Nahalka István: a közoktatás minőségi problémáinak sincsenek következményei
Magyarországon egyre jobban bebetonozódik egy olyan oktatási rendszer, amely tulajdonképpen már nem sok mindenre jó, alacsony színvonalon működik, rendkívül sok problémával terhelt, azok megoldását viszont nem képes produkálni. Így összegezte Nahalka István az utóbbi napokban napvilágot látott oktatással foglalkozó hírek lényegét. Az oktatáskutató szerint a minőségi problémák valójában nem okoznak semmit a rendszerben, csak egy megállapítás az, hogy valami romlott és kész, nincsenek következményei. Pedig, ahogy megjegyezte, az egyetlen szakma a pedagógusoké volt, amelyik az utóbbi időben valamilyen mértékben kiállt az igazáért.
Vegyük sorra az utóbbi napok híreit. Kiderült például, hogy minden évfolyamon és mérési területen, főleg Észak-Magyarországon rontottak a diákok a 2023-as kompetenciaméréseken. Ez mit mutat?
Ez az utóbbi években így volt. Ha rontás van, az általában úgy van, hogy a gyengébbek még sokkal gyengébbé válnak, mint amennyire gyengülnek a jobb tanulmányi eredményekkel rendelkezők. Ebben egész egyszerűen kódolva van ilyenkor a különbség növekedése. Egyébként romlanak az eredmények. Ha a PISA-eredményeket nézzük, akkor a fejlett országokban egy általános jelenségről van szó. Ezzel nem akarom felmenteni a magyar oktatást, mert azért a magyar oktatás nem egészen ugyanazokkal a problémákkal küzd, mint amikkel általában a fejlett nyugati országok oktatási rendszerei. Például nálunk a bevándorlók nem okoznak akkora gondot a teljesítmény szinten tartása, vagy növelése szempontjából, mint amekkorát Németországban, Belgiumban, Svájcban vagy Franciaországban. Mint mondtam, nem akarom ezzel felmenteni a magyar oktatást, itt nyilván más, speciális okok vannak, olyanok, amiknek nekünk kell alaposabban utánanéznünk. Biztos, hogy a romlásban benne van még valamennyire a Covid is, de az már kibogozhatatlan, hogy mennyire. Valamennyire ez is szerepet játszik. Ha lennének, ha lehetnének kutatások, amelyekkel alaposabban elemezni lehet ezeket a folyamatokat, akkor biztosabbat tudnánk mondani róluk.
Annak, hogy észak-magyarországi vármegyékben élő gyerekek eredményei jóval elmaradnak az átlagtól, oka lehet, hogy nincs ott elég, illetve elég jó pedagógus?
Az egész magyar oktatási rendszernek Észak-Magyarországon érvényesül a legnagyobb problémája a legsúlyosabban. Ugyanis az nem igaz, hogy az ott dolgozó pedagógusok rosszabbak lennének. Ez nagyon könnyen kimutatható. Ha ugyanolyan szociális hátterű gyerekeket hasonlítunk össze az országban mindenhol, akkor nincsenek ilyen óriási különbségek a különböző területek között. Ami miatt mégis egy ilyen abszurd lemaradás van Észak-Magyarországon – de lehetne más példákat mondani –, az az, hogy más a szociális összetétele, mint Nyugat-Magyarországnak, ami épp az ellenkező példa. A magyar oktatási rendszer legnagyobb problémája az, hogy nem tudja kezelni a szociális különbségeket. Nem tud mit kezdeni azzal, hogy a gyerekek más és más szociális helyzetűek, más és más kultúra van mögöttük, más és más oktatást, más és más tanulást, tanulási folyamatokat igényelnének. A magyar oktatási rendszer ezzel a differenciálással nem tud mit kezdeni, nem korszerű ebből a szempontból. Amit csinál, az elsősorban a középosztálynak kedvez, és nagyon rossz a lemaradó, illetve a hátrányos helyzetű rétegeknek. Mivel éppen Észak-Magyarországon vannak a legnagyobb arányban a hátrányos helyzetű rétegekhez tartozó családok, illetve gyerekek, ezért éppen ott vannak a legrosszabb eredmények. Ugyanez tapasztalható egyébként a kis települések és a nagy települések, és például a romák, nem romák összehasonlításánál is. A romák úgy általában nem rosszabb tanulók, mint a nem romák, csak a magyar iskola túlságosan diszkriminatív módon hat a rosszabb társadalmi helyzetben levő gyerekekre. A romák között azért igen nagy arányban vannak a nagyon is hátrányos helyzetű családok, gyerekek, ezért ott lényegesen rosszabbak lesznek az eredmények. De ugyanez van a kis település, nagy település, vagy például a régiók összehasonlításában. Ezért van Észak-Magyarországon sokkal rosszabb eredmény.
Annak milyen veszélyei vannak, hogy katonákat vezényelnek a közoktatásba, mi lehet az ok?
Ezt a hírt nem követtem annyira, mire viszik oda a katonákat az iskolákba? De ha itt arról van szó, hogy katonákat fognak alkalmazni, akkor az azt jelenti, hogy nagyon nagy baj van, mert a pedagógushiány leküzdésével kapcsolatban az utolsó eszközökhöz kezd nyúlni az oktatáspolitika, az oktatásirányítás. Ha ez a helyzet, akkor nagyon nagy a baj.
Tudtommal a törvény nem teszi lehetővé, hogy valaki pedagógus végzettség nélkül tanítson…
Végzettség, szakképzettség nélkül is lehet alkalmazni embereket. Nem nagy számban ugyan, de most is vannak ilyenek. Ám, ha egy ilyen lépésre rákényszerül az oktatásirányítás, akkor meg fogja tenni ezt akkor is, ha esetleg a jogszabályok nehézzé teszik a számára. A jogszabályban az van benne, hogy ilyen és ilyen tantárgyakat arra felkészült ilyen és ilyen végzettséggel és képzettséggel rendelkező pedagógus taníthat. De hát ez már régóta nem érvényes, katonák nélkül is egy csomó hozzá nem értő ember megy be tanórákra, és tart órákat a gyerekeknek.
A következő hír volt, hogy a bíróság elutasította a Karinthy Frigyes Gimnázium volt „polgári engedetlen” tanárainak keresetét és perköltség megfizetésére kötelezte őket. A gimnázium korábbi, a polgári engedetlenségi mozgalomban részt vett, és emiatt 2022. november 30-án rendkívüli felmentéssel elbocsátott pedagógusai keresetükben kérték a Fővárosi Törvényszéktől a közalkalmazotti jogviszonyuk helyreállítását, illetve sérelemdíjat igényeltek. Az, hogy a magyar közoktatás ilyen állapotba jutott, köszönhető például annak, hogy ellehetetlenítették a pedagógusok sztrájkját, és most belerúgnak még egyet azokba is, akik megpróbáltak a magyar közoktatás érdekében valamilyen módon fölszólalni?
Ennek valamilyen hatása biztos van a magyar közoktatás színvonalára, annak emelésére, de nem hiszem, hogy ez nagyon jelentős lenne. Az biztos, hogy a pedagógusok körében rontja a hangulatot. És minden, ami rontja a hangulatot, minden, ami negatívan érinti a pedagógusokat, azért beszűrődik a tanórákra, a tanulás, tanítás folyamatába. Ezért nyilván negatív hatása van. De azt hiszem, az ítélet nem jogerős, fellebbezés várható az ügyben. A bíróság valószínűleg a törvényeknek megfelelően járt el, ami azt jelenti, hogy ezek a törvények borzasztóan kegyetlenek, és a konkrét helyzetet nem tudják figyelembe venni. Ebben a helyzetben a mérlegelés egy érdekes kérdés: az, amit a kirúgott kollégák tettek, volt-e olyan súlyú, hogy ezt a meglehetősen szélsőséges büntetést kellett kapniuk. Szerintem ezt kellett volna mérlegelni. Én nem vagyok jogász, nem értek a részletekhez, de én már akkor azt mondtam, amikor ez megtörtént: ez az intézkedés egész egyszerűen drákói volt. Az elkövetett szabálytalanságokért mindenképpen túlzó volt a büntetés. Ezt most a bíróság jóváhagyta, ami azt mutatja, hogy a jog ilyen keményen bánik ezekkel a szituációkkal. Biztos a jogszabályoknak megfelelően, de akkor ez azt jelenti, hogy a jogszabályok nem elég jók.
És itt a „hab a tortán”. Ez pedig úgy szól: azokban az iskolákban, ahol a tornatermek szűkössége vagy hiánya miatt nem lehet szakszerűen megtartani a heti öt testnevelés órát, legyenek elméleti tanórák, például tanítsanak a diákoknak sporttörténetet – ezt javasolta az oktatásirányítás az érintett intézményeknek a Népszava cikke szerint…
Ezt az ember összehasonlítja azzal, hogy ma egy szakképző iskolában tizenegynéhány közismereti órája van egy tanulónak, és ebből a tizenegynéhányból is öt testnevelés óra. Ha egy konkrét iskolában nem tudnak mindenkinek mozgással együtt járó testnevelésórát biztosítani, akkor egy héten akár két, vagy három órán át is sporttörténetet fog tanulni. Ahelyett, hogy valami normális tantárgyhoz kapcsolódó közismeretet tanulhatna az a gyerek. Ez egy őrület, ha nem lenne ilyen borzalmas ez az egész, akkor röhögnék rajta. De most inkább sírok.
Az embernek óhatatlanul eszébe jut, miért megy mégis minden hülyeség át az oktatásban ebben az országban? A megfélemlítés miatt?
Ez nem csak a pedagógusoknál, hanem az egész országban így van. Sőt, bizonyos értelemben az utóbbi időben az egyetlen szakma a pedagógusoké volt, amelyik valamilyen mértékben kiállt az igazáért. Tudom, más szakszervezetek is megmozdultak, bizonyos esetekben talán még sikeresebbek is voltak, de azért a pedagógusoknál óriási tömegről, 170 ezer emberről van szó. És azért ez a pedagógustársadalom produkált az elmúlt időszakban ellenállást, csak nem tudott eleget biztosítani. Biztos többet kellett volna, de, hát ez van.
| A kormányzat az iskolákat az erőszakszervezetek elfekvőjeként kezeli
A szakszervezetek ellenzik a katonák tanárrá képzését. A salátatörvény módosítását a pedagógus-szakszervezetek elképesztőnek találják, a hivatás lenézését látják az intézkedés mögött – derült ki az ATV riportjából. „Gyakorlatilag egy áttalpaló, egy tanfolyam által ő már pedagógussá válik, ez egészen elképesztő, ez a pedagóguspályának az abszolút lenézéséről szól” – fogalmazott a riportban Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) ügyvivője, aki szerint ebből is látszik, hogy a minisztérium gyermekmegőrzőnek tekinti az iskolát. Hozzátette: történik mindez egy olyan Magyarországon, ahol egyébként pedagógusokat nem engednek vissza a pályára bosszúból azért, mert szeptember 15-ig tavaly aláírtak egy olyan papírt, hogy nem kívánnak a státusztörvény hatálya alatt dolgozni – tette hozzá. Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke felidézte: utoljára a chilei junta idején vezényeltek katonákat oktatási intézménybe, tehát ez szégyen a magyar társadalomra nézve. A több mint ötven civil szervezetet, szakszervezetet magába foglaló Civil Közoktatási Platform sem ment el a katonák iskolába vezénylése mellett szó nélkül. Közleményükben azt írták: „őszinte döbbenettel látjuk, hogy a kormányzat az iskolákat az erőszakszervezetek elfekvőjeként kezeli. Kinek a fejében született meg vajon a gondolat, hogy katonai pályájukat befejező, a szolgálatot tisztességgel teljesített, egyébként logikusan nyugdíjba vonuló honvédokat átvezényeljen gyermekek mellé, pedagógiai munkára? Önmagában hatalmas szégyen, hogy láthatóan nincs keret a nyugdíjak kifizetésére egy életen át tartó szolgálat után, de hogy egy huszáros vágással ilyen módon árukapcsolják a pedagógushiánnyal, az minden határon túlmegy. A gyermekek melletti nevelő munkára való alkalmasság elsődlegessége megkérdőjelezhetetlen. Ideje lenne ezt végre tudomásul venni, és a gyermekek egészséges fejlődéséről valóban felelősen gondoskodni, nem csupán sajtótájékoztatókon hiteltelen frázisokkal maszatolni. Minden tiszteletünk mellett ki kell jelentsük, hogy önmagában az 55 éves korig a honvédség kötelékeiben eltöltött szolgálati évek nem tesznek alkalmassá a nevelői munkára akkor sem, ha az idők kezdetén valamikor az érintett megszerzett egy oktatással kapcsolatos diplomát. Ennél SOKKAL felelősebb magatartást követelünk a kormánytól. Fizesse ki a honvédek jól megérdemelt nyugdíját Tegye élhetővé a pedagógusok számára a munkakörülményeiket és munkafeltételeiket. Alakítson ki korszerű oktatási rendszert, ahol a pedagógusok azt a munkát végezhetik – a gyermekek személyre szabott fejlesztését és támogatását –, amiért ezt a hivatást választották. A katonák katonák. A mérnökök mérnökök. A tanárok tanárok. A gázszerelők gázszerelők. Sok rémes példát látunk arra, mi történik, ha nem maradnak a kaptafánál. Tiszteljük a szakmai hozzáértést, és legyen a szemünk előtt mindig a gyermekek mindenek felett álló érdeke.” A Szülői Hang Közösség emellett a CKP-val, a Szülői Összefogás Közösséggel és a Tanítanékkal közös közleményében még azt is hozzáfűzte: ahol a gyermek az utolsó: a kormány szerint bármely katona vezényszóra pedagógus lehet. |
