Minél nagyobb az ellenség, annál jobb Orbánnak
Érdekes magyarázattal állt elő a Frankfurter Allgemeine Zeitung tudósítója: szerinte nem kizárt, hogy Orbán és kormánya azért áll ki olyan vehemensen Donald Trump mellett és támadja élesen kihívóját, Joe Bident, mert Biden győzelmére fogad. A magyar miniszterelnöknek ugyanis a politikai stílusához szüksége van külső ellenségre, de olyanra, aki látható – indokolja a konzervatív német lap tudósításában Stephan Löwenstein. Minél nagyobb, hatalmasabb és démonibb ez az ellenség, annál jobb Orbánnak. Soros György amerikai üzletember kissé már elhasználódott – olvasható a neten még nem található cikkben.
Orbán nyilvánosan támogatásáról biztosította Donald Trump elnököt, és támadja Joe Biden jelöltet. Trump támogatása aligha meglepő, mert Trump és Orbán egyaránt nemzeti konzervatív politikát követ. Négy évvel ezelőtt Orbán volt az egyike azon kevés kormányfőnek, akik az akkori outsider Trump mellett foglaltak állást, és ez Trump meglepő győzelme után Orbán javára vált, mert a hízelgő figyelem mindenféle jelét kapta Washingtonból – bár a konkrét haszon talán nem volt olyan bőséges, ahogyan azt Budapest remélte. Érthető tehát, hogy újra akarja alkalmazni a sikeres receptet.
Első pillantásra azonban nem ennyire világos, hogy mi a ráció Orbán részben nagyon személyeskedő kirohanásaiban Joe Biden ellen. Kétségtelen, hogy ideológiailag ellenkező oldalon állnak, de a politikai bölcsesség azt követelné, hogy visszafogja magát a támadásokban egy olyan ember ellen, akinek kétségtelenül van némi esélye arra, hogy a következő négy évben ő határozza meg az amerikai politikát.
Visszafogottságról Szijjártó Péter magyar külügyminiszter esetében szó sem eshet: a hétvégén a közösségi oldalán egyenesen korrupciós vádakkal illette Bident azoknak az állításoknak az alapján, amelyeket a republikánusok hoznak fel Biden Barack Obama melletti alelnökségének idejéből, és amelyek szerint Biden befolyást gyakorolt a fia javára, amikor az egy ukrán gázipari cégnél dolgozott. Löwenstein szerint kizárható, hogy Szijjártó a bejegyzését egy éjszakai bódulatban kürtölte volna világgá, mert ilyesmire más politikusokhoz hasonlóan, ő sem hajlamos, emellett a magyar külügyminisztérium sietett a miniszter állásfoglalását angol nyelven is közreadni. Kizárható az is, hogy mindezt a kormányfő tudta nélkül, vagy pláne akarata ellenére tette volna, mert ilyesmi Orbán csapatában nem létezik.
És nem is egyszeri, váratlan történésről van szó. A sajtó, amelyet Orbán hű emberei vezetnek, már egy ideje Biden ellen beszél, és attól sem riad vissza, hogy a jelöltet szenilitással gyanúsítsa, vagy Bident rasszistának ábrázolja azzal, hogy a felmenői között állítólag voltak rabszolga-kereskedők. Hamis ugyan az a gyakran ismételgetett állítás, hogy Magyarországon már egyáltalán nem létezik ellenzéki sajtó, de vitathatatlan, hogy az Orbánhoz közelálló sajtót mindig be lehet fogni jól hangszerelt kampányokba.
Szijjártó támadásának pedig az volt az alapja, hogy Biden a minap a kampányban Trump külpolitikáját bírálva azt mondta, hogy az elnök a keblére öleli világ összes gazemberét, bár Orbán kormányát nem nevezte meg, mint egy totalitárius rezsimet, de egy mondatban említette azokkal. Ebből a szempontból nem meglepő Szijjártó megnyilvánulása, bár például Lengyelországból nem hangzott el semmi hasonló.
Az egyik magyarázat az lehet, hogy Orbán úgy véli, egy demokratikus washingtoni kormányzás esetén bizonyosan nem számíthat különösebb rokonszenvre, bármit tesz is. Vagyis, ha nincs veszteni való, akkor akár lehet is emelni a téteket, és növelni az esetleges nyereséget. Az is lehetséges azonban, hogy Orbán éppen ellenkezőleg, Biden győzelmére fogad. A magyar miniszterelnöknek a politikai stílusához szüksége van külső ellenségre, de olyanra, aki látható. Minél nagyobb, hatalmasabb és démonibb ez az ellenség, annál jobb Orbánnak. Soros György amerikai üzletember kissé már elhasználódott –- írta a szerző.
(A cikk a neten még nem olvasható.)
