Nagy Erzsébet: már mindenkinek világos, hogy oktatás nélkül nincs jövő

– Hogyan látja, az oktatásért tartott október 5-i rendezvényeknek van-e máris hozadékuk?

– A diákok kiállása fantasztikus volt. Most új elemként, a szülők szolidaritása is nagyon keményen megjelent, és sikerült megint áttörni a főváros keretein. Az ország minden részében nem csak a kollégák, hanem a szülők, diákok is megmozdultak. Még mindig sorban jönnek a képek, videók, egészen kis településekről is, ahol a szülők szintén beleálltak a sztrájkba, odamentek az intézményekhez, kifejezték a szolidaritásukat. Most már mondhatjuk, az országos összefogás nem csak körvonalazódik, de meg is valósult. Igaz, ez az összefogás már tavasszal elindult, csak a választások ideje alatt megszakadt. Most úgy látom, hogy újult erővel sikerült feltámasztani. Ez nagyon reménykeltő és fantasztikus. Már csak azért is, mert az október 5-i rendezvény nem olyan esemény volt, amelyre buszokkal szerveztek volna résztvevőket, mindenki magától, saját pénzből jött. Egy demokratikus jogállamban egy normális vezetésű kormánynak erre már régen lépnie kellene. Egyelőre nem tudjuk, hogy mit vár, mire vár, és mit szeretne elérni. 

– És ha agyonhallgatja?

– Azt is teszi. Döbbenetes, hogyan lehet azt megcsinálni egy országban, hogy a közpénzből fenntartott médiában agyonhallgatnak ilyen mértékű eseményeket.

– Egyébként kaptak már olyan jelzést, hogy valakit retorzió ért, mert részt vett a szerdai, vagy korábbi tiltakozó események bármelyikében is?

– Igen. Arról kaptunk értesítést, hogy bérjegyzékben láthatóan megvonnak pótlékokat. Munkaközösségi vezetőknek csökkentették le így a pótlékát, de volt, akinek az osztályfőnöki pótlékát vonták meg. Mivel az eseményekhez semmi közük nem volt, milyen alapon? Ez nyilvánvalóan retorzió. Egy rendszergazdának – aki csak garantált bérminimumot kap, és, hogy ne menjen el az iskolából, kapott még egy kis plusz pénzt – meg is mondták a tankerületben, hogy azért vették el a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészét, mert nem megfelelően viselkedett azzal, hogy a Facebookra kiírogatott mindenfélét. Kaptunk képernyőfotókat szülőktől: „azonnal küldjétek be a gyerekeket, mindenkinek itt kell lenni, mert jött tankerületi ellenőrzés”. Az október 5-i napról meg csak orvosi igazolást fogadnak el. Kérdezem, milyen alapon? Volt, ahol egy nyilatkozatfélét akartak aláíratni a sztrájkolókkal – és nem csak a polgári engedetlenkedőkkel –, hogy „vállalják a következményeket”. Milyen következményeket?! Ennek is van egyfajta fenyegető jellege, hogy visszatartson a sztrájktól. 

– Hogyan tovább?

– Október 14-én lesz egy újabb kiemelt sztrájknap. Többen kérték tőlünk, hogy ne csak gördülő sztrájkban gondolkodjunk, kellenek kiemelt sztrájknapok is. Ez szemmel láthatóan bevált. Így mindenki érezheti, hogy amikor szervezi az akciókat, nincs egyedül, rajta kívül sokan vannak még, akik ezt teszik. A PDSZ beleáll az október 23-i akcióba is, amit az ADOM Diákmozgalom kezdett el szervezni. Ez azért nagyon fontos esemény, mert ők meg akarják szólítani az összes sértetti kört. Már megírtuk az ADOM-nak a csatlakozási szándékunkat az október 23-i tüntetéshez. A PSZ november 26-i tüntetéséhez való csatlakozásról még nincs választmányi döntés, én valószínűsítem, hogy ahhoz is csatlakozni fogunk. 

– A szerdai tüntetésen egyébként érezhető volt a szolidaritás, megjelent a pedagógusokén kívül más szakszervezet is?

– A szakszervezeti tömörülések, ezen belül a Mozdonyvezetők Szakszervezete, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete, sajtótájékoztatót is tartott, a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezete (SZÁD), emellett az orvosok, az ápolók szakszervezete is. A SZÁD-hoz tartozó szakszervezet, a BMSZKI már tartott a pedagógusok mellett két órás szolidaritási sztrájkot, és csatlakoztak a petíciók átadásához. Nem is tudom mindegyiket felsorolni. A tömegben szintén sokan voltak, akik vitték a szakszervezetük zászlaját, vagy csak odaszóltak a rendezőknek, hogy ugyan mi más szakszervezetben vagyunk, de itt vagyunk veletek. 

– Ön szerint a nem pedagógus szakszervezetek az október 14-i sztrájkba is beleállnak, egy akkori tüntetésre is elmennek?

– Igazából azt szeretnénk elérni, hogy egyre többen álljanak bele a szolidaritási sztrájkba. 

– Csak azért kérdezem, mert a Facebookon olvastam egy olyan bejegyzést a Kossuth téri tüntetés előtt: „utolsó tartalékunkat vetettük be, a következő nemzedéket. Jaj, ha elbukjuk…” Ön mit gondol erről?

– Igen, itt az egész ország a tét! Nyilván mindenkinek a gyerekei meg az unokái a legfontosabbak, de ha összerakjuk ezt az egészet, akkor kiderül, a közoktatás célja az, hogy az egész országból „legyen valami”, az országban élő embereknek legyen megélhetésük, egyáltalán: jövőjük. (Megjegyzem, az egészségügy a másik olyan téma, ami egyszerűen megkerülhetetlen, és jellemzi egy országban a jóllétet, vagy éppen a nem jóllétet.) Szerintem ez most már mindenkinek „leesik”. Mert eleinte azt lehetett hallani, na, megint „rinyálnak” pedagógusok. De most, amikor már ilyen rengeteg pedagógus hiányzik a pályáról, értik az emberek – azok is, akik eleinte csak beszóltak –, hogy ebből óriási baj lesz. Aggódnak, hogy mi lesz a gyerekek és összességében az ország jövőjével. Vagy az övékével, mert, ha megöregszenek, ne adj’ isten, megbetegszenek, ki látja el, vagy ki gyógyítja meg őket? Vagy ki fogja megjavítani a csapot, ha összedől a szakképzés is. Az egész most már olyan mértékű működési zavarba megy át, hogy mindenki számára világos: oktatás nélkül tényleg nincs jövő.