv szerint a történet végén az Al Pacino által játszott üzletember a Michelle Pfeiffer alakította kokainista prostit egyszerűen kirakta volna az autójából ahelyett, hogy szerelmével kéz a kézben a naplementébe szökdécselne. Jonathan Frederick Lawton forgatókönyvíró a megkezdett munkát marketingszempontok alapján fejezte be: az alkotói szándékot annak rendje és módja szerint a megrendelők igényeihez hajlította.
Érdemes elképzelni a Hetediket, melyben John Doe elveti démoni tervét, hogy egy multinacionális részvénytársaság értékesítője legyen. Érdemes elképzelni a Jokert, melyben Arthur Fleck népszerű komikussá válik, és ahelyett, hogy agyonlőné, inkább közös showműsort gyárt Murray Franklinnel. Érdemes továbbá elképzelni, hogy ezekből a meghamisított történetekből sikeres filmek születnek. Ha van igazi dráma, akkor az ez.
