Nagy Boldizsár: az Orbán-kormány haszonleső házmesteri mentalitására reagál az EU

Egyre többen sorakoznak fel az Orbán-kormány ellenében az úgynevezett pedofiltörvény (a 2021. június 15-én elfogadott 2021. évi LXXIX. törvény a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról) miatt indult perben. Eddig nyolc uniós ország, és most már az Európai Parlament (EP) is részt vesz az Európai Bizottság (EB) oldalán a melegek jogait sértő törvényi rendelkezések miatt a Magyarország ellen indított perben. Milyen esélyeket ígér ez a per kimenetelét illetően? 

A magyar államnak semmilyen esélye nincs, mert ez a per nem előzmények nélküli. A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága egy litván ügyben a magyar ügyre is hivatkozva, és a Velencei Bizottság pedig konkrétan a magyar ügyben is egyértelműen kimondta, hogy sérti az információszabadság elvét a gyerekek elzárása a homoszexualitás illetve a másfajta nemi irányultság elől, vagyis elrejtése előlük annak, hogy az emberek nem mind heteronomok, egyszerűen ez nem áll a gyermekek érdekében. A gyermek legfőbb érdekét védi az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye. A megnevezett testületek mind megállapították, hogy az információ elzárása, vagy az olyan helyzetekről való beszéd, amikor például azonos nemű emberek házasodnak össze, vagy élnek együtt, szerelmesek egymásba, az nem elrejthető a gyermekek elől. Minden ilyen intézmény természetesen azt is kimondta, hogy a homoszexualitás se nem betegség, se nem abnormális, hanem természetes része az életnek. Ebből fakadóan összeegyeztethetetlen a demokrácia alapértékeivel úgy kezelni, mintha valami deviancia lenne. A Bizottság kifejezetten utal az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, amelyben az unió alapértékeiről van szó, így a demokráciáról, az emberi méltóságról és az emberi jogok tiszteletben tartásáról. Tehát nem kérdés, hogy a magyar törvény a Magyarországra vonatkozó nemzetközi és uniós emberi jogi normákat sérti, és mint ilyen kötelezettségszegőnek fog bizonyulni. 

Ez már a harmadik olyan eset lehet, hogy az Orbán-kormány ellenállását figyelmen kívül hagyják, és Magyarország már nem tudja blokkolni az unió közös cselekvését. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár közölte, hogy Magyarország tiltakozása ellenére, a jövő hónapban összehívja a NATO–Ukrajna-bizottság miniszteri szintű ülését. Az EU 26 tagállamának igazságügyi miniszterei pedig a magyarok ellenkezése ellenére kiadtak egy állásfoglalást, amelyben támogatták az orosz elnök elleni nemzetközi elfogatóparancsot. Ez lehet a harmadik eset. Miként tekintenek ránk az unióban ezek után?

Az unióban már nagyon hosszú ideje szomorúsággal és gyanakvással tekintenek Magyarországra. Gyanakvással abban a tekintetben, hogy valóban hűséges és lojális tagja vagyunk-e az uniónak. Az EU szabályai és alapszerződései a lojális együttműködést írják elő. Tehát nem pusztán az együttműködést, az érdek vezérelte kooperációt, hanem a lojális együttműködést. Vagyis olyant, amely a közösen vallott értékeken és a kölcsönös tiszteleten alapul. Azt már a médiatörvény 2011 évi megváltoztatásakor érzékelhették, hogy ez nem így van. Úgyhogy nem arról van szó, hogy most kerül szembe az Orbán-kormány és az általa vezetett ország az unió törekvéseivel, hanem ez réges-rég így van, mert két különböző mentalitás ütközik össze. Az egyik a haszonleső házmesteri mentalitás, amelyik addig mosolyog, amíg a borravalót megkapja, aztán elfordulva szentségel és szidja a későn érkezőt. A másik az, amely a II. világháború tanulságait valóban levonva úgy dönt, hogy akik eddig ellenfelek vagy ellenségek voltak, azok váljanak szövetségessé, mert az a béke és a jólét garanciája. Erre alapult az 1957-ben megfogalmazott római szerződés, de már előtte az Európai Szén- és Acélközösség is. Ott valóban azt gondolták, hogy tegyük félre a különféle érdekeket, és a német alkotmány most is az Egyesült Európáról beszél. Tehát ez a másik mentalitás azt gondolja, hogy egy mind szorosabbá váló unió a cél. Ez is benne van az alapszerződésekben. A különbség a két mentalitás között már több mint tíz éve látható, és én azt érzékelem, hogy most talán valami változás van. Egyrészt túl sok lett ebből, egy billenőponthoz érkezett az ellenállás, a kötekedés és a különutasság. Másrészt és ez talán még inkább figyelemreméltó, az orbáni keleti és déli nyitás hosszú távon sem hozott semmilyen eredményt. Orbán Viktor, ha nem is kutyaszorítóban, de most különösen nehéz helyzetben van, mert az ő orosz, kínai, azeri, és egyéb keleti barátai nem nagyon igyekeznek neki segítséget nyújtani. Viszont azt látja, az unió is megelégelte, és immár hatékony szankciókkal reagál arra, hogy egyszerre akar Keleten és Nyugaton jelen lenni, és mind a kettőből hasznot próbál húzni. Azt gondolom, hogy az unió most egy olyan pillanatban vált határozottabbá, amikor látja, hogy ennek lehet hatása, mert nem jobban a keleti szélre űzi Orbánt, hanem inkább visszatéríti.

Az unió lassan megtanulja kezelni az Orbán-kormány viselkedését?

Az unió tudomásul veszi, és aszerint reagál. Nem csinál úgy, mintha Orbán az állam- és kormányfők közé és közül való lenne, hanem elkezd úgy viselkedni, hogy tükrözi Orbán más természetét: nem egy államférfi, és nem egy szavatartó és lojális politikus azzal a közösséggel, amelybe tartozik. És akkor ez másfajta reakciókat vált ki. Az unió sokáig próbált úgy csinálni, mintha ez nem így lenne, de most már nem próbál. 

Milyen következménye lehet ennek Magyarországra nézve?

Azt látjuk, hogy már vannak következményei. Az ország elszegényedése, infrastrukturális és esztétikai pusztulása, a kultúra haldoklása mind abból fakad, hogy azok az elosztási rendszerek, amelyek eddig csepegtettek valamit a magánérdeken kívül a közérdekre is, most kiapadtak, kiszáradtak, hiszen nincs annyi EU-s pénz. Az a kevés, amit a magyar gazdaság a saját erejéből megtermel, az valóban a rendszer működtetéséhez kell. Viszont már nem marad felújításra, kórházra, orvosfizetésre, és így tovább. A következménye az lesz, hogy tovább csúszunk lefele, és egyre nyomorúságosabban, egyre szocialistább körülmények között fogunk élni. A falak elszürkülnek, a csövek megrogynak, az utak kátyúsak lesznek, az orvosra még többet kell várni, illetve nem lehet kivárni, tehát meghalnak emberek. Nem lesz egy törés, csak a rossz egyre rosszabb lesz, egyre kevesebb rangos filmet mutatnak a moziban, egyre kevesebb mozi lesz, mert nem lesz pénz semmire. Nem jönnek a karmesterek, nem jönnek a szólisták – nem csak Schiff András marad el –, hanem senki sem fog idejönni, mert nem lesz rá pénz, tehát be lehet zárni a MÜPA-t, a hangversenytermeket.  Aki még olvasott a szocializmusról, azt idézze föl, az lesz. A szocializmusban is működött minden, csak rosszul, ócskán, szegényesen és ízléstelenül.