Miklós György: a gyerekeik minőségi oktatásáért egyedül a szülők léphetnének fel 

Mit szólnak a szülők a pedagógushiányhoz és a szakszerűtlen helyettesítésekhez, mennyire izgatja ez a probléma őket?  

Aki általában érdeklődik a gyereke oktatása iránt, azt zavarja. Az persze változó, hogy ki mennyire figyel erre oda. Frusztráló dolog is, mert nehéz konkrétan előrelépni az ügyben.

A Szülői Hang közösség jó néhány hónapja akciót indított a szülőknek arról, hogy ismerjék meg a jogaikat, és arra is kérte őket, írják meg a pedagógushiány okozta tapasztalataikat. Jellemzően mik voltak ezek?

A Szószóló akcióra gondol. Nem olyan sokan jelentkeztek rá, de azért van jó néhány beszámolónk. Általában az egész országban van most egyfajta apátia, elkeseredettség, hogy a petíciók, demonstrációk és tüntetések ellenére, nem sikerült megakadályozni a státusztörvény bevezetését. Mindenkinek egy kicsit elege van mindenből. Bár kisebb az aktivitás, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennének problémák. 

A Szószólóba mennyi jelzés érkezett?

Vagy kétszáz beszámoló érkezett az ország minden területéről, és ebből elég sok valamilyen módon a pedagógushiányra utal. A pedagógushiány eléggé jellemző, alig van iskola, ahol ne lenne jelen. 

Önök az említett akcióban azt is megírták, hogy jog szerint mit tehetnek a szülők, mit kérhetnek, és mit kérhetnek számon az intézményeken a helyettesítésekkel kapcsolatban. Kaptak arról visszajelzést, hogy ezt meglépték? 

Kevesen lépték meg. Van, aki belekezdett az általunk javasolt levélírásba, de arról még nem tudok beszámolni, hogy milyen eredményt ért el vele. Általánosságban a szülők még mindig félnek attól, hogy vitatkozzanak az iskolával, ahogy attól is, hogyha a fenntartónak panaszlevelet írnak, akkor a végén a gyereken csattan az ostor. Igazából ezeket a panaszleveleknek akkor lehet hatásuk, ha több szülő összefog, mert akkor kisebb az ő esélye annak, hogy egy gyereken állnak bosszút. Sajnos, az ilyen összefogás nehezen valósul meg. Bár a szülői jogokról is készítettünk egy összefoglalót, többször el is mondtuk, be is mutattuk, hogy lehet írni panaszlevelet, de úgy látom, egyelőre inkább a tanulási fázisban vagyunk, hisz' a magyar szülők többsége a jogaival sincs tisztában. Legtöbbjüknél még az a tantusz sem esett le, hogyha egy órára nem szakképzett pedagógus megy be, akkor a gyerek jogai sérülnek, amiért a szülő a felelős, hisz' ő a gyerek jogi képviselője. Nem jutottak el odáig, hogy fel kell szólalni a szakszerűtlen helyettesítés ellen. Mi ugyan kitettük a Facebookra ezt az ismertetőt, sok más formában is megosztottuk, de lehet, hogy még évekig mondani kell különböző formában, hogy ez igenis egy jogsértés. A kiállás a gyerekekért persze úgy a legjobb, ha többen együtt teszik, de egyénileg is módja van rá minden szülőnek. Ez a folyamat még nem indult be. Pedig még az oktatási jogok biztosa, Aáry-Tamás Lajos is kimondta egy újságcikkben, hogy akár perelhetnek is. Ilyen per a tudomásom szerint még nem zajlott, pedig igazából erre lenne szükség. Ám ahhoz, hogy a szülőknek esélyük legyen, a visszaéléseket, törvénysértést dokumentálni kell. Leírtuk azt is, ki lehet kérni a dokumentumokat, utána lehet panaszlevelet írni. Először érdemes az igazgatónak írni, aztán a fenntartónak, és ha ezen az úton végigmentek, lehet érvényt szerezni az igazuknak akár jogi úton is. Tudomásom szerint idáig még egy szülő sem jutott el.

Meddig jutott el, aki próbálkozott vele?

Olyanról néha hallani, hogy valaki beszélt az igazgatóval, néhány esetben volt már olyan, hogy egy-egy szülő írt a fenntartónak, de nem tudok róla, hogy ezek sikerrel végződtek volna. 

Arról már kaptak visszajelzést, hogy az eKrétába nem a valóság kerül be, hanem az intézményvezetés utasítása szerint például a sima helyettesítést is szakszerű helyettesítésnek írják be? 

Az a helyzet, hogy az eKréta hamisítása egészen általános dolog. Ezt a hamisítást úgy kell elképzelni, hogy amikor azt kell beírni, hogy az óra tanóra volt, vagy nem, akkor azt írják be, hogy tanóra. Az elképzelhető, hogy az még bekerül, hogy mondjuk X. Y. tartotta meg, csak az nem, hogy X. Y-nak nincs megfelelő képzettsége. Ilyenkor pedig a jogszabály szerint nem lehetne beírni azt, hogy ez egy tanóra volt. Ehelyett azt kellene beírni, hogy szakszerűtlen helyettesítés, vagy gyerekfelügyelet volt. Valójában ez a hamisítás. Sokan nem gyerekfelügyeletet írnak be, hanem tanórát, mondván azt, hogy a fizikatanár is leadhat történelem anyagot – és még az is lehet, hogy a tanár is „odatette” magát –, de jogszabály szerint a fizikatanár nem tarthat történelemórát. Akkor pedig az eKrétában az nem tanóra, hanem gyerekfelügyelet kellene, hogy legyen. Ugyanakkor elég általános, hogy nem így van. A helyettesítésre is ugyanezek a jogszabályok vonatkoznak. A normális jogi helyzet szerint az iskoláknak kellene annyi tartalékkal rendelkezniük, hogyha valaki megbetegszik, akkor szakos tanár menjen be őt helyettesíteni. De valójában nem az a baj, ha egy-két óra betegség miatt elmarad, hanem az, ha hetekig valaki más megy be, mert nincs szaktanár. 

Tehetnek ez ellen a szülők? 

Azt is próbáljuk elmondani a szülőknek, és valószínűleg még sokszor el is kell mondanunk, hogy ebben a kérdésben igazán csak ők tudnak tenni. Mert az a pedagógus, aki bemegy történelemórát tartani, igazából nincs döntési helyzetben. Ő hiába szeretné beírni az eKrétába, hogy ő gyerekfelügyeletet tartott, de a legtöbbször ezt nem teheti meg, mert az igazgató utasításba adja, hogy mit kell beírnia. Az igazgató szintén nincs döntési helyzetben, mert őt meg a tankerület utasítja. Vagyis felülről jön a nyomás, „mindent le kell papírozni” úgy, hogy minden rendben van. Egyébként az eKrétában az igazgató, vagy az igazgató-helyettes felülbírálhatja, amit a tanár beírt. Még ha ő azt is írná, hogy az óra, amit megtartott, az gyerekfelügyelet volt, a legtöbbször az igazgató-helyettes kijavítja. Persze nem mindenhol, és nem mindig, lehetnek ebben is kivételek, de legtöbbször igen, és a tanárt ráadásul még le is gorombítják. Persze, az igazgató-helyettesnek meg kell felelnie a tankerületnek. Vagyis ebben az egészben nem lehet az egyes embert hibáztatni, hisz' mindegyikük csak egy csavar a gépezetben. Az egész így van kitalálva. És amikor Pintér Sándor elé teszik a statisztikát, akkor tényleg majdnem minden rendben van, nincs tanárhiány. Papíron. És csak a szülő az, aki ezt jogilag perre is vihetné. Az iskolának, a tanároknak tényleg nincs beleszólásuk. A tanárokat egyébként még azzal is fenyegetik, ha ők gyerekfelügyeletet írnak be, kevesebb pénzt is kapnak. Vagyis ebben az egész gépezetben a szülő tudná azt mondani, hogy ő márpedig kiáll az ellen, hogy a gyereke joga sérül. Kikérheti az összes adatot, azt is, hogy milyen végzettsége van a helyettesítő tanárnak, ki ment be helyettesíteni, hogyha esetleg nem derül ki az eKrétából. Ezek közérdekű adatok, amiket ki kell adni. Mindezt dokumentálni kell, aztán első körben panaszlevelet lehet írni, utána peres útra lehet terelni az ügyet. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) a jogi képviseletet is elvállalja. Igazából itt a szülők bátorsága kell ahhoz, hogy egy szülői közösség ebbe beleálljon, és tovább vigye ezt az ügyet.