Minimális bér kontra garantált bérminimum
Olvasom a Magyar Nemzetben (január 14.), hogy a közeli jövőben átalakításra kerülhet a hazai legkisebb bértarifák rendszere, és elképzelhető, hogy egységesül a minimális bér és a garantált bérminimum (szakmunkás minimális bér), azaz a két kötelező bértétel helyett egy lesz érvényben. Nem ördögtől való az ötlet, érdemes alaposan átgondolni a javaslatot, de mielőtt túlságosan elragadna a képzelet, néhány múltbeli történésre illetve intézkedésre hívom fel a figyelmet.
1. A legalacsonyabb kötelező bértarifa „megkettőzésére” – vagyis amikor elvált egymástól a minimális bér és a garantált bérminimum – erős szakszervezeti nyomásra került sor, a 2006-2008-as évek közötti hároméves bérmegállapodás keretében. Akkor az induló értékek bruttó 62.500,--Ft/hó/fő illetve 68.800,-- Ft/fő/hó voltak. Külön garantált bérminimum-tétel került meghatározásra a gyakorlati idő (0-2 év), a felsőfokú végzettség és az életkor (50 év felettiek) függvényében. 2008. december 31. napjával az Országos Érdekegyeztető Tanács által kötött megállapodás hatálya lejárt, és a beköszönő válságtól való félelem miatt, újabb többéves paktum megkötése nem volt aktuális. A garantált bérminimum intézménye azonban leegyszerűsítve megmaradt: 2009-ben a minimális bér 69.000 forintról 71.500 forintra nőtt, míg a garantált bérminimum ugyanebben az évben 86.300 forintról 87.5000 forintra emelkedett. Egy évtizede 22,3 százalék volt a különbség a két érték között.
2. Folyamatosan jelentkező igény volt a munkavállalói érdekképviseletek részéről, hogy a garantált bérminimum értéke évről-évre gyorsabban nőjön, mint a minimális bér. A 2016. végén kötött hatéves országos bérmegállapodás szerint, 2017-ben a minimális bér 15 százalékkal, a garantált bérminimum viszont 25 százalékkal emelkedett, 2018-ban újabb 8 illetve 12 százalékos ütem távolította egymástól a két kötelező bértarifát. A 2019-ben és a 2020-ban egyaránt 8-8 százalékkal változtak a mértékek. Jelen pillanatban a garantált bérminimum (210.600,--Ft/hó/fő) már több mint 30 százalékkal meghaladja a minimális bért (161.000,--Ft/hó/fő). Hazánkban hozzávetőlegesen 1,1 millió embert érint közvetlenül a két tarifa: egyharmaduk minimálbéren, kétharmaduk garantált bérminimumon vesztegel. A most megismert javaslat megvalósulását némiképp nehezítheti, hogy az elmúlt években nem csökkent, hanem növekedett a differencia a két meghatározó bérelem között. Ezért vélelmezhető, hogy a tervezett „egységesítést” nem fordulónappal, hanem egy több évre szóló átmenettel lehet megvalósítani úgy, hogy a közeli jövőben – az eddigi gyakorlattal ellentétben – a garantált bérminimum mértéke emelkedik majd lassúbb ütemben.
3. A minimális bérhez számos családi és szociális jellegű ellátás kötődik, és ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. De a keresőképtelenség idejére fizetett ellátás (táppénz) maximumát is a minimális bér bázisán korlátozzák. Rendkívül alapos számvetést igényel, hogy a jelentős elvi és gyakorlati korrekció miként hat a kifizetések nagyságára. Az is kérdésként merülhet fel, hogy az államháztartás kasszáját terhelő családi/szociális/egészségbiztosítási kifizetéseket (vagy egy részüket) lehet-e, szabad-e függetleníteni a mindenkori legkisebb havi munkabér összegétől? A megítélés itt sem „fekete-fehér”: vannak előnyei az automatizmusnak (ami valamennyi biztonságot ad), ugyanakkor nem figyelmen kívül hagyható a kockázata sem, mivel minden tarifaváltozás végigfut az ellátórendszeren.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke szerint: „a versenyszférában alig van hatása a minimálbérnek a keresetekre”. Ez szakmailag már csak azért is téves, mert az üzleti szektorban hozzávetőleg 800 ezer ember munkajövedelmét direkt módon befolyásoló intézkedésről beszélünk, a rendszeres növekedés tovagyűrűző hatását már nem is említve. A százezernyi mikro-és kisvállalkozás sorsát alapvető módon érinti, hogy az elmúlt három évben több mint 50 százalékkal nőtt a garantált bérminimum összege. A versenyszféra nem egységes: van, aki nem érzi ennek hatását, s van, aki csaknem belerokkan. Az MKIK tagságának döntő többségét az „érzékeny kicsik” alkotják, érdemes lenne őket is meghallgatni az esetleges változtatásról. Nem tesz jót a tervezett ügynek az a kamarai megközelítés sem, hogy „a vállalati szférát nem rázná meg a minimálbérek átalakítása, akár kivezetése, a közszférában ugyanakkor nagyobb változtatásokra lehet szükség”. Rossz üzenet, hogy a köztestület vezetője nyilatkozatában a minimális bér illetve a garantált bérminimum intézményrendszerének kivezetéséről tesz említést, hiszen a szakszervezetek nem mondhatnak le egy erős biztosítékot jelentő, garanciális alapként kezelt vívmányról. A minimális bér egyébként igazi európai érték, pillanatnyilag 22 uniós országban rendszeresített norma. Nem hiszem, hogy javítaná hazánk megítélését a kontinentális közösségben, ha az új évtizedet a bérminimum likvidálásával kezdenénk.
