Mindenki hülye, egyedül Kövér helikopter

„A magyar politikai osztály egyik része önrendelkező államban és öntudatos nemzetben gondolkodik, ilyenben hisz és ilyenért dolgozik, a politika másik része pedig az önfeladó állam és önmarcangoló nemzet politikai hagyományának jegyében cselekszik. Én ezt a politikai helyzetet tartom a legveszélyesebb nemzetbiztonsági kockázatnak, amely Magyarországot fenyegeti.” Ezt mondta Kövér a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok jelenlegi és korábbi vezetői előtt tartott, most előkerült beszédében. Ezeket a szavakat, mondatokat csak egyféleképpen lehet érteni. Hogy vannak a jók, és vannak a rosszak. Vagyunk mi, és vagytok ti.

Utóbbiak, tuggyukkik. Az az ellenzék, amely most támadja szegény Kövér Lászlót, mi több, a lemondását követeli. Még szerencse, hogy a kormányhoz közeli sajtó megvédi őt. Megmagyarázza a szavait, ugyanis napnál világosabb, hogy a házelnököt – mint már annyiszor élete során – megint félreértették.

Kövér László élete, pályafutása félreértések sorozata. Az alábbiakban e félreértett élet néhány fejezetét vesszük számba, természetesen a teljesség igénye nélkül.

Előtte azonban – kedvcsinálónak – idézzünk Kövér 1988-as kongresszusi felszólalásából. „Én szocialistának tartom magamat. Ennek alapján, azonban nem érzem feljogosítva magamat arra, hogy ezt mástól is megkövetelhessem. Számomra ugyanis a szocializmus alapértéke a tolerancia, amely magában foglalja a másik politikai meggyőződésének tiszteletben tartását."

A bajuszos házelnök, mielőtt Soros György zsoldjába állt volna, hogy az idős milliárdos ösztöndíjával a közép-európai társadalmi mozgalmakat kutassa, az MSZMP KB Társadalomkutató Intézetének Ifjúsági Kutatócsoportjában kezdte pályafutását. Mostanság ugyan szeret úgy emlékezni az ott eltöltött időre és ottani szerepvállalására, mint akinek a szolgálatait csak fénymásolásban és hasonló segédmunkákban vették igénybe, ám az életrajzból nehéz volna eltagadni, hogy Kövér annak a pártnak volt a munkatársa, amelynek Kádár János volt az első titkára.

Nem Kövér László volt az első baloldali a családjában. „Apai nagyapám és nagyanyám szociáldemokrata érzelműek voltak. Nagyapámnak a szociáldemokrata párt pápai szervezetének a Bethlen-Peyer paktumot követő megszervezésétől jogfolytonos volt a párttagsága haláláig, 1989-ig, szemben nagymamámmal, akit az 1948-as pártegyesülést megelőző tagrevízióval, mint klerikális elhajlót kiraktak a pártból. Az ilyen gyökereimet nemcsak nem szégyellem, de büszke is vagyok rájuk " – nyilatkozta Kövér egy 2005-ös interjúban.

Mindezek fényében érthetők Kövér azon kijelentései, amelyek a házelnök identitászavaráról tanúskodnak. Nehéz lehet állandóan komcsizni, és közben szembesülni saját és felmenői – az ő szemében nemzetárulónak számító – múltjával.

2002. március 23-án, nem sokkal az akkor még kétfordulós választások előtt, a Fidesz választmányi elnökeként egy békéscsabai kampányrendezvényen az olimpia hazai megrendezése kapcsán kijelentette, „Sokan vannak ma Magyarországon olyanok, akik nem tudnak örülni a kormány intézkedéseinek. Ezért azt ajánlom nekik: vegyenek egy kalapácsot, egy szöget és egy kötelet, menjenek le az alagsorba, és a szögre, vagy ha találnak jó gerendát, akkor arra kössék fel magukat.”

A beszédet – némi változtatással – nem sokkal később Szombathelyen is megismételte, ez alkalommal azonban azt ajánlotta ellenfeleinek: „járjanak elő jó példával. És ha ők már mind végeztek, akkor mi meg mégiscsak gondolkodjunk el azon, hátha nélkülük többre mennénk”. 

A mostani, eldurvult közéletben talán meg sem hallanánk az akkori füleknek fájó, furcsa mondatokat. De 20 évvel ezelőtt még volt sportértékük az ilyesfajta megszólalásoknak, és sokan vannak, akik Kövér akkori, félreértett beszédének tudják be a Fidesz választási vereségét.

Kövér a Fidesz 2002. februári kongresszusán is emlékezetes beszédet mondott, strigákról – emberből állattá változó lényekről – beszélt. Akkor úgy fogalmazott, „Ezen a kongresszuson a továbbiakban strigákról, s egyéb ártó lényekről, honkupecekről és szellemi hajléktalanokról szó ne essék. Nem azért, mert ilyenek nincsenek, hanem azért, mert napjaik meg vannak számlálva.”

2012. áprilisában, akkor már házelnökként, nyikhaj senkiházi terroristának nevezte a hvg.hu egyik újságíróját. Azt a kollégát, aki először tette közzé Schmitt Pál plágiumügyét. Nem csupán őt minősítette ezzel, hanem az egész szakmát. Azokat a tisztes sajtómunkásokat, akik arra tették fel az életüket, hogy az igazság kiderítésén munkálkodjanak. Mert amit a hvg.hu írt, arról rögtön az elején kiderült, hogy nem bulvárkacsa, ahogyan azt Szijjártó Péter – aki akkoriban a miniszterelnök szóvivője volt – első felindulásában állította. Az első szótól az utolsóig igaz volt minden, bebizonyosodott, hogy Schmitt Pál plagizált, mások szövegéből írta a doktoriját, és végül, a kelleténél később és igen kínos körülmények között, lemondott.

Kövér mentségére legyen mondva, hogy úgy is, mint a Fidesz egyik alapítója és első számú párttagkönyvének birtokosa, már a Fidesz fülkeforradalmának 2010-es győzelme után kifejezte ellenvéleményét azzal kapcsolatban, hogy Schmitt Pálból államfőt csináljanak. Szerinte ugyanis „Schmitt nem elég fajsúlyos személyiség ahhoz, hogy megfelelő köztársasági elnök legyen”. Az elnökségi vitákon azzal érvelt, hogy „az egykori olimpiai bajnok túl kevés az államfői poszt betöltéséhez, de egyben túl sok is abban az értelemben, hogy a múltjában esetleg vannak megkérdőjelezhető momentumok.”

2016. decemberében megalakult a Kövér Gárda. Ezúttal nem a Sándor palota előtti tér volt helyszín, mint annak idején a Magyar Gárda alakulásakor, s nem Wittner Mária vállalta a zászlósanya szerepét, hanem Kövér László felesége, a járási hivatalvezetővé frissiben kinevezett Bekk Mária. Hivatalosan Országgyűlési Őrségnek hívják a Kövér Gárdát, de ez csupán szerény és visszafogott megfogalmazása annak, hogy Kövér László és a Fidesz magánhadseregéről van szó. A Kövér Gárda „kényszerítő eszközként testi kényszert, bilincset, vegyi eszközt, elektromos sokkoló eszközt, rendőrbotot, útzárat, megállásra kényszerítést, lőfegyvert a rendőrségről szóló törvényben meghatározottak szerint alkalmazhat. Fokozott ellenőrzést hajthat végre. Ruházatot, csomagot és járművet átvizsgálhat. Felvilágosítás kérhet, biztonsági intézkedést foganatosíthat. Magánlakásban és közterületnek nem minősülő egyéb helyen intézkedhet. Képfelvételt, illetve hangfelvételt továbbá kép- és hangfelvételt készíthet, helyszínt biztosíthat, valamint személy- és létesítménybiztosítási intézkedést alkalmazhat…”

A felületes szemlélőben Kövér László házelnöki működése kapcsán az a képzet alakul ki, hogy itt nem is a parlament méltóságának megvédése a valódi cél, sokkal inkább a renitens képviselőket kívánják megrendszabályozni. Ezt a célt szolgálják az ellenzéki képviselőkre kirótt gyakori és nagy összegű büntetések, valamint a parlamentből történő kitiltások.

„Kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna”. Ez a mondat is Kövértől származik, igaz, nem ma mondta, hanem még a vallást gúnyoló korszakában. Kövérből tényleg nem lett demokratikus szalonna, mert nem is akart az lenni soha. Elég csak ránézni, egy percig hallgatni, amit mond, és könnyű belátni, hogy igaza volt a mára megkossuthdíjasodott Nagy Ferónak, amikor Beatrice nevű zenekarával már jó harminc évvel ezelőtt azt énekelte: „az idő nem nekünk dolgozik, csak megöregít.”

Kövér László pályaíve egy hosszú, soha véget nem érő háború. Létező ellenfeleit ideig-óráig legyőzheti, saját démonaival szemben azonban vesztésre áll.