Müller, Kásler, Szentiványi és az olcsó bolsevista trükkök
Csurka István óta tudjuk, hogy a szakértelem olcsó bolsevista trükk. Nem pontosan így mondta a neves drámaíróból nemtelen pártvezérré avanzsált néhai honfitársunk, hanem úgy, hogy a szakértelemre való hivatkozás olcsó bolsevista trükk. Ennyi idő távlatából, egyébként mindegy, miként is hangzott pontosan az idézet, értjük így is. Különösen ma, amikor az országos tiszti főorvos, egy valamikor jó nevű onkológus, és az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) vezetőjének szakmai hiteléről van szó.
Kezdenénk dr. Müller Cecíliával, akiről a járvány kezdete előtt szinte senki sem tudta, hogy a világon van. Amikor azonban a kínai Vuhanból elszabadult járvány hazánkat is elérte, Müller doktornő egy csapásra ismertté vált. Ahogy mondani szokás, beköltözött a nappalinkba, hiszen naponta láthattuk a televízióban szerepelni, amint jó és kevésbé hasznos tanácsait megosztotta a nagyközönséggel.
Hogy a korábban háziorvosként dolgozó Müller doktornő szakmailag milyen minőségben teljesített, azt nem tisztünk megítélni. Azt viszont láttuk, hogyan állt a politika, jelesül Orbán Viktor szolgálatába. A járvány kirobbanása után nem sokkal tevékenységének nagy része ugyanis szinte teljesen kimerült abban, hogy – megfelelve a Fidesz és Orbán elvárásainak – gyakorlatilag mást sem tett, mint a fővárost ekézte, s igyekezett a terjedő járványt rátolni Karácsony Gergelyre és a fővárosi idősotthonokra. Ez a tevékenység olyannyira szembetűnő volt, hogy még a kormányhoz közeli szimpatizánsok sem tagadták, legföljebb jóleső belenyugvással vették tudomásul, hogy az időközben Nyunyóka becenévre szert tevő Müller doktornő a főnökük szekerét tolja.
Ahogy kezdett kiderülni, hogy nem csak a fővárosban, hanem országosan is nagy a baj, sok a fertőzött és sok a halott, Müller doktornő is visszavett valamennyit Budapest ócsárlásából. Ám még ekkor is derekasan beleállt abba a vonulatba, aminek az egyik végén megbetegedett és meghalt emberek, a másik végén pedig a kapkodó, rögtönző járványügyi bénázás található.
Kásler Miklós némiképp más tészta, mint az országos tiszti főorvos. Még nem is hallottunk a Covid19 vírusról, amikor ő már letette miniszteri névjegyét. Mégpedig egy igen fura belépővel indított: az egészségügyért is felelős miniszterként a Tízparancsolatot nevezte meg, mint a gyógyítás egyik fontos eszközét, s nem kevesebbet állított, mint azt, hogyha az emberek betartanák a szent szövegben foglaltakat, akkor a halálos betegségek mintegy hetven százalékát meg lehetne előzni.
A járvány kitörése után még a korábbiaknál is jobban látszott, hogy Kásler Miklós tökéletesen alkalmatlan arra a feladatra, amelyre Orbán Viktor kijelölte. Egyik legemlékezetesebb húzása az volt, amikor a kórházigazgatókat arra utasította, hogy a húsvéti hétvégén szabadítsanak fel 36 ezer ágyat. Ezt utóbb igyekezett letagadni, ám sikertelenül – az erről szóló írásos feljegyzés fennmaradt.
Nem csoda, ha a lélegeztetőgépek beszerzésénél már nem ő szorgoskodott, hanem a külügyminiszter, a járványüggyel kapcsolatos intézkedéseket pedig Pintér Sándor belügyminiszter vezényelte le. Amikor az ellenzék, vagy a sajtó Kásler Miklós alkalmasságát firtatta, az volt a hivatalos válasz, hogy milyen alapon mernek támadni egy nagy hírű professzort, akinek onkológusként ezrek köszönhetik az életüket.
Köszönjük Emese, nem ez volt a kérdés. Nem Kásler miniszter onkológusként végzett munkásságát kritizálták, hanem azt, hogy egy ország egészségügyének vezetésére arra alkalmas ember kellene.
Szentiványi Mátyás nevét és foglalkozását a járvány előtt szintén kevesen ismerték. Az ő neve és személye akkor került csak be a köztudatba, amikor kézzelfogható közelségbe kerültek a vakcinák, és az általa vezetett intézmény az OGYÉI hivatott arra, hogy ezeket az oltóanyagokat minősítse és engedélyezze.
Békeidőben nem kell tudnunk, hogy van OGYÉI, és azt sem, hogy az ott dolgozók mivel foglalkoznak. Azért persze tudtuk, hogy léteznek, mert az ismert volt sokunk előtt, hogy nálunk ezen a téren kiváló, elismert szakemberek dolgoznak. A magyar gyógyszer- és élelmiszer-engedélyezési szabályok világviszonylatban is szigorúak és jók. Ebbe a képbe rondított bele a politika és személyesen a miniszterelnök, amikor Orbán Viktor közölte: szeretné, ha az illetékes hatóság minél hamarabb kiadná az engedélyt az orosz és a kínai vakcinára.
Itt kellett volna azt mondania Szentiványi Mátyásnak, hogy nem. Elmagyarázhatta volna a miniszterelnöknek, és mindenki másnak, hogy az engedélyeztetésnek szigorú szabályai vannak, a menetrend egy régóta érvényes és használatos protokoll szerint történik. Amitől nagyon indokolt esetben el lehet térni és a folyamatot valamelyest fel lehet gyorsítani, de sutba dobni és figyelmen kívül hagyni tilos. Ehelyett az OGYÉI vezetője arról értekezett a nyilvánosság előtt, hogy megnézték a gyártást, és mindent rendben találtak. Vagyis, ebből az következik, hogy tiszta gépsorokon készülnek a vakcinák, a környéken nem tárolnak veszélyes hulladékot, és a higiéniai szabályok is megfelelőek.
Nem ez volt a kérdés, hanem az, hogy az illető oltóanyag mennyire biztonságos és mennyire hatékony. Ami azért is fontos, mert mi, laikusok, ezt nem tudjuk megítélni. Ezért hagyatkozunk a szakemberek véleményére és értékítéletére. Orbán Viktor nem szakember, hanem politikus, ugyanúgy nem ért a különböző vakcinákhoz, mint az átlagember.
Félreértések elkerülése végett: eszünk ágában sincs azt állítani, hogy a kínai, vagy az orosz vakcina nem használható. Mi ugyanis ezt ugyanúgy nem tudjuk megítélni, mint Orbán Viktor, vagy Szijjártó Péter.
Arról viszont lehet, és van is véleményünk, hogy milyen károkat okoz, ha valakik a szakmai hitelüket eladják a politikusoknak. Pénzért, dicsőségért, vagy egyszerűen csak megszokásból.
