Miklós László: a kormány elterelő „hadművelete” a Lukoil ügye
A kormány a Lukoil-ügyet használja arra, hogy egy újabb külső okra mutogasson, ellenségeket kreálhasson azért, hogy elterelje a figyelmet a valódi belső kormányzati problémákról. Így reagált Miklós László energetikai szakértő, a MOL korábbi vállalati kapcsolatok igazgatója az ukrán tilalommal kapcsolatos újabb brüsszeli állásfoglalások után elhangzott hazai véleményekre. Egyúttal határozottan cáfolta, hogy az Európai Bizottságnak már lépnie kellett volna az ügyben.
Ukrajna július végén megtiltotta, hogy a Lukoil orosz vállalattól vásárolt nyersolajszállítmányok áthaladjanak az országon. A magyar kormány szerint ez a lépés sérti az EU és Ukrajna közötti társulási megállapodás egyik pontját, amely szerint Ukrajna nem szakíthatja meg az energiaszállítást az európai tagországok irányába. Ilyenkor a kárvallott tagország azonnal konzultációs eljárást indíthat és az Európai Bizottság (EB) köteles képviselni az EU-s tagországokat. A szomszédos ország döntése közvetlenül érinti Magyarországot és Szlovákiát, ezért közösen kezdeményezték az unió fellépését – közölte korábban Szijjártó Péter külügyminiszter, aki azzal érvelt, hogy sürgős ügyről van szó – hiszen az energiaellátás akut kérdés.
Az Európai Bizottság viszont többször is leszögezte, az ukrán lépés nem fenyegeti a két ország ellátását. Szerintük több eszmecserére és elemzésre van szükség, hogy tisztázzák a helyzetet. De vajon kellett volna-e már lépnie az Európai Bizottságnak a Lukoil-ügyben? – kérdeztük Miklós Lászlót.
A rövid válasz az, hogy nem – mondta a MOL korábbi vállalati kapcsolatok igazgatója. Szerinte azonban ez a kérdés több másikat is felvet. Először, hogy tárgyalt-e már a magyar kormány az ukránnal? Mert egy tisztességes eljárásnál, ha valakinek a szomszédjával valamilyen konfliktusa van, akkor nem egy közvetítőhöz vagy valamilyen magasabb szervhez szalad, hanem megpróbálja maga tisztázni azt. „Nem tudok arról, hogy a magyar kormány ilyet tett volna. Ezért az Európai Bizottság helyében nem is foglalkoznék az üggyel, amíg a két kormány nem tárgyalt, és nem világos, hogy megoldják-e a problémát egymás közt” – mondta a szakember.
Miklós László szerint a második kérdés az, hogy mit is várunk az Európai Bizottságtól? Azt, hogy megszidja Ukrajnát? És ha kimondja, hogy ejnye-bejnye Ukrajna, akkor már érkezik onnan a Lukoil olaja? – sorolta. Hozzátette, nem az orosz olaj tilalmáról van szó. Ugyanis csak egy meghatározott cég tranzitját nem engedi Ukrajna. Ebből következik a harmadik dilemma: miért olyan fontos a magyar kormánynak a Lukoil olaja, miközben nagyon sok olajszállító van Oroszországban, amelyeket viszont átenged Ukrajna? Ráadásul minden orosz vállalat ugyanazt a minőségű olajat szállítja – mutatott rá Miklós László.
Az Európai Bizottság kereskedelempolitikáért felelős alelnöke a magyar és a szlovák külügyminiszternek levélben írta meg az álláspontját a Lukoil-ügyben. Megerősítette, hogy előzetes elemzésük nem utal közvetlen kockázatokra. „Ez az ügy nem ügy. Ez csak arról szól, hogy a kormány hogyan terelje el a figyelmet a fontos belpolitikai kérdésekről. Kizárólag az a célja, hogy az EB, az EU és Ukrajna elleni negatív érzéseket fokozza, amihez Szijjártó Péter hozzácsatolta Horvátországot is” – reagált az EB előzetes vizsgálati eredményére az energetikai szakértő.
Minden hazugság – folytatta érvelését Miklós László. Nem igaz, hogy nem lehet Magyarországot ellátni olajjal, nem igaz az, hogy ellátásbiztonsági kockázat lenne, ahogyan az sem, hogyha Horvátország felől jönne az olaj, akkor drágább lenne az üzemanyag, ahogy nem drágul attól sem, ha a Lukoil olaja hiányzik a magyar készletekből. Ami most folyik, tökéletesen illeszkedik a kormány eddigi politikájához. Kizárólag arról szól, hogy külső okokat keres, ellenségeket kreál azért, hogy a valódi belső kormányzati problémákról – például a hatalmas költségvetési hiányról, a kórházak adósságáról, a többezer hiányzó pedagógusról, vagy az úgynevezett védelmi hozzájárulásról, ami egy egyszerű adóemelés – elterelje a figyelmet.
„Az Európai Bizottság helyében én azt válaszoltam volna, hogy addig nem foglalkozom a kérdéssel, amíg nem számolnak be arról, mire jutottak az Ukrajnával folytatott megbeszélésekkel. Tisztázták-e problémát, van-e rá kétoldalú megoldás, és ha nincs, akkor mondják meg, mit kérnek tőlünk” – érvelt a szakember. Szerinte hasonlít a helyzet ahhoz, mint amikor két gyerek összeveszik a homokozóban és ahelyett, hogy rendeznék egymás között, a sértett gyerek az anyukájukhoz fut. Csakhogy itt most nagyobb a tét és a következményei is súlyosabbak amennyiben fokozódik az ukrán-ellenesség, és most még Horvátország is a „rosszak” közé tartozhat. Ráadásul egy ország kormányzása nem homokozó, sokkal felelősségteljesebb politikát követel, mint amilyen a magyar kormányé.
A lényeg, hogy nem fenyeget ellátásbiztonsági kockázat, az Adria-vezetéken bőven pótolható a Lukoil veszteség. Ráadásul nem is a kormányra tartozó kérdés az, hogyan alakul a MOL nyeresége. És ezzel megérkeztünk az utolsó kérdéskörhöz. Hallottunk arról, hogy a MOL panaszt tett és kérte a kormány segítségét? – vetette fel Miklós László és azonnal válaszolt is: nem. Miközben ez két vállalat közti ügy. A MOL nem kapja meg az egyik szerződésében foglalt olajmennyiséget. Ezt neki kell tisztáznia. Ha kiderülne, hogy azért nem, mert erre elnöki rendelet van, akkor ez már azt jelentené, hogy kormányzati lépésre van szükség a probléma rendezése érdekében. „Akárhonnan nézzük, mindig ugyanarra az eredményre jutunk: a kormány elterelő hadművelete a Lukoil ügye” – fejtette ki Miklós László.
