Nahalka István: a NER militáns filozófiája egyre jobban érvényesül az oktatásban 

Új „honvédelem” tantárgy próbaoktatása kezdődik a következő tanévtől az ország 120 iskolájában. A tantárgyat választhatóként a Honvédelmi Minisztérium szorgalmazta, az intézmények kiválasztásában a Belügyminisztérium, illetve a Kulturális és Innovációs Minisztérium is közreműködött. A próbaoktatást a Honvédelmi Minisztérium szakemberekkel támogatja. De indokolt-e a honvédelem tantárgy bevezetése az iskolákban?

Valamekkora „piaca” lehet ennek, mert a fiatalok között lehetnek olyanok, akik honvédelmi pályára készülnek, és számukra érdekes lehet ez a dolog. Egyébként arra, hogy bevezetnek új tantárgyakat, és azokat fakultatíve lehet választani a szabadon választható órák terhére, minden jogi lehetőség megvan. Ezt jogilag megtámadni nincs lehetőség. Ilyen alapon más fakultatív oktatást is be lehetne vezetni. De mégis, mintha egyfajta militarizálódás lenne érzékelhető, mintha egyre inkább érvényesülne a NER a militáns filozófiája, és ez nem jó. 

Ön szerint más tantárgyakat is be lehetne vezetni fakultatíve. Mikre gondol? 

A legkülönbözőbb gyakorlati tevékenységekre, tehát szakmákhoz közelálló „ezermester” dolgokat lehetne csinálni, de ha valaki orvos akar lenni, akkor élőlények tanulmányozása is lehetne. A legkülönbözőbb dolgokat meg lehetne csinálni, és akkor a gyerekek választják ezeket. Ha választják, amennyire van még energiájuk a mai túlterhelés mellett. Valószínűleg a honvédelmi tantárgyat is lehet úgy tekinteni, hogy bizonyos gyerekek majd fognak járni ezekre a foglalkozásokra. 

Csakhogy ezt a tantárgyat ugyan a szabad órakeret terhére, választhatóként akarja a Honvédelmi Minisztérium bevezetni, és az oktató szakembereknek „a próbaoktatás megkezdése előtt szakmai, pedagógiai, tanügyigazgatási és módszertani felkészítésen kell részt venniük”, de az nem baj, hogy a Nemzeti alaptantervben nincs ilyen tantárgy?
 
Vannak olyan dolgok, amik nincsenek benne a Nemzeti alaptantervben, de azért taníthatók. Ez nem kizáró ok. Itt délelőtti órákról, és az óraszámban kifejezetten tervezett órakeretről van szó, amit az iskolák általában másra használnak ki, elsősorban például arra, hogy az emelt óraszámban tanított tárgyakat segítsék. Az iskolákban általában már megvannak a bejáratott megoldások ezen órák felhasználásra. Ha megjelenik egy ilyen plusz tantárgy, akkor annak meg kell küzdenie az addigi szokásokkal. Az érdekes kérdés lesz, hogy a gyerekek inkább ezt választják, vagy a hagyományosabb megoldásokat. Majd meglátjuk, hogy mi alakul ki. Nagyon érdekes az is, hogy ezeket a tantárgyakat – egyébként nem csak honvédelemről, hanem belügyi ismeretekről is szó van, sőt, bizonyos körülmények között testnevelés tanításáról –, olyanok is taníthatják, akiknek nincs pedagógusi képzettségük. Ez a státusztörvény rendelettervezetében van benne, és még vita alatt áll. Még nincs döntés róla, de a tervezetben ez szerepel. És ezzel azért nem nagyon lehet egyetérteni. Ráadásul ellentmond önmagának a rendelettervezet, mert egy másik pontban azt mondja, hogy egyéb foglalkozásokat 2024 szeptemberétől az iskolákban csak pedagógusi végzettséggel taníthatnak. Az egyéb foglalkozások pedig a délutáni rendszeres foglalkozások, a minden héten ugyanazon időpontban tartott szakkörök. Ezeket majd csak pedagógus végzettséggel lehet tartani, és ehhez képest akarnak olyan megoldást adni a honvédelmi, belügyi tantárgyakra, meg a testnevelésre is, hogy ezeket a tantárgyakat nem pedagógus végzettséggel lehetne tanítani. Ez egy alapvető következetlenség a tervezetben. 

Ráadásul most a honvédelem tantárgyhoz kapcsolódó kormányrendelet-tervezeteket tett közzé a kormány, az egyik a Honvédelmi Minisztérium által előkészített javaslat „iskolai egyéb szabadidős (fakultatív) foglalkozásként megtartott, tanulók által végrehajtott lőgyakorlatokra” vonatkozik. Vagyis szabadidős lőgyakorlat indul 210 gyerek részére, akik kizárólag emberi élet kioltására nem alkalmas légfegyverekkel gyakorolhatnának, felnőtt felügyelete mellett. Mi erről az ön véleménye?

Lesznek gyerekek, akik ezt fogják majd választani. Szeretném megjegyezni, hogy a mostani átalakulások eredményeként Magyarországon gyakorlatilag megszűnik a filozófia, és az etika oktatása. Ezt ezzel együtt kell tekinteni. Elvileg lehetne filozófiát meg etikát is tanítani, de mivel olyanok a viszonyok, ezért az iskolák nem fogják „elpazarolni” az óráikat filozófiára és etikára. Majd most persze erőszakkal ráveszik őket, hogy honvédelmi ismereteket, belügyi ismereteket, lőgyakorlatokat és hasonló dolgokat tanítsanak.

Mi a célja ezzel a kormánynak?

Gondolom, nem túl sokan jelentkeznek katonának, szeretnék, ha többen lennének és az is elképzelhető, hogy a rendőrségnél is vannak felvételi problémák. Azt szeretnék, ha több fiatal menne ezekre a pályákra, és megpróbálják kialakítani a kötődést már korán. Hogy ezt jól teszik-e, vagy sem, azt nehéz megítélni. Az biztosan ellenszenves, hogy nem pedagógus végezettségű emberekkel próbálják megoldani az oktatásukat. Másrészt ellenszenves az is, hogy közben kihullanak olyan más területek az alapképzésből, amelyeknek egyébként lenne szerepük, és nagyon komoly fejlődést mutattak az elmúlt időszakban. Ez a militarizálódás személyesen nekem sem tetszik. Ennek ellenére elfogadom azt, hogy vannak olyan fiatalok, akiknek viszont tetszik, és szívesen tanulják az említett tárgyakat. 

A lőgyakorlatra vonatkozó tervezet hét, honvédelem tantárgyat oktató katonával is számol – az ő alkalmazási követelményeiket egy másik friss kormányrendelet-tervezet részletezi. Esetükben elvárás, hogy a „katonaideált” megtestesíteni képes személyek legyenek. Ez a kormányrendelet-tervezet lehetővé teszi, hogy magát a honvédelem című tantárgyat is oktassák? 

Igen. Az van a tervezetben, hogy olyan felsőfokú végzettséggel kell rendelkezniük, ami egyébként alkalmassá teszi őket tiszti besorolásra. Nem állítom, hogy nem lehet közöttük olyan, aki pedagógus képzettség nélkül is jól fogja végezni ezt a munkát, és szeretni fogják a gyerekek. De ez így akkor is egy „sötét ló” helyzet. 

De mi értelme van militarizálni az iskolát? Hisz' lehetne ehelyett sok mindent tanítani, mondjuk gépkocsivezetést, vagy más gyakorlati, hasznos dolgot, csak nem teszik, mert sok pénzbe kerülne. Erre van pénz?

Szerintem a hadsereg meg a rendőrség esetében arról van szó, hogy többen érdeklődjenek e pályák után, mert úgy látszik, gondjaik vannak a létszám biztosításával. Ez lehet az igazi magyarázat, persze nyilván lehet még ideológiai jellegű magyarázatokat hozzápakolni. Mert a NER filozófiájához jobban illik egy ilyen militarista, a hazafiságot nem tudatosan és kritikusan, hanem „vallásosan” felvállaló szemléletmód kialakítása. A Nemzeti alaptanterv ezt világosan megmutatja honvédelmi meg belügyi oktatás nélkül is. Ha egyébként a gyerekeknek a szabadon választhatóságban, és a délutáni szabadidejükben is tartunk a normál, megszokott iskolai tantárgyakhoz kötődően mindenféle foglalkozásokat – szakköröket, meg olyan tantárgyak foglalkozásait, amiket szabadon lehet tanítani az iskolákban – akkor az olyan pedagógust kíván, amiből egyébként hiány van. Ha mi most bevisszük az iskolába a honvédelmi meg a rendvédelmi oktatást, akkor ezzel valamennyit ki tudunk váltani majd ebből a hiányból. Mert néhány gyerek majd ilyen órákra fog járni, ilyen tantárgyakat fog tanulni, néhány gyerek délután majd lőgyakorlatra megy és nem fizika szakkörre, magyarán nem fizikatanár kell majd hozzá, hanem egy tiszt úr, aki tanítja lőni a gyerekeket. Még ez is benne lehet ezen tárgyak oktatásában

És akkor majd mondhatja Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára, hogy lám, nincs is pedagógushiány…

A státusztörvény rendelettervezete tele van ilyesmikkel. Az nagyon jól látszik, hogy formálisan el akarják tüntetni a pedagógushiányt, miközben a pedagógushiány érdemi megoldására nem látunk lépéseket. A szakszervezetisek mondják, hogy a jövő évi költségvetésben az átlagos tanári bér egy hónapra négyszázvalamennyi ezer forintra van beállítva, ami egyáltalán nem azt mutatja, hogy valamiféle hatalmas béremelés következik be. Nem beszélve a további érdemi megoldásokról, hogy mi lesz a túlterheléssel, mi van a társadalmi megbecsüléssel, az önállósággal, az autonómiával. Semmi ilyenben nem lépünk előre, hanem bizonyos formális, „nagyon jól kigondolt magyarosch megoldásokat” találunk a problémára, amik természetesen nem fogják megoldani azt.