Miért pont az önkormányzatoktól elvont pénzt osztanák el utóbb igazságosan?

A Magyar Ügyvéd Blog legfrissebb bejegyzése az önkormányzati törvényt is citálja, felidézve, hogy ilyen kötelező feladat többek között a helyi közutak, a közparkok, óvodák, a temetők fenntartása, az egészségügyi alapellátás és a közvilágítás biztosítása. Sőt, a jogszabály azt külön is nevesíti, hogy a „helyi közösségi közlekedési feladatellátás forrása helyi önkormányzatnál a helyi iparűzési adóból (HIPA) származó bevétel”. Nos, ez az a forrás, amit a kormány most ismét meg akar csapolni. 

A Fidesz-kormány tehát egyértelműen trükközik: az idén nagyjából ezermilliárd forintnyi támogatást nyújtanak a helyhatóságoknak a kötelező feladataik ellátására, de ebből már eleve 307 milliárdot mindjárt vissza is szednek szolidaritási hozzájárulás címén azoktól a szerencsésebb településektől – ezek száma a 3200-ból 850-re tehető –, amelyek jelentősebb helyiadó-bevétellel rendelkeznek. A legnagyobb vesztes Budapest, mert a fővárosi büdzséből 75 milliárdot vonnak el. 

S jövőre újabb sarcot akarnak kivetni: a Versenyképes járások program keretében a HIPA becsült adatok szerint 65 milliárdos növekedését elvennék, és ez az összeg egy területfejlesztési alapba kerülne, amiből a járások pályázhatnának támogatásra. Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter szerint 135 járás 250 millióra, hat megyeszékhely 500 millióra, 33 pedig akár ennél többre is számíthatna. A cél állítólag a területi felzárkózás elősegítése, de mire lehet elég egy ekkora összeg? – teszi fel a kérdést a poszt, meg is válaszolva azt: a 174 járásra ebből a pénzből átlagosan 370 millió forint jutna. Csakhogy van olyan járás, ahová mindössze két település tartozik – ilyen például a debreceni –, míg Zalaegerszegen az 500 milliót 84 önkormányzat között lehetne szétosztani. A helyzet ettől még abszurdabb – mutat rá Magyar György, aki szerint ez az egész egy nagy átverésnek tűnik, mert a tehetősebb településektől elvesznek összesen újabb 65 milliárdot, amiből viszont igazán érdemi segítséget nem tudnak nyújtani a leszakadó térségeknek. Ezt példákkal is illusztrálva: Hajdúböszörményben a Csillagvár Óvoda és Bölcsőde két telephelyét 300 millióból újítják fel. Vagy egy másik:  rendbe teszik a 4413-as jelű, Algyőt és Maroslelét összekötő út több mint hat kilométeres szakaszát, amire bruttó 3,3 milliárd, azaz kilométerenként nagyjából 500 millió forintot fordít a Magyar Közút. Tudják, „ez vezet Lázár János építési és közlekedési miniszter batidai kastélyához” – jegyzi meg, rámutatva, „Lenne itt állami forrás a hátrányos helyzetű járások támogatására, ha a költségvetésben rendelkezésre álló összeget értelmesen költenék el. A feleslegesen elszórt forintokról szóló sort egyébként még hosszasan tovább folytathatnánk.”

Egyelőre persze nem tudni, mit akar kezdeni a kormány az iparűzési adóval, mert Varga Mihály pénzügyminiszter a parlamenti bizottsági meghallgatásán csak annyit erősített meg, hogy „készülünk az iparűzési adó rendszerének átalakítására. Ez nem vesz el pénzt az önkormányzatoktól”, de átalakítja a területfejlesztést. Egy alapban gondolkodik a kormány, és ezen keresztül a járási szintű fejlesztéseket kívánják összehangolni.

Azt azonban a Pénzügyminisztérium nem tagadja, hogy a szolidaritási hozzájárulás is az állami költségvetésbe kerül, és azt nem osztják vissza közvetlenül a szegény településeknek, hanem egyszerűen beleöntik a nagy közös kalapba. Igaz, állítólag annak legalább az önkormányzati fejezetébe. Ha ez így van, miért hinnénk el, hogy a jövőre tervezett elvonásokat átlátható módon osztanák el a hátrányos helyzetű járások között? – teszi fel a költői kérdést végezetül Magyar György.