A roma gyerekeknek nem jár minőségi oktatás?

Az Orbán kormány 2012-ben megkönnyítette az egyházak számára az iskolák fenntartásának átvételét, azóta számos vizsgálat, elemzés, tanulmány igazolja, hogy ez a szelekció, a szegregáció kiugró növekedését okozta. A kormányzat és az érintettek ezt tagadták, illetve ellehetetlenítették a szükséges adatokhoz való hozzáférést. A Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes 2025-ben egy bejelentés alapján elvégzett vizsgálata megállapította, hogy az egyházi iskolák valóban szelektív iskolapolitikát folytatnak, a részükre biztosított törvényi előjogok lehetőséget adnak az oktatási egyenlőtlenségek és a társadalmi szakadékok mélyítésére, és ezzel élnek is. Ez a jelentés néhány nap után hirtelen eltűnt. Pontosabban: eldugták.

Több párhuzamos kutatásból is kiderült, egyáltalán nem magától értetődő, hogy az ország számos településén nyomor van, mert a hatalom ezt tudatosan tartja fenn. A dél-hevesi térség Magyarország egyik legszegényebb környéke, amely tele van szegregátumokkal, hihetetlen számban él azon a vidéken roma lakosság. Az egyik ombudsmani jelentés sem rejti véka alá, hogyan alakult ki Magyarországon a párhuzamos iskolai modell: amikor az egyházak is alapítanak iskolát, jó esetben a településen megmarad az állami iskola is, de ilyenkor elindul egy „mozgás” jobb színvonal felé. Átányban például van egy református iskola és egy állami iskola. A református iskolába egyetlen hátrányos helyzetű gyerek sem jár, míg az állami iskolában 71 százalék a cigány származású nebuló. Ott teljesen tetten érhető, hogy a szülők, akik megtehetik, az állami iskolából elviszik a gyerekeiket az egyházi iskolába, az egyháznak pedig eszébe sincs leszakadt, szegény gyerekekkel foglalkozni. Az Eötvös Egri Alapítvány egy kutatásából kiderül, hogy a tanárok egy része kifejezetten kiégett, szegénységellenes, megalázó bánásmódot folytat. A késő gyereket az iskola előtt térdepeltetik, a gyerekeket verik, verbálisan megalázzák.  Ezek a gyerekek tulajdonképpen teljesen megnyomorodva, tudatlanságban tartva élik az életüket. Ez a fajta politika nem segíti az oktatás céljait, viszont hozza a szavazatokat. Mert „a szegénység kiszolgáltatottá tesz, ha valaki szegény, akkor annak mindene áru, és ez igaz a szavazataira is” – summázta az egri alapítvány felmérése.

Ercse Kriszta oktatáskutató, a CKP szóvivője, maga is több éve foglalkozik ezzel a problémával. Mint azt a Hírklikk kérdésére kifejtette, az egyházi fenntartók expanziójának hatása a magyar oktatási rendszerben a 2010-es évek eleje óta kiemelt probléma, amely egy KDNP-s törvénymódosításhoz kötődik. Ez megkönnyítette az oktatási intézmények fenntartóváltását, utat nyitva a mára látványosan megnövekedett egyházi iskolarendszer előtt. Az egyházi fenntartású iskolák aránya a 2000-es évek elején még csak 5 százalék körüli volt, míg mára ez az arány több mint 20 százalékra nőtt, jelentős hatást gyakorolva a szegregációs folyamatokra.

„Megfigyelhető, hogy ahol egy iskola egyházi kézbe került, oda sok helyen nem vettek fel roma gyereket, míg a maradék állami iskolában radikálisan megugrott a roma diákok aránya, amit megerősít az ártányi példa is. Nem egyedüli, a roma tanulók aránya számos más településen is eléri az állami intézményben akár az 50 százalékot, vagy még többet is – ezt nevezik gettó iskolának. Ezzel párhuzamosan számos kutatás kimutatta, hogy a szegregálódott iskolákban jelentősen csökkent az oktatás színvonala, elmentek szaktanárok, akik maradtak, túlterheltté váltak, s ezek az intézmények a szegénység újra termelődésének „intézményeivé” lettek.

Ercse Kriszta maga is tapasztalta az egyházi fenntartók szelektivitását, de emlékeztet rá, hogy az oktatási rendszerben 2012 előtt is számottevő volt ez a jelenség és a szegregáció, amit korábban is elsősorban az elit iskolák és a nemzetiségi fenntartású intézmények használtak ki. Az egyházi fenntartókat a törvényi szabályozás eleve diszkrecionális jogokkal ruházta fel, ezek lehetővé tették a „válogatós” beiskolázást, mert az egyházak az állami iskolákkal ellentétben, legitim módon szemezgethettek a tanulók közül. Ezt könnyítette meg az is, hogy a törvényi szabályozás szerint az egyházi iskolák beiskolázási körzete eltér az állami iskolákétól; nem egyes lakókörzetekből, hanem az egész településről válogathatnak tanulókat, ami lehetővé teszi a szelektív beiskolázást.

A kutató három éven át vizsgálta az egyházi fenntartók megjelenésének hatásait, főként a szelekció és szegregáció szempontjából. A több iskolát működtető településeken végzett összehasonlító vizsgálatok azt mutatták, hogy ahol korábban nem volt egyházi fenntartó, és a hátrányos helyzetű, valamint roma tanulók nagyjából egyenlő arányban oszlottak el, az egyházi fenntartó megjelenésével extrém polarizáció ment végbe. Kialakultak „gyűjtőiskolák”, azaz bizonyos intézményekben a hátrányos helyzetű gyerekek aránya nagyon magasra emelkedett, míg a település más, egyházi fenntartású iskolájából eltűntek.  Az egyházi iskolákban jóval magasabb a tanulók úgynevezett „családi háttérindexének” az átlaga, mint az állami intézményekben, azaz a helyi elit számára nyújtanak szolgáltatást, például azzal, hogy nincs roma és hátrányos helyzetű osztálytársuk a gyermekeiknek. A „kisgimnáziumi” – 6 és 8 évfolyamos – képzési programok esetében még látványosabbak a státuszkülönbségek. Ezeknek a programoknak nincs beiskolázási körzetük, így még könnyebb kiválogatni a tanulókat.​ „A kutatásaim alatt több konkrét példát találtam arra, hogy az egyházi fenntartók megjelenésével nagyfokú társadalmi polarizáció és szegregáció alakult ki” – summázta észrevételeit. ​

Annak a bizonyos „szőrén-szálán” eltűnt ombudsmani jelentésnek a levételét a hivatal azzal indokolta, hogy jogsértő volt a dokumentumok közzététele és szerintük azoknak nincs helyük a honlapon. A CKP viszont tévesnek tartja az indoklást, mondván, itt állásfoglalásról van szó, amellyel kapcsolatban nincsenek törvényi előírások. A jelentés szerint többek között Alsózsolcán, Baktalórántházán, Biharkeresztesen, Encsen, Ibrányban, és további tíz településen találtak szélsőségesen magas szegrációs arányokat. Azt is elismeri, hogy azok az iskolák, amelyek tudatosan törekednek a „megfelelő tanulói összetételre”, várhatóan nem fognak változtatni gyakorlatukon, mivel számukra fontosabb megfelelni a jobb helyzetű szülők elvárásainak, mint a forrásvesztés elkerülése. Ha ezeket a folyamatokat korrigálni szeretné a kormány, hatékony eszköz lehetne a kiegészítő egyházi normatíva megvonása, illetve annak előírása, hogy új iskolák alapítása vagy átvétele csak akkor legyen engedélyezhető, ha a hátrányos helyzetű tanulók aránya is megfelelő. Az ombudsman álláspontja szerint súlyos hiányosság, hogy a javaslat nem biztosít szakmai vagy anyagi segítséget azoknak az intézményeknek, amelyek valóban törekednének a hátrányos helyzetű tanulók integrációjára. Sokszorosan igazolt és az ombudsmani hivatalban a korábbi években folyó vizsgálatok által is alátámasztott tény, hogy a magyar iskolarendszerben a gyerekek tanulmányi előmenetelét elsősorban nem a képességek és az ambíciók, hanem a szülők társadalmi státusza határozza meg. A hátrányos helyzetű tanulók iskolai integrációja szinte lehetetlen olyan társadalmi környezetben, amelyben jelenlétüket a magasabb társadalmi státusszal rendelkező családok a gyermekeik tanulásának, fejlődésének akadályaként értékelik.        

Ercse Kriszta rámutatott, az ombudsmani jelentés megállapításai ugyanazokat a következtetéseket tartalmazzák, mint amelyeket saját kutatásaiban korábban megfogalmazott; a jogi szabályozás egyértelműen lehetővé teszi az egyházi iskolák számára a szelektív iskolapolitika működtetését. Ezért is érez politikai nyomást, kifejezett szándékot a mögött, hogy az ombudsmani hivatalban történt vezetőváltást követően, szinte azonnal eltűnt a hivatal honlapjáról az éles kritikát megfogalmazó jelentés. „Eltüntetik, eldugják az érzékeny anyagokat, ami példátlan és felháborító, különösen, mivel pontosan a méltánytalanságok, a diszkrimináció, így a társadalmi igazságtalanságok feltárása lenne az ombudsmani intézmény feladata” – mondta a CKP szóvivője.