Mocsai igenis lehetne díszdoktor
|
2015. június 24. 10:23
2015. jún. 24. 10:23
Olvasom sok helyütt mindazt, amit Mocsaira szórnak. Itt a Sztárklikken is (teszem hozzá: talán itt a legkulturáltabb hangnemben). Máshol viszont: hogy aszongya: Mocsai menjen a francba, mitől akar ő doktor lenni, mi a fene az a tudományos munka, amit ő fel tud mutatni?
Nos, kérem szépen, akkor a fanyalgó professzoroknak, és firkászoknak pár olyan dolog, amely miatt simán lehetne díszdoktor. De ezek előtt egy (nem szó szerinti) idézet, minden témák szakértőjétől, Hofitól. "Van egy ismerősöm, aki abból él, hogy előadásokat tart a cipőkészítésről. De cipőt még a norma életbe nem csinált. Csak dumál..."
Nohát akkor vessünk össze dolgokat. Mi (ki) ér többet? Egy olyan elméleti sportszakember, aki évtizedek óta bújja könyvtárakat, és írja a jobbnál jobb elméleti (tudományos publikációnak számító) cikkeit a kézilabdázás rejtelmeiről, vagy az, aki huszonévesen odaáll az oldalvonal mellé, és viszi a csapatait.
Közben folyamatosan írja a tapasztalatait, képezi magát elméletben az egyetemen. Nem mellesleg nyer egy BEK-et (a Bajnokok Ligája elődje), egy EB-t, no meg egy olimpiai, és egy világbajnoki ezüstöt. Mindeközben nevel egy olyan fiút, aki hozzáértésének bizonyítékaként válogatott játékos lesz (Mocsai Tamás).
Komolyan gondolja bárki, hogy a fejében lévő szaktudással ne tudott volna kirázni magából tizenöt doktori disszertációt? Nem tette, mert momentán azzal foglalkozott, hogy sikereket érjen el a magyar kézilabdával. Hogy ez nem tudományos munka? Ajánlom a fanyalgóknak, hogy olvassák el a Nyolcvan nap alatt a föld körül című klasszikust. Abban szó van egy gyakorlati tudósról, akit az elméletiek nem tudnak befogadni... Azután ez az illető nyolcvan nap alatt körbeutazza a földet.
És akkor még egy Hofi a végére (ja, neki sem volt tudományos fokozata, pedig a saját szakterületén alighanem máig a legjobb). "Szóval az ismerősöm csak dumál a cipőkészítésről. A suszter ezt nem tudja megtenni. Tudják miért nem? Mert szájában van a faszög."
Nohát akkor vessünk össze dolgokat. Mi (ki) ér többet? Egy olyan elméleti sportszakember, aki évtizedek óta bújja könyvtárakat, és írja a jobbnál jobb elméleti (tudományos publikációnak számító) cikkeit a kézilabdázás rejtelmeiről, vagy az, aki huszonévesen odaáll az oldalvonal mellé, és viszi a csapatait.
Közben folyamatosan írja a tapasztalatait, képezi magát elméletben az egyetemen. Nem mellesleg nyer egy BEK-et (a Bajnokok Ligája elődje), egy EB-t, no meg egy olimpiai, és egy világbajnoki ezüstöt. Mindeközben nevel egy olyan fiút, aki hozzáértésének bizonyítékaként válogatott játékos lesz (Mocsai Tamás).
Komolyan gondolja bárki, hogy a fejében lévő szaktudással ne tudott volna kirázni magából tizenöt doktori disszertációt? Nem tette, mert momentán azzal foglalkozott, hogy sikereket érjen el a magyar kézilabdával. Hogy ez nem tudományos munka? Ajánlom a fanyalgóknak, hogy olvassák el a Nyolcvan nap alatt a föld körül című klasszikust. Abban szó van egy gyakorlati tudósról, akit az elméletiek nem tudnak befogadni... Azután ez az illető nyolcvan nap alatt körbeutazza a földet.
És akkor még egy Hofi a végére (ja, neki sem volt tudományos fokozata, pedig a saját szakterületén alighanem máig a legjobb). "Szóval az ismerősöm csak dumál a cipőkészítésről. A suszter ezt nem tudja megtenni. Tudják miért nem? Mert szájában van a faszög."
