Ukrán tiltólistán a LUKOIL, de nincs ok a pánikra
„Villámcsapásként ért minket az a hír, hogy Ukrajna megtiltotta, a LUKOIL orosz vállalattól vásárolt nyersolajszállítmányok áthaladását az országon” – kommentálta a minap Szijjártó Péter a szomszédos ország döntését. Hozzátette: ez a lépés sérti az EU és Ukrajna közötti társulási megállapodás egyik pontját, amely szerint Ukrajna nem szakíthatja meg az energiaszállítást az európai tagországok irányába. Megjegyezte azt is, hogy ilyen esetben a kárvallott tagország azonnal konzultációs eljárást indíthat és az Európai Bizottság köteles képviselni az EU-s tagországokat. Budapesten közölték is, hogy Szlovákiával közösen kezdeményezték a választott bíróság konzultációs eljárását. Miután pedig sürgős ügyről van szó – hiszen az energiaellátás akut kérdés – ezért az EU-nak három napja van lefolytatni a konzultációs eljárást.
Veszélybe került hazánk energiaellátása? – kérdeztük Holoda Attila energetikai szakértőt.
A hír némi pontosításra szorul. Nem állították le az ukránok a magyarországi átmenő szállításokat, csupán a LUKOIL-tól származó olajat tiltották ki a Barátság távvezetékből. A külügyminiszter egyenesen unióellenes döntésről beszél, holott valójában ez csak két országot érint: Magyarországot és Szlovákiát.
Tehát politikai döntésről van szó?
Egészen biztosan.
Mi ebből a kiút?
Csodálkozom, hogy egy ilyen kritikus helyzetben a Szijjártó Péter külügyminiszterként nem az ukrán kollégájával próbál valamilyen megállapodásra jutni, hanem erről megint az orosz külügyminiszterrel, Szergej Lavrovval egyeztet. Nem először követi el ezt a hibát, amit az ukránok szemmel láthatóan sérelmeznek. Egy biztos, az ukránoknak joguk volt ahhoz, hogy meghozzanak egy ilyen döntést, de e mögött azt is látni kell, hogy – Orbán szavaival élve – adtak egy taslit, borsot akartak törni az orrunk alá. Ez nem jelenti azt, hogy le fog állni a magyarországi vezetékes kőolajimport, de megoldást kell találni a helyzetre.
Szijjártó Péter szavaiból azt lehetett kiolvasni, hogy nagy a baj.
A külügyminiszter is arról beszél, hogy Magyarország már keresi a tartalék megoldásokat, valójában nem annyira drámai a helyzet. Egyszerűen csak egy bizonyos cég nem szállíthat a vezetéken, mert úgy ítélték meg, hogy az érintett LUKOIL bevételeit a háború támogatására fordítják.
Ki tudják szűrni egy távvezeték forgalmából a beszállítót?
A Barátság vezeték betáplálásakor összegyűjtik az orosz olajkitermelő cégektől származó olajat, ezeket a rendelkezésre álló mennyiség arányában keverik be a csőrendszerbe. A szakmai szóhasználatban nem is nevezik meg a végállomásra beérkező olaj forrását, mert az egyfajta keverékként kerül ki a „csőből”. Az ottani termelők és beszállítók közül zártak most ki egyet az ukránok. Ez persze annyiban érint minket, hogy a LUKOIL-tól évente, nagyjából, hárommillió tonnát vásárolunk, s a pótlására rövid távon megoldást kell találni. A LUKOIL-tól valóban nem vásárolhatunk, de ettől még nem áll le az orosz kőolaj vezetékes importja. Valójában csak Magyarország és Szlovákia érintett a LUKOIL forrás „eldugulásában”.
Kell találnunk egy nem szankcionált orosz céget, amelyik pótolja a LUKOIL-t?
Az lehet az egyik megoldás, hogy talál a MOL egy nem szankcionált orosz szállítót, vagy létrehoznak egy olyan harmadik országbeli céget, amelyben a MOL – több más érintett vásárló között –, szerződne az ukrán tranzitvállalattal az általuk vásárolt orosz olaj továbbításáról. Nem tartom véletlennek, hogy eddig a MOL nem kommentálta a helyzetet.
Akarjuk mi egyáltalán csökkenteni az orosz energiafüggőségünket?
Nem látom ennek a nyomát. A külügyminiszter rendszeresen azzal érvel, hogy a magyar kormány döntésének fizikai meg történelmi előzményei vannak, és csak így tudjuk biztonságosan ellátni magunkat. Ez persze nem igaz. Más európai országoknak is voltak a mienkéhez hasonló energetikai függőségei, de megtalálták a kiutat. A magyar politika úgy döntött, hogy továbbra is Oroszországból vásárol, mert szerintük ez a magyar családok érdeke, így olcsóbb az ellátás. Erről is már sokszor kiderült, hogy nem igaz, mert az orosz olaj és gáz nem olcsóbb annál, mint amit másutt kínálnak. Az igaz, hogy a vezetékes kapcsolat egyfajta biztonságot jelent. Egyetlen magyarázatát látom csak ennek az állapotnak: politikai okok munkálhatnak a háttérben.
Hosszú távon fenntartható a magyar energetikai koncepció?
Most Európában nincs érvényes szankció az orosz kőolaj vezetékes szállítására, hivatalosan vásárolhatunk orosz nyersolajat saját feldolgozásra és saját forgalmazásra, ugyanígy a szlovákok is. De a helyzet bármikor megváltozhat.
A több lábon állás biztonságosabb volna…
Ez nem vitás. Lehetnének a jövőben is ilyen váratlan helyzetek, kellenének kidolgozott alternatív útvonalak. Egyrészt ott van az Adria kőolajvezeték, amelynek ma még szűk a kapacitása, de felbővítve lehetővé tenné, hogy a hazai és a szlovák finomítók a tengeri szállítással vásárolt kőolajhoz is hozzájussanak. Az átmeneti időszak kezelésére megvannak az úgynevezett stratégiai tartalékok, kilencven napra elegendő mennyiséggel rendelkezünk, addig észre sem venné senki a szállítási fennakadásokat.
Akkor semmi ok a pánikra?
A kelleténél jobban felnagyította a sajtó a valós helyzetet. Biztos vagyok benne, hogy az illetékesek hamarosan megoldják a problémát – mondta Holoda Attila energetikai szakértő.
