Minden tized foknyi melegedés veszélyes az éghajlati rendszerre

A mérések kezdete óta a tavalyi, 2023-as év volt a legmelegebb. A hőmérséklet globálisan, és hazánkban is a dobogó tetejére lépett. Az év több mint felében legalább 1,5 fokkal meghaladtuk az adott napokra vonatkozó átlaghőmérsékletet az ipari forradalom előtti szinthez képest, sőt, két nap erejéig a 2 fokot is átléptük – írta meg a másfelfok.hu. 

Összességében a 2023-as év 1,48 Celsius fokkal volt melegebb globálisan az 1850–1900-as időszakhoz képest. A Meteorológiai Világszervezet becslései szerint 66 százalék az esélye, hogy 2027-ig legalább egy évben meghaladjuk a 1,5 fokos felmelegedést. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ha át is lépjük ezt a küszöbértéket, az nem jelenti azt, hogy teljesen elbukott a Párizsi Megállapodás 1,5 fokos célja. A meghaladást éghajlati átlagok tekintetében kell vizsgálni (20 éves átlag), nem pedig egy-egy évre vonatkozóan. 

Ugyanakkor intő jel, hogy egyre többször kerülünk közel a 1,5 fokot meghaladó felmelegedéshez, ezért mielőbbi és hatékony cselekvésre van szükségünk, hogy mérsékelhessük az éghajlatváltozásból eredő negatív hatásokat. A jelenlegi, egy 1,5 fokkal és egy 2 fokkal melegebb világ összehasonlításából jól látszik, hogy minden tized fok számít, és minél előbb elkezdjük a mérséklést, annál nagyobb esélyünk van a következmények enyhítésére és a megfelelő alkalmazkodási stratégiák megvalósítására. Hiszen, ha eszkalálódnak a folyamatok, az adaptáció is egyre nehezebbé, egyes esetekben kérdésessé válhat.

2023 volt globálisan a legmelegebb év: 1,48 °C-kal haladtuk meg az ipari forradalom előtti átlaghőmérsékletet (1850–1900), azaz majdnem átléptük a Párizsi Megállapodásban szereplő 1,5 fokos küszöböt. A Párizsi Megállapodás szerint a globális felszínközeli átlaghőmérséklet emelkedést jóval 2 °C alatt kell tartanunk az iparosodás előtti szinthez képest, továbbá a nemzetközi közösségnek erőfeszítéseket kell tennie azért, hogy a globális melegedés már 1,5 °C-nál korlátozható legyen. Magyarországon szintén rekorddöntő volt a tavalyi év: az országos átlagos középhőmérséklet 12,23 °C volt, ami az 1901 óta tartó mérések alapján az eddigi legmagasabb.

Egy nemrégiben publikált kutatás szerint már meg is haladtuk a 1,5 fokos felmelegedési küszöböt, azonban ebben a tanulmányban az 1700-as évektől vett változást vizsgálták, tehát ez az eredmény nem jelenti, hogy a Párizsi Megállapodás elúszott. Azaz nagyon nem mindegy, hogy mit tekintünk referencia-időszaknak, ha a hőmérséklet-változásról és a 1,5 fokos nemzetközi klímacélokról beszélünk. 

A tény, hogy 2023-ban többször is átléptük egy-egy hónapban a 1,5 fokot, nem jelenti azt, hogy búcsút inthetünk a Párizsi Megállapodás 1,5 fokos céljának, de már vészesen közeledünk hozzá. A megállapodásba foglalt kritikus küszöbök éghajlati átlagokra vonatkoznak, azaz még nincs minden veszve: éghajlati skálán több évtizedet vizsgálunk, ugyanakkor persze aggasztó, ha már vannak ilyen napok, hónapok vagy évek és azok egyre sűrűbben fordulnak elő. 

Az IPCC, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület legutóbbi jelentésében a 1,5 fokos globális felmelegedési értéket úgy tekintette, hogy az 1850–1900-as időszak átlagához képest egy 20 éves időszak átlagát tekintve meghaladjuk ezt az értéket, így a konkrét évnek, amikor átlépjük, ennek a 20 éves periódusnak a közepét tekinthetjük. Tehát tulajdonképpen csak 10 évvel a tényleges átlépés után mondjuk majd, hogy meghaladtuk a 1,5 fokos küszöböt, ami magában hordozza a felismerésben és a válaszadásban való késlekedés kockázatát.

Minden egyes tized foknyi melegedéssel egyre kiszámíthatatlanabbá és veszélyesebbé tesszük az éghajlati rendszert. A 1,5 fokos küszöb valójában egy közelítő érték, amely felett hatványozódnak az éghajlati veszélyek és azok pusztítása (melyekből már az elmúlt években is ízelítőt kaphattunk például hőhullámok és heves esőzések formájában).