Múltba révedő oktatásával Magyarország a szegénységbe és a szürkeségbe tart

Mit jelent a magyar közoktatási, köznevelési rendszerre nézve, hogy – amint azt a G7 kiderítette – minden századik magyar gyerek osztrák iskolába jár?

Egyrészt ez kritikája a magyar köznevelési rendszernek. Nyilván minden századik gyerek szülei nem találták megfelelőnek azt, ahogy itt Magyarországon foglalkoznak a gyerekekkel. Az is egyfajta motivációt jelenthet, hogy így kiválóan megtanulhatnak a gyerekek németül. Persze benne van az is, hogy jobb oktatási körülmények között akarták tudni a gyerekeiket. Közben pedig a süllyedő hajót el is hagyják az emberek, hiszen sokan gyerekeikkel együtt elmentek Magyarországról. Azért itt nagyobb arányról van szó. 

Az osztrák jelenség azért érdekes, mert míg az 1995/96-os tanévben a alsósok 1,8 százaléka tanult Burgenlandban magyarul, 2021/22-ben már 9,2 százalék. Sőt, minden tizedik burgenlandi alsó tagozatos magyar nyelven is tanul, vannak magyart is oktató iskolák, kéttannyelvű általános iskolák és osztályok, továbbá olyan települések, is, ahol kötelező magyar tananyag van. Miért éri meg ez Ausztriának, illetve Burgenlandnak?

Szerintem ők egyszerűen csak befogadók. Ha jelentkezik egy ilyen igény, akkor számukra természetes, hogy kielégítik. Ők másképp gondolkodnak Európáról, mint ahogy Magyarországon nagyon sokan gondolkodnak. Azt, hogy ezen kívül bármiféle számítás tartozik ehhez, nem tudni. Lehet, hogy tartozik. Ausztria is küzd szakemberhiánnyal egy csomó területen, talán ez némileg segíthet, de nem hiszem, hogy osztrák szempontból nézve, ez olyan nagy volumenű, hogy jelentős legyen. De akár még egy ilyen szempont is szerepet játszhat. 

Azt tudjuk, hogy miben különbözik a magyar és az osztrák iskolarendszer, amiért megéri odavinni tanulni a gyerekeket?

A német nyelvtudáson kívül az, hogy nem sokkal, de a mienknél jobbak az eredményeik a nemzetközi felmérésekben. Maga az osztrák rendszer nagyjából olyan totális szelekciót jelent, mint a magyar. Azt azonban nem tudom, hogy ténylegesen mekkora a szelekció az osztrák rendszerben. Biztos, hogy ahol a PISA mér, ott nem olyan erős. Nálunk az a gond, hogy 15 éves gyerekeket mérnek, akik éppen akkor kerülnek át a nagyon erősen szelektált középfokú képzésbe. Ezért olyan nagyon erős a PISA által kimutatott szelekció Magyarországon. Ausztriában ez talán kevésbé jelentkezik. Úgy tudom, hogy sokkal inkább elterjedtebbek a modern pedagógiai eszközök is, még, ha nem is mondanám Ausztriát a modern pedagógia fellegvárának és élharcosának. Mindenesetre sokkal inkább rajta vannak azon, hogy modernizálják az oktatásukat, mint Magyarország. 

A határ mentén lakó pedagógusaink közül sokan Romániába járnak tanítani, mert jobbak a fizetések, nagyobb az elismertség. Lehet, hogy növekszik az ott tanuló magyar diákok száma is? 

Nem ismerem ezt a statisztikát, nem tudom, de nem vagyok benne biztos, hogy a gyerekek szívesen átmennének egy romániai – akár magyar nyelvű – iskolába. Nem hiszem, hogy sokkal jobb körülmények között találják magukat. A románok eredményei a nemzetközi vizsgálatokban nem nagyon múlják felül a magyar gyerekekét. Ha Észtország lenne szomszédos velünk, akkor tömegével vonulnának át a családok taníttatni a gyerekeiket. De Észtország elég messze van… Nem hiszem, hogy Romániát tekintve ez nagyon vonzó lenne. Aktuálisan bizonyos helyeken lehet az, tehát elképzelhető, hogy a határ mentén van olyan település Romániában, ahol nagyon jó az oktatás, ez elterjed a magyar oldalon is, és a szülők esetleg szívesen átviszik a gyerekeiket. 

Kinek megoldás végül is az, ha a gyerek nem magyar iskolában tanul: a gyereknek, a szülőnek, esetleg Ausztriának?

Szerintem elsősorban a gyereknek és a szülőnek. Ők egész egyszerűen keresik a legjobb megoldást, keresik azt a helyet, ahol a gyerek többet, jobb színvonalon tanulhat, jobban érzi magát az iskolában. Ez is nagyon fontos. Gyakorlatában közvetlenül nem ismerem, de minden információm alapján azt mondhatom, hogy Ausztria igazából már ahhoz a nyugati iskoláztatási kultúrához tartozik, ahol sokkal kisebb a stressz, ahol nem őrület bemenni reggel az iskolába, nem kell rettegni sok mindentől. Magyarországon azért ez nagyon sok helyen előfordul. Azt, hogy Ausztria közvetlenül mit profitál belőle, nehezen tudnám megmondani. Az EU-ban – ahogy a munkavállalás – a tanulás is szabad, Ausztria egész egyszerűen alkalmazza azokat a szabályokat, amely az unió létrejöttekor már kialakultak. Ez egy teljesen normális folyamat. 

Az Orbán-kormánynak megoldás? Úgy oldja meg a magyar oktatás problémáit, hogy lassan kiüldözi a diákokat külföldre? 

A külföldön tanuló diákok száma valamennyire enyhíti a pedagógushiányt. Ez igaz. Nem tudom, hogy milyen mértékben, és ezt azért nehéz „belőni”, mert igazából nem lehet hozzáférni adatokhoz azzal kapcsolatban, hogy hányan mentek külföldre, és hány gyerek tanul külföldön. Az biztos, ha ők itthon tanulnának, még nagyobb lenne a pedagógushiány. Talán nem óriási mértékben, de talán nem is észrevehetetlenül.

Magyarországon közben Rétvári Bence, a Belügyminisztérium államtitkára elárulta, hogy a pedagógusok számára  júliustól tényleg jöhet a „köznevelési foglalkoztatotti jogviszony” Az új státusz bevezetésével a kormánynak az a célja, hogy a nemzeti köznevelésről szóló, a munka törvénykönyvéről szóló és a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény helyett a pedagógusokra egy, „az ágazat sajátosságaihoz igazított saját törvény” vonatkozzon, továbbá javítsák „a köznevelés eredményességét és színvonalát”. Ez ön szerint jelenthet bármiféle megoldást?

Nem hiszem. Azt, hogy a társadalmi egyeztetésnek mi lett a végeredménye ezzel kapcsolatban, még nem tudjuk, ahogy azt sem, hogyan módosította az eredeti javaslatát a minisztérium. Nem tudjuk, hogy a szerzett jogok megmaradnak-e. Mindig az a kérdés, hogy mit tudnak ajánlani az adott csoportnak a korábban élvezett előnyök helyett. A közalkalmazotti munkaviszony nyilván jár előnyökkel, amiket esetleg külön-külön szabályként meg lehet tartani egy új jogviszony kialakításakor. Vagy lehet kínálni olyan előnyöket, amelyek kiváltják ezeket. Az biztos, hogy a szakszervezetek, szakmai és civil szervezetek rengeteg problémát találtak a státusztörvényben. Remélhetőleg mindenki le is írta a társadalmi egyeztetésben. Azt nem tudjuk, hogy mi az, amit megfogad a minisztérium. és mi az, amit nem. Majd a végén mérleget kell csinálni, hogy ugyanolyan, vagy rosszabb lett-e a helyzet. Én egyébként félek attól, hogy bizonyos jogok tekintetében rosszabb lesz a helyzet. Bizonyos szerzett jogok, főleg a munkahely, a státusz védelme körüli jogok lesznek azok, amelyek csorbulni fognak. Azon persze lehet vitatkozni, hogy ez most jó, vagy nem. Korábban sokan mondták, hogy a pedagógus bebetonozott állásban van, és az sem nagyon jó, mások pedig borzasztó dühösek lettek ettől, de mindenesetre ez a probléma egy „forró krumpli”. Meglátjuk, hogy a minisztérium mire jutott az egyeztetés után.

Számomra úgy tűnik, a kormány minél jobban beleavatkozik, annál inkább elembertelenedik a magyar iskolarendszer…

Igen. Ez leginkább akkor történt meg, amikor mind a tanulók, mind a pedagógusok belekerültek ebbe a szörnyű, kiszolgáltatott helyzetbe, a túlterhelés óriásivá vált. Tulajdonképpen a közoktatás szereplőinek esetében önálló, autonóm tevékenységre gyakorlatilag nincs lehetőség. Ez a leginkább elembertelenítő dolog. Mi, emberek, attól vagyunk emberek, mert autonóm cselekvésre vagyunk képesek, újítani tudunk, ki tudjuk gondolni a dolgokat, mást tudunk gondolni a dolgokról, mint addig, és az lehet jobb, mint amit addig gondoltunk róla. Ez ma a közoktatásban gyakorlatilag lehetetlen.

Miért jó ez a magyar kormánynak, miért ragaszkodik ehhez?

Filozófiája a központosítás, a mindent kézben tartás. Azt hiszi, hogyha kiengedi a keze közül a döntéseket és rábízza a benne lévőkre, akkor ott olyasmik fognak történni, amik neki nem jók. Ezt egyébként el tudom képzelni, ebben lehet igazság. Csak hát ennek nem az a megoldása, hogy a kezünkbe veszünk, a nyakánál ragadunk meg mindent, és megfojtunk minden további kezdeményezést. Ráadásul Magyarországon nagyon sok mindenkit jellemez a hagyományos oktatáshoz való vonzódás, kötődés. Az „engem így tanítottak, neveltek, jó az most is, sőt, még messzebbre menjünk vissza, az volt az igazi, amikor majdnem minden iskola egyházi volt” attitűd. Van egy múltba révedés ebben a dologban. Azt nem nagyon feltételezem, hogy amit a kormány csinál, annak mélyebb ideológiai alapjai lennének. Nincsenek. Tulajdonképpen ezzel is ki akarja szolgálni a szavazói többségét, akik eleve vonzódnak a nem modern, a konzervatív megoldásokhoz. A Fidesz szavazói körében egész egyszerűen vonzó lehet az, hogy az iskola egy hierarchikus rendszerrel jellemezhető valami lesz, hiszen ezek az emberek a társadalomban is csak a hierarchikus rendszert tudják elfogadni. Még egy csomó példát tudnék arra mondani, hogy hol tudnak még ezzel a visszaforduló oktatáspolitikával kedveskedni a saját szavazóiknak.

Vagyis az egész csak nekik szól…

Miért, nem? Lát valaki a kormány politikájában valami konzekvens ideológiai meghatározottságot, valamilyen jövőképet, politikai egyöntetűséget és meggondoltságot? Egy a lényeg: megtartani a hatalmat. Azt pedig úgy lehet, ha a Magyarországon többségben lévő és az autokratikus szisztémákat kedvelő, és az azokat elváró emberek igényeit kielégítik. 

Mit jelent ez az ország jövőjére nézve?

Semmi jót. Persze az előbb említett többség azt gondolja, hogy ez kell az országnak. Azt a fajta társadalomképet kívánja, amit a Fidesz képvisel. Pontosabban a Fidesz vette észre, hogy ez a réteg mit akar, és egész egyszerűen ehhez igazodott. Mert nem voltak saját elvei, mindig is elvtelen társaság volt, amelyik mindig is csak azután ment, hogy mivel lehet elérni a legjobb eredményeket a választásokon. Az életünkben egy csomó olyan jelenség következik, mint az, hogy minden századik gyerek Ausztriában tanul. Akármi történhet. Úgy tűnik, Magyarország rajta van az előbb vázolt úton, és nem is tud letérni róla. Egyre erősödnek a kormánypártok, valami racsniszerűen működik az egészben, még ami gyengítené, az is erősíti őket. Megyünk bele a szürkülésbe. Természetesen az ország nem fog tönkre menni, csak egy szegény peremország lesz, ami mellett szépen sorban elmennek a többiek. Majd figyeljük, ahogy Szlovénia, Észtország, Csehország, lassan Lengyelország is elmegy mellettünk, aztán jön majd Szlovákia, Horvátország, Románia és Bulgária, és mi ott fogunk állni a sor végén, szegények leszünk és szomorúak.