Nahalka István: 2010 óta nőtt az esélyegyenlőtlenség és a szelekció is a magyar iskolarendszerben

Az Oktatási Hivatal (OH) a közelmúltban közzétette a 2021-2022-es tanévben első alkalommal teljesen digitálisan szervezett országos kompetenciamérés eredményeit. Matematikából a 8. és 10 évfolyamon az előző évekhez hasonló eredményt értek el a diákok, 6. évfolyamon az átlageredmény jelentősen javult, szövegértésből a 8. és 10. évfolyamon romlás figyelhető meg, 6. évfolyamon pedig hasonló szinten vannak az eredmények, mint egy évvel korábban. Mekkora a jelentősége a kompetenciamérésnek a magyar oktatás szempontjából? 

Ha azt nézem, hogy a kutatásokban és a döntési folyamatokban mennyire használják fel az eredményeket, akkor a nullához konvergál a jelentősége. Igazából nincs kihasználva ez az egész. A kompetenciamérést egyébként valóban szakmailag magas színvonalon hajtják végre, egyébként bővült is már, hiszen két új terület, a nyelvi és a természettudományi területe is bekerült a szövegértés és a matematika mellé, csak ott még nincsenek összehasonlítható eredmények. A kompetenciamérésről szóló tudósítás ezért nem szólt most még erről. Egyébként az eredményeket nagyon jó lenne, ha használnák különböző döntésekre. Nem használják.

Miért nem?

Én sejtem az okát. A színvonalban, abban, hogy az egymás után következő években hogyan alakulnak az eredmények, 2003 óta nincs jelentősebb változás. Egy icipicit meg is lepődtem azon, hogy a szövegértésből a 8. és 10. évfolyamon határozott csökkenésről beszéltek. Ez valószínűleg valóban a Covidnak tudható be. 2022-ben éreztette először a hatását mindaz, ami a pandémia alatt történt. Ebben a tesztben azonban az általánosabb kompetenciák fejlettségét mérik, és a tavaly felmérteknél korábban már magasabb szintre fejlődhettek ezek a kompetenciák. A Covid kevésbé éreztethette a hatását náluk, mint a fiatalabbaknál. Ez persze csak egy lehetséges magyarázat, a részletes adatokat nem ismerem. Mindenesetre először fordul az elő, hogy ezen a területen ilyen határozott csökkenés van, egyébként 19 éven keresztül, egymás után minden évben ugyanolyanok voltak mindig az eredmények. Ami pedig azért volt furcsa, mert a PISA-mérésben meg tapasztaltunk különbségeket. Visszatérve a kompetenciamérés jelentőségére: ez a mérés nincs kihasználva sem a kutatásokra, sem az adatokhoz nem lehet nagyon hozzáférni. Az utóbbi időben a tanulói adatokhoz független kutatók nem férnek hozzá.

Miért?

Nem adják oda. Az mindenesetre nem tűnik jó stratégiának, hogy a kutatók elől elzárják ezeket az adatokat, inkább meg kellene oldani azokat a jogi problémákat, amik esetleg valóban felmerülnek a személyes adatok védelme kérdésében. De nem erre törekszenek, sokkal inkább arra, hogy hogyan lehet „eldugni” ezeket az adatokat a független kutatók elől. Azt mondtam az előbb, hogy sejtem az okát annak, miért nem történik meg ezeknek az adatoknak a felhasználása. Egyrészt az fontos, hogy nincs jelentős változás az adatokban, másrészt viszont nagyon jelentős, méghozzá nagyon negatív változások vannak más területeken. Kimutatható, hogy 2010 óta – az országos kompetenciamérés eredményeit azóta tudjuk felhasználni ilyen számításokra –, nőtt az esélyegyenlőtlenség és a szelekció is a magyar iskolarendszerben. Ez meglehetősen kényelmetlen az oktatáspolitikai irányítás számára, az ő agyukkal érthető, hogy miért nem használják, és kutatásra miért nem lehet intenzíven használni ezeket az adatokat. Ez nagyon rossz, mert jó lenne tisztán látni.

Felmérték a családi háttér teljesítményre tett hatását is, és nem meglepő eredményre jutottak: valamennyi évfolyam és mérési terület esetében a családi háttér-index növekedésével emelkedik a diákok teljesítménye is, és az összefüggés már a 6. évfolyamra kialakul. Nálunk eleve ez a szándék a köznevelés rendszerében, nem?

Az mindig úgy volt, hogy ez a különbség már a 6. évfolyamra kialakult. De az én szakmai felfogásom szerint nem lehet azt kijelenteni, hogy a családi háttér hatása az, hogy rosszabbak a hátrányosabb helyzetű gyerekek eredményei az országos kompetenciamérésben. Szerintem nem ok-okozati viszonyokról van itt szó. Amit biztosan lehet állítani, az az, hogy van összefüggés. Az összefüggés pedig az, hogy akinek rosszabb a családi helyzete, a szocioökonómiai státusza, az várhatóan, valószínűbben fog rosszabb eredményeket elérni az országos kompetenciamérésekben. De ez nem feltétlenül jelent ok-okozati kapcsolatot. Vannak olyan elméletek, amelyek szerint igen, és vannak olyanok, amelyek szerint nem. Én azokban az elméletekben hiszek, amelyek szerint ez nem ok-okozati összefüggés. Nem a családi háttér okozza közvetlenül ezeket az elmaradásokat, hanem más.

Micsoda?

Az iskolák. De ez messze vezető dolog, külön ügy. Az egész esélyegyenlőtlenség-probléma értelmezésével kapcsolatos nagy elméleti kérdés, amiben hallatlanul nincs egység a magyar pedagógiai közmegítélésben.

Egy normális országban milyen következménye lenne mindennek?

Mondjuk Németországban PISA-sokk volt az eredmény az első PISA-felmérés után, és össze is kapták magukat a németek. Lengyelországban, igaz, hogy a reform korábban kezdődött, de azért hatott arra a reformra, amit a PISA-eredmények ismeretében végigvittek. Lehetne még jó példákat mondani, vannak országok, ahol komolyan veszik ezt az egészet, és ott valódi hatásról lehet beszélni.

Az iskolák visszajelzései alapján, a legjelentősebb nehézséget az okozta, hogy nagyon különböző felszereltséggel rendelkeznek az egyes intézmények, ezért gyakori volt, hogy egy mérési időszak tíz tanítási napjának mindegyikét fel kellett használni a lebonyolításra. Ráadásul a rendszer többször is lefagyott és akadozott, ami miatt aztán több mint 3600 tizedik évfolyamos tanulónak kellett ismét megírnia a feladatlapot. Ilyen körülmények között nem „bohóckodás” kompetenciaméréssel tölteni az időt? 

Végül is megtörtént a dolog, a gyerekek megoldották a tesztfüzeteket. Persze, gyerekcipőben jár nálunk a számítógéppel való tesztelés, és még inkább gyerekcipőben jár, ha ismerjük a világban zajló tendenciákat. Ott már nem csak arról van szó, hogy számítógép előtt oldják meg a gyerekek a feladatokat, hanem ráadásul számítógép vezérli az egész folyamatot is. Ezt adaptív mérésnek hívják. Erről nálunk nincs szó, és egyelőre úgy tűnik, nem is nagyon ugrik neki az oktatáspolitikai irányítás annak, hogy kezdjen ezzel valamit. Nyilván vannak gyermekbetegségek, én ezt nem venném annyira komolyan. Azt azonban, ha ebből konkrét hátránya származik egy iskolának, már igen. Azt már komolyan kell venni. Ha kimutatható, hogy egy iskola azért nem tudott jó eredményeket produkálni, mert technikai problémák voltak, akkor a megfelelő szervek legyenek szívesek figyelembe venni ezt akkor, amikor az iskolát értékelik. Ezt figyelembe lehet, sőt, figyelembe kell venni. De nem gondolom, hogy ez meg kell, hogy akadályozza a kompetenciamérési feladatot, mert a modernizáláshoz ez szükséges.