Miklós György: a gyermek érdekében be kell adni az iskolakezdés halasztásának kérelmét

A kötelező beiskolázás idejét éljük. Január 18-áig lehet halasztási kérvényt beadni az Oktatási Hivatalhoz. Mi ezzel a szülők legnagyobb problémája?

Több probléma is van, de az egész rendszert nézve, összességében azt látjuk, hogy jóval kevesebb gyerek kapja meg a halasztást az új rendszerben. A régiben évente olyan 30-35 ezer gyerek maradhatott még egy évet az óvodában, mióta az új rendszert 2020 óta bevezették, ez lecsökkent huszonegynéhány ezerre. Nagyságrendileg tehát 10 ezerrel kevesebben maradnak még egy évet az oviban.

Mi ennek az oka?

A fő ok nem az, hogy visszautasítják a kérelmeket, mert eddig az volt a tapasztalat, hogy a határidőig beadott kérelmek nagy részét elfogadták, az arány 90 százalék fölött volt. Mivel azonban az óvodák már nincsenek benne hivatalosan a rendszerben, a szülők sem kapnak részletes támogatást a döntés pedagógiai szempontjaival kapcsolatban, pedig erre sok családnak szüksége lenne. Nincs szervezett tájékoztatás, támogatás. Bár vannak nagyon támogató óvodák is, ez nem általános. Bonyolulttá tették a rendszert, a szülőknek korán kell dönteniük és emiatt sokukban nem tudatosul, hogy mit is kellene tenni. Ez pedig mindenkinek rossz. Még ha saját gyermekünk iskolaéretten kezdi is az iskolát, de az osztályába bekerül másik három-négy, nem iskolaérett gyerek, az az egész osztály működését megnehezíti. Ez mindenkinek, és nem csak annak a három-négy gyereknek rossz. Nagyságrendileg 10 ezer lehet azoknak a gyerekeknek a száma, akiknek szükségük lenne a plusz egy év ovira, de a szülők nem élnek ezzel a lehetőséggel. Maga a kérvényezési rendszer elsősorban a bemenetnél szelektál, nem a kimenetnél. Vannak olyanok is persze, akiknek a kérvényét elutasítják, de a leggyakoribb baj az, hogy a szülő nem méri fel eléggé, neki kérvényeznie kell, hogy a gyerek az óvodában maradhasson még egy évet. Aki pedig lekéste a határidőt, annak erre már nincs módja. Összességében ez mind probléma, és sajnos a rendszer ismét a hátrányos helyzetű családokat sújtja leginkább, pedig pont nekik lenne szükségük a legtöbb támogatásra.

És részleteiben?

Annak semmilyen valódi szakmai oka nincs, hogy miért kellene a szülőnek január 18-áig véglegesen eldöntenie, hogy mit szeretne. Az általános iskolába áprilisban kell beiratkozni. Ebben a korban akár néhány hét alatt is elég sokat változhatnak a gyerekek. Sokan bizonytalanok, és nem értik, hogy az iskolába menetel kérdését miért kell ilyen hamar eldönteni. Ha magát az eljárást nézzük, január 18-áig kell a kérvényt beadni, de jó, ha vannak hozzá támogató papírok is. Ezeket még korábban kell beszerezni, a decemberi ünnepek miatt leginkább októberben, novemberben. Az pedig még nagyon korán van. Majdnem egy évvel az iskolakezdés előtt szakmailag sem indokolt iskolaérettségi szempontból felméretni a gyereket, de a jelenlegi rendszerben mégis erre kényszerülünk. Ráadásul módosítani semelyik irányba sem lehet. Ha valaki beadja a kérelmet, és azt elfogadják, akkor már nem dönthet az iskolakezdés mellett. Ha nem adja be, akkor arra már később nincs lehetőség. A helyzet abszurditását még jobban kifejezi, ha egy hat éves gyerek bármilyen okból január 18. után, mondjuk márciusban kerül a pedagógiai szakszolgálat elé, és ott is azt mondják, jó lenne, ha még nem kezdené szeptemberben az iskolát, akkor sem lehetséges még egy évig az óvodában tartani. Még úgy sem, ha a szakértő írásba adná a véleményét. Ha lekéste a határidőt, akkor nincs mese. Ez ellentétes a gyerekek érdekeivel. Ez volt az, amit egyébként az ombudsman, Kozma Ákos is megállapított, sőt, februári jelentésében azt is kimondta, hogy ez a januári határidő túl korai. Ennek annyi hatása lett, hogy az Országgyűlés májusban módosította a törvényt, és most már nem január 15, hanem január 18. a határidő. Ez nevetséges, mert nem az volt a probléma, hogy január 15, vagy január 18, vagyis kaptunk három napnyi kegyet, hanem az, hogy egyáltalán miért van ez az értelmetlen, korai határidő januárban. Erre az volt a válasz, hogy azért, mert beiktatták az Oktatási Hivatalt, ahová be kell adni a kérvényt. A hivatali papírtologatás időt vesz igénybe, de a hivatalban nem csinálnak semmi érdemlegeset sem. A gyakorlatban az Oktatási Hivatal vagy egyből elfogadja a kérelmet, vagy szakszolgálatra küldi a gyereket, vizsgálatra. Azután, amit a szakszolgálat mond, azt az Oktatási Hivatal jóváhagyja. Tehát érdemi döntés az Oktatási Hivatalban nem történik. Szerintem azért, hogy megmondják, kinél kell a felmérést elvégezni, vagy kinek van elegendő papírja, nem kell egy hivatalt fenntartani. Azt a pedagógiai szakszolgálatban is három másodperc alatt megmondják, hogy a meglevő papírok már elegendőek, vagy sem. Sőt, ezt még az óvónő is meg tudná mondani. Így veszik el több hónap teljesen feleslegesen. Ráadásul az a szülőknek megterhelő és megalázó is, hogy olyan kérelmet kell beadniuk, amiben a gyereküket minél rosszabb színben kell feltüntetni, minél több rosszat kell róla elmondani. Bár jelenleg a kérvények nagy többségét elfogadják, mégsem biztos, hogy mindenki megkapja, hozzávetőleg 20 kérelemből egyet azért elutasítanak. Akinek több papírja van, azt nagyobb eséllyel fogadják el egyből, de a rendszer összességében kiszámíthatatlan. Hogy azután kit küldenek a szakszolgálat elé, kit nem, és a szakszolgálatnál pont kihez kerül a gyerek, az eléggé véletlenszerű. Ha pedig valaki pont beleesik abba a pár százalékba, akit elutasítottak, akkor a szülő nem tud mit tenni, mert fellebbezési lehetőség nincs. Esetleg bírósághoz lehet fordulni. Néhány szülő megtette, de gyakorlatban a bíróság nem tud ezzel az egésszel mit kezdeni. Ez egy pedagógiai döntés, ami nem bírósági dolog kellene, hogy legyen.

Mi alapján dönt az Oktatási Hivatal? Miért fogadják el az egyik kérelmet egyből, és miért küldik a másik családot szakszolgálati vizsgálatra?

Nyilvános döntési kritériumok nincsenek, pedig elvárható lenne és sokszor kértük is. A korábbi tapasztalatok és részletes statisztikai elemzések alapján az látszik, hogy az Oktatási Hivatal döntésénél a legfontosabb szempont az, hogy a kérelem melyik megyéből érkezik. Óriási különbségek vannak megyénként, más-más ügyintéző dönt. Azt nem tudom megmondani, hogy szándékosan szigorúbbak egyes megyékben vagy csak a véletlenen múlik, hogy hol szigorúbb az ügyintéző. Tavaly például Pest, Komárom-Esztergom és Budapest voltak a legenyhébbek, itt a kérvények csak 24 százalékánál kértek szakszolgálati vizsgálatot és a többit egyből elfogadták, míg Tolna volt a legszigorúbb, ahol 84 százalékban kértek szakszolgálati vizsgálatot. A második legfontosabb szempont, hogy kinek milyen csatolt papírjai vannak. Az orvosi, szakszolgálati papírok a legerősebbek, de az egyéb szakemberek (fejlesztő, gyógypedagógus, pszichológus stb) és az óvodapedagógusi is számít. Sőt, a szülői kérelem szövege is számít, esetleg átbillentheti a mérleget.

Ön megosztott egy statisztikát, amiből kiderül: a benyújtott kérelmek 62 százalékát az OH egyből (nyolc napon belül) elfogadta, a többi esetben szakszolgálati vizsgálatot rendelt el. Az összes eset 35 százalékában a szakszolgálat helybenhagyta a szülői kérelmet, egy százalékban a vizsgálat után a szülő egyetértett abban, hogy a gyermeknek mégis jobb, ha elkezdi az iskolát. Két százalékban a szakszolgálat nem támogatta a szülő kérelmét, pedig a szülő szerint szükség lett volna a plusz egy év ovira. Ez a statisztika a tavalyi kérvényezési időszakra vonatkozik?

Igen. Annyit tennék még hozzá, hogy ez a statisztika a Szülői Hang kötelező beiskolázás szülői csoport tagjainak visszajelzése alapján készült. Valamivel jobb arányokat mutat, mintha a teljes képet nézzük, hiszen nem minden ezzel a problémával küzdő szülő tagja a csoportnak. A teljes statisztikában nagyjából 95 százalékos elfogadási arány volt, és hozzávetőleg 50 százalékot küldtek szakszolgálat elé. Vagyis a globális statisztika egy picit rosszabb.

Az idén is hasonló eredményekre számít?

Nem gondolom, hogy sok minden változna. Azt sem hiszem, hogy a választások előtt nagyon megszigorítanák. Ugyanakkor azt gondolom, hogy hosszabb távon szigorodhat a rendszer, ha a választások után nem törlik el. Fenntartani egy ilyen bonyolult hivatali eljárásrendet, a vizsgálatok elvégzését, ami nem kevés pénzbe kerül úgy, hogy szinte minden kérvényt elfogadnak, ez nem valószínű. Ha marad az Orbán-rendszer, inkább arra lehet számítani, hogy vagy hirtelen, vagy folyamatosan szigorodni fog.

Egyáltalán ön szerint miért volt szükség a hat éves kori beiskolázás megszigorítására?

Szerintem a gyökere az, hogy kevés az óvodapedagógus. Ez pedig nyilván az alacsony anyagi és szakmai megbecsülés miatt van. Kispórolják a pénzt a rendszerből, az óvónők elmennek a pályáról, újak nem jönnek, nincs, aki a gyerekekkel legyen. Akkor pedig jönnek az adminisztratív módszerek: megnehezítették a plusz egy év óvodában maradás lehetőségét, aztán határozatot hoznak, nem kell egész nap diplomás pedagógusoknak foglalkozniuk a gyerekkel. A megfelelő képesítés nélküli pedagógusokkal lelki sérüléseket is szerezhetnek.

Lassan már tanítónő sincs elég…

Az óvodapedagógusok hiánya még nagyobb, mint a tanárhiány. De az a helyzet, hogy az óvónők se nagyon győzik már a terhelést.

12 százalékkal ugyan megnőtt az elsősök száma, viszont az átalakítás első évének végén 1,7-szeresére nőtt a szülők által kért évismétlések száma is. Ezt okozhatja, hogy több lett a túl korán iskolába kényszerített gyerek?

Az biztos, hogy többen kerültek éretlenül iskolába. Azt, hogy ennek hányad része tudható be a koronavírus-járványnak, és hányad része ennek az intézkedésnek, nem tudom megmondani. De egész biztos, hogy többen lettek. A statisztikából is látni – ahogy korábban is említettem –, hogy mintegy 10 ezernyi gyerekkel kevesebb maradt az óvodákban. Ez a 10 ezer gyerek nyilván nem lett hirtelen iskolaérett. Közülük nagyon sokan lehetnek olyanok, akik nem igazán érettek. Azt, hogy pontosan hányan, nem tudjuk. Pedig elvárható lett volna, hogy felmérik a helyzetet, és akkor nem utólag kellett volna magyarázkodni, hogy mi volt a Covid miatt, mi nem, ahogy azt Maruzsa Zoltán, az Emmi államtitkára tette. Ha a kormány hitt volna a rendszer megváltoztatásának helyességében, akkor előre ki kellett volna tűzni, hogyan fogják az éretlenül iskolába kerülők számát mérni, és valamennyi pénzt szánni is kellett volna a mérésre. Legalább egy reprezentatív mintán vizsgálni kellett volna, hogy akik nem kértek plusz egy év felmentést, azok hogy boldogultak. Akkor most pontosan tudhatnánk valamennyien, hogy a rendszer milyen mértékben nem működik jól. Valószínűleg azok között is sok olyan volt, akinek jó lett volna még plusz egy év az óvodában, akik nem kerültek a szakszolgálatok látókörébe. Most nincsenek valós számok, és egyértelmű, hogy rossz a rendszer.

Még egy „bibi” van: egy év alatt több mint hatezerrel emelkedett a sajátos nevelési igényű (SNI-s) tanulók száma, jelenleg több mint 100 ezren vannak. A hivatalos adatok szerint a számuk az előző tanévben még 93,7 ezer volt. Köztük a legnagyobb arányban a tanulási zavarral küzdők vannak, a számuk csaknem 40 ezerre emelkedett. Ez lehet a korai beiskolázás következménye is?

Ennek nagyon sok összetevője lehet. Egyébként általánosságban hosszú távon is nő a számuk. A koronavírus-járvány biztos, hogy hozzájárult, de, hogy a korai beiskolázás mennyire, azt nem tudom. Az nem jellemző, hogy a plusz egy év óvoda miatt sajátos nevelési igényűnek minősítenék az óvodás gyereket. Inkább BTMN-s, vagyis beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyerekek száma nőhetett közvetlenül a beiskolázási eljárás miatt. A problémák az idő előrehaladtával erősödhetnek. A baj az, hogy kevés a szakember mind az SNI-sekhez, mind a BTMN-esekhez. Jóval kevesebb szakember van a kelleténél mind az óvodákban, mind az iskolákban. Elég gyakori sajnos, hogy csak magánúton lehet elérni a fejlesztést, de ezt nem mindenki engedheti meg magának.

Tulajdonképpen miért káros a gyereknek, ha éretlenül kerül iskolába?

Kudarcot kudarcra fog halmozni, és ettől elmegy az önbecsülése. Az iskolának gyakran nincs elegendő kapacitása arra, hogy a gyerekek elmaradásaival külön-külön foglalkozzon. A gyerek végül elhiheti magáról, hogy ő nem elég jó, és ez végigkíséri az iskolai éveit. Nem fog jól teljesíteni. Lehet, hogy a pedagógus megpróbál segíteni neki, de akkor ez leköti a tanító figyelmét – mivel az iskolákban általában nincs elegendő számú segítő pedagógiai asszisztens –, emiatt pedig a többiek nem tudnak haladni. Leggyakrabban egyébként nem is az értelmi, hanem az érzelmi érettségben van probléma. Például a gyerek nem tud 45 percet nyugodtan, figyelemmel ülni, vagy még nem tart ott, hogy alkalmazkodjon a felnőttek elvárásaihoz. Elég nagy a váltás az iskola és az óvoda között, a mai magyar iskolarendszer pedig összességében nem tud eléggé differenciálni. Ha sokkal játékosabb lenne a kezdés, fokozatos átmenet esetén nem lenne ekkora gond. Az a baj, hogy nem elég rugalmas a mai magyar iskolarendszer.