Miként a Lánchíd láncai, úgy mi sem feszülhetünk egymásnak – ezt is üzente Ferenc pápa

Mint portálunk is beszámolt róla, Ferenc pápa vasárnapi budapesti villámlátogatásáról rózsaszín ködben született a hivatalos magyar beszámoló. „Több százezren vettek részt az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) budapesti zárómiséjén...a kongresszus programjait felszabadult hangulat uralta...öröm volt látni a pápa mosolygós arcát”.

Valóban ennyire felhőtlen és örömteli volt a látogatás? Mi a valós üzenete? Vajon Ferenc pápát hozzá illő módon fogadta a magyar állam és egyház? A kérdéseinkkel Gábor Györgyöt kerestük meg.

A feszültség kódolva volt

„Aki ismeri Ferenc pápa munkásságát, akár az enciklikáit, akár a beszélgetős könyveket, közte a tavaly magyarul megjelent „Álmodjunk együtt” című kötetet, az tudja, hogy a pápa és legszűkebb környezete – mint például a Vatikán félhivatalos lapja, a La Civiltà Cattolica főszerkesztője, Antonio Spadaro – mit gondol a populizmusról, a szuverenizmusról és a nacionalizmusről, valamint képviselőiről, akiket egyébként meg is szoktak nevezni, köztük Donald Trumpot, Vlagyimir Putyint, Hszi Csin-Pinget, Orbán Viktort vagy éppen Matteo Salvinit” – indította látszólag messziről a választ a vallásfilozófus. Mint rámutatott: már jó ideje lehetett tudni, hogy komoly a feszültség Ferenc pápa és a magyar kormány, valamint a Magyar Püspöki Kar között, ez utóbbi csoporton belül a megállapítás különösen áll az Orbán-rezsim kedvenc püspökére, Kiss Rigó László szeged-csanádi „luxuspüspökre”, aki hihetetlen mennyiségű, sok-sok milliárdra rúgó állami pénzeket kap wellness-központokra, stadionokra, a Szegedi Dóm alatti luxus étteremre, stb. – vázolta a helyzetet a szakértő, aki szerint „a feszültség kódolva volt”.

Egyértelmű mondatok

Emlékeztetett arra, ahogyan az év elején napvilágot látott a Szentatya őszi budapesti látogatásának híre. Ferenc pápa – aki nem csak egyházfő, de államfő is, lévén Vatikán állam első embere – iraki látogatásáról hazautazóban, a repülőgépen jelentette be a vizitet, mégpedig  egészen különleges és szokatlan módon. Elmondta, hogy ősszel a magyar fővárosba látogat, de rögtön sietve hozzátette, hogy csak egy mise erejéig (magyarra lefordítva: tévedések elkerülése végett, még véletlenül se gondolja bárki, hogy hivatalos látogatást tesz Magyarországon – jegyezte meg Gábor György). A pápa hozzátette azt is, hogy minő szerencse Pozsony közelsége, ugyanis – jelentette be egy kalap alatt – Budapestről Pozsonyba  utazik tovább, miután Szlovákiában három napos állami látogatást tesz. „Maga a bejelentés is különös volt, s egyben egy nagy fricska a magyar politikai vezetésnek” – összegezte Gábor György.

A látogatással kapcsolatos következő állomás időpontja nyárra tehető: amikor is találgatás indult meg a nemzetközi és a magyar sajtóban azzal kapcsolatban, hogy találkozik-e Ferenc pápa Budapesten Orbánnal vagy sem. A legtöbb helyen azt írták, hogy nem. Ezután Semjén Zsolt és Erdő Péter sietősen Rómába utazott, hiszen „nyilván diplomáciai úton valahogyan meg kellett oldani a skandalummal fenyegető helyzetet”. Jött is a „felszabadító” hír: Ferenc pápa mégiscsak találkozik Orbánnal.

Orbán és társai a pápa szemében

Ugyanakkor az útja előtt egy héttel adott egy interjút az olasz sajtónak, s ott is odaszúrt egyet a magyar vezetésnek. A hosszú hónapok óta előkészítés alatt lévő út előtt pár nappal ugyanis azt mondta: nem tudja, hogy találkozik-e Orbánnal. „Valószínűleg persze tudta, hogy elkerülhetetlen a találkozó, csak éppen ezzel is jelezni kívánta, hogy számára Orbán Viktor harmad-, negyedrangú kérdés csupán. Ő ugyanis valóban az Eucharisztikus Kongresszusra érkezett, annak a zárómiséjére, ami kiemelten fontos esemény volt neki”.

Gábor György a pápa és az Orbán és társai közötti kapcsolatok milyenségét jellemezve, még egy momentumot kiemelt a múltból, egy olyat, ami ugyan nem közvetlenül függ össze a látogatással, de kiválóan megmutatja, mit gondol a Szentatya Orbánról. Ferenc pápa és közvetlen környezete sokszor használta korábban is azt a kifejezést hogy „törzsi katolicizmus, mégpedig a magyar politikai vezetésnek címezve. „Ez azért döbbenetes, mert a katolicizmus éppen, hogy egyetemességet jelent – ezzel szemben a törzsi katolicizmus leszűkített, nacionalista értelmezés. Ezért mondja például a pápa, hogy a keresztény ember igazi hazafiként szereti az országát, de aki nacionalista, az nem keresztény” – mutatott rá Gábor György.

Három beszéd, három üzenet

A budapesti tartózkodása alatt a vallásfilozófus szerint „Ferenc pápa döbbenetes erejű beszédeket mondott, amiket – a legnagyobb sajnálatomra – sem a politikai vezetés, sem a püspöki kar nem akart érteni, vagy igyekezett elfelejteni” – mondta, hozzátéve: elolvasta az olasz sajtó beszámolóit, amelyekből nyilvánvaló, hogy ott jól értették minden szavát.

Üzenet a populistáknak

Három megnyilvánulását emelte ki Gábor György. Az első, hogy Ferenc pápa a szentmise homíliájában a következőképpen fogalmazott: „mennyire messze áll Ő, aki csendben uralkodik a kereszten attól a hamis Istentől, akitől elvárjuk, hogy erővel uralkodjon és elhallgattassa az ellenségeinket. Mennyire más Krisztus, aki egyedül a szeretettel áll elénk, mint e világ hatalmas győzedelmes, és ajnározott messiásai”. Gábor György szerint ezzel a populista politikusoknak üzent, akik önmagukat „igazi” keresztényekként állítják be, ám közben „hamis messiások”: csak békétlenséget, ellentéteket szítanak, ellenségképeket gyártanak, majd önmagukat kínálják fel a közösség számára, mint akik megvédik az ország lakóit félelmük tárgyától. Hiába mondják magukról, hogy keresztények, valójában nem azok.

Üzenet a korruptaknak

A másik megnyilvánulásához vissza kell nyúlni  2013 november 11-éig, amikor is Rómában, a Szent Márta kápolnában elmondott homíliájában arról beszélt, hogy a bűnösökre igent, a korruptakra nemet kell mondani. Ám mivel az előbbiek megtérhetnek, bűnbánatot gyakorolhatnak, nekik meg kell adnunk a lehetőséget ehhez, miközben az utóbbiakra nemet kell mondanunk. Azok, akik azzal dicsekszenek, hogy komoly anyagi támogatással segítik az egyházat, valójában eközben meglopják az államot, és a szegényektől, a rászorulóktól veszik el a pénzt, vagyis ők nem tesznek mást, mint lopnak, s velejéig korruptak. Ahol korrupció van, ott nincs Isten Lelke jelen. Az a keresztény, aki kérkedik a kereszténységével, s nem él keresztény módjára, az is korrupt. Mindez jelen van az egyházban, a korrupt papok személyében is – idézte a pápa gondolatmenetét Gábor György. Ez a budapesti látogatása kapcsán ott válik egyértelművé – mutatott rá –, amikor a püspököknek elmondott beszédében kifejtette: a püspökök feladata nem a struktúra bürokratikus irányítása, nem a világi előjog és előnyök keresése, hanem az, hogy lángolóan szeressék az evangéliumot.

Üzenet az antiszemitáknak

A harmadik pedig, amit Gábor György felemlegetett, az az, amit a pápa az Ökumenikus Tanács és a Mazsihisz képviselőinek mondott. A vallásfilozófus szerint a pápa komoly felelősségről tett tanúbizonyságot, amikor felhívta a figyelmet az antiszemitizmusra. „Csodálatos, teológiailag is mélyenszántó hasonlattal élt”, amikor a Lánchíd-képet emlegette. Budapest egyik legemblematikusabb építményéről beszélt, s azt mondta, hogy a két partot nem kell összemosni, egymásba préselni, a zsidó legyen zsidó, hűen a hitéhez, a keresztény ugyanígy, de a megértés hídjára szükség van, s ebben a Lánchídban mi vagyunk az egyes láncszemek. Gábor György szerint ez nem naiv összemosása a két hitvilágnak. De azt tudatja velünk, hogy nem feszülhetünk egymásnak, és azt is üzeni, amit már sokszor mondott: „az a keresztény, aki antiszemita, valójában pogány és nem keresztény”.

A politizáló pápa

Gábor György egyetért azokkal, akik szerint Ferenc pápa a pápaság történetének egyik leghatározottabban politizáló pápája, aki ráadásul egyértelműen elutasítja a populista hatalmat. Legutóbbi tavaly megjelent enciklikája Fratelli tutti (Mindnyájan testvérek) 159. pontjában kimondja, hogy számító populizmus az, „ha valaki az adott nép kultúráját bármely ideológia jegyében, kizárólag saját céljai és a hatalom megtartása érdekében politikai célokra használja. Vagy ha a népesség bizonyos rétegeinek legalacsonyabb rendű és legönzőbb hajlamait kiszolgálva keresi a népszerűséget. A helyzet még súlyosabb, ha akár durvább, akár kifinomult módszerekkel az intézményeket és a jogrendet is elbitorolja”. És ezek a nagyon súlyos mondatok egyértelmű módon kihallhatók voltak a pápai megnyilatkozásokban – mutatott rá Gábor György.

Falunapi hepajjá degradált zárómise

Vajon mennyire volt méltó Ferenc pápához, az ő személyiségéhez, ahhoz, amit képvisel az, ahogy Budapesten fogadták? – kérdeztük Gábor Györgyöt. Szavai lesújtó véleményt tükröztek. Mint kifejtette, „A Hősök terére szervezett rendezvény az augusztus 20-i giccsparádé folytatása volt. Szégyen és gyalázat érte!”. Pedig Magyarország egy olyan ország, amely méltán lehet büszke a zenei kultúrájára, a zeneszerzőire, az előadóművészeire, a komoly zenétől a könnyebb műfajokig bezárólag. A közvetítést az 1,3 milliárdnyi katolikus publikum jelentős része figyelemmel kísérhette szerte a világon, ők Szikora Róbertet és Tóth Gabit hallgathatták. „A rendezők nem csak teljes ízlésficamról és kvalitáshiányról tettek tanúbizonyságot, ők maguk tették ezzel a vurstli hepajjal falunappá a zárómisét kísérő rendezvényt, ez pedig méltatlan volt” – szögezte le, kifejtve: sokkal emelkedettebb lett volna, ha például a zenei fellépők bemutatták volna az autentikus magyar népzenét, vagy akár azt, amit a világ leghíresebb magyar művészei, például Bartók Béla vagy Kodály Zoltán építettek be ebből és a környező népek zenéjéből a saját műveikbe” – húzta alá Gábor György.