Nem a „gonosz” NATO eszkalálja a háborús helyzetet

„Nem zárható ki, hogy ha a dolgok rosszra fordulnak, és nem tudjuk megfékezni a Brüsszelben kialakult háborús pszichózist, nem tudjuk kiragadni az európai politikát ebből a háborús örvényből, akkor lehet, hogy úgy írják majd meg ezeknek az éveknek is a történetét, mint egy nagy ‘európai világháború’ első egy-két évének epizódjait” – a többi között ezzel lepte meg legutóbb a nézőit-hallgatóit Orbán Viktor (már akit meglepett). A miniszterelnök Bohár Dánielnek adott mintegy háromnegyed órás interjút a Patrióta YouTube-on fellelhető csatornán (de hasonlóról szokásos  pénteki rádiós szózatában is – a szerk.). Orbán saját weboldalára feltett MTI-összefoglalóban például a jelenlegi brüsszeli vezetést a valaha látott legrosszabb Európai Bizottságként jellemezte. Szerinte ez átalakult egy háborús tanáccsá, az Európai Parlament pedig egy háborús testület lassan, miközben az emberek a béke felé mozdulnak. Az unióban – mondta - vállaltak mindenféléket, amiket nem tudtak megvalósítani, például hogy a szankciókkal véget vetnek a háborúnak. Az viszont valahogyan kimaradt (amit a Népszava fontosnak tartott kiemelni), hogy „Látom, én is érzem a kezeket a vállamon, meg a hátamon, ahogy tolnak bele, lefele, előre, mint Magyarország miniszterelnökét a háború felé, minden alkalommal. És ott ellen kell állni. Meglátjuk, mire leszünk képesek”.  

Sok más érdekeset – és könnyen cáfolhatót – is mondott Orbán, akinek legújabb megnyilatkozásai beleillenek az utóbbi hetek propagandájába, vagyis, hogy ő egyedül a háború ellenzője és a béke híve, s hogy a szerinte a háborúpárti EU, NATO, valamint az Egyesült Államok jelenlegi vezetése miatt folyamatosan sodródunk bele a háborúba, ami akár atomháborúvá is eszkalálódhat. 

Vajon tényleg így áll-e a helyzet? Valóban sodródunk-e bele az egyre eszkalálódó háborúba? Egy biztonságpolitikai szakértőt kérdeztünk meg erről. Kaiser Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense így reagált: „Nem érzem úgy, hogy jelentősen nőtt volna a háborús feszültség, mindig is megvolt, elég csak abba belegondolni, hogy Oroszország szinte a háború első pillanatától kezdve nukleáris fegyverek bevetésével fenyegetőzik”. Ennek persze részben az eléggé meggyengült orosz haderő és az az Ukrajna elleni agressziót követő nemzetközi presztízs-romlás az oka – tette hozzá. Ugyan a Kreml álláspontja szerint Oroszország egy szuperhatalom, de ennek ellenére is képtelen legyőzni Ukrajnát, amely mögött nyilvánvalóan ott van a világgazdaság több mint 60 százalékát adó nemzetközi közösség. Gondoljunk csak bele, hogy mennyire rontja Oroszország, az orosz hadsereg presztízsét az, hogy az oroszok által Harkiv ellen megindított támadással sem sikerült hatalmas területeket elfoglalniuk, az elmúlt négy nap alatt például mindösszesen egyetlen falvat – emlékeztetett a szakértő. 

„Én nem egészen úgy látom, mint a miniszterelnök úr. Nyilván van, aki fokozza a háborús feszültséget, a kérdés csak az: vajon az, aki támogatja a megtámadottat, vagy az, aki folyamatosan agressziót követ el és egyfolytában atommal fenyegetőzik” – mondta, elismerve, hogy nyilvánvalóan van egy ilyen veszély, annál is inkább, mert Oroszország „ráérő idejében” most éppen a Balti tengeren emlegeti, hogy felülvizsgálná az észt-orosz határt. S Oroszország volt az, amely a Narva folyón elbirtokolta a folyami bóják egy részét, majdnem ötvenet, ami azt jelenti, hogy újra akarja rajzolni a határt, vélelmezhető módon nem úgy, hogy Észtország kapjon többet a folyóból, a területből, hanem úgy, hogy ismét megpróbálnak területet elvenni az észtektől. Moszkva tehát folyamatosan provokál a Baltikumban. Vagy éppen zavarja (Svédországban, Finnországban) a GPS-t – egyszóval „nem a gonosz NATO eszkalálja a helyzetet”. 

Mi a véleménye arról, hogy ennyire hangsúlyosan emlegetik idehaza a háborús veszélyt? – kérdeztük. „Kampány van” – reagált a biztonságpolitikai szakértő. Mint emlékeztetett: az európai vonalon pont ennek a csitítására irányuló jelek látszanak. Olaf Scholz, német kancellár például kerek perec kijelentette, hogy álláspontja szerint a Nyugat által kapott fegyvereket Ukrajnának nem szabad Oroszország területe ellen bevetnie, értve ez alatt a 2014. február előtt nemzetközileg elismert határokat, s nem azt, amit Oroszország tekint annak, hiszen Moszkva a Krím mellett az úgymond önként csatlakozott négy megyét (Herszon, Donyeck, Luhansk és Zaporizsja) is Oroszország részének tekinti, szemben a nemzetközi közösséggel, beleértve még Kínát is.

Emmanuel Macron francia elnöknek persze vannak érdekes megnyilvánulásai – fejtegette, rámutatva: s van egyfajta vita arról, hogy a NATO esetleg átvegye Nyugat-Ukrajna felett a légvédelmet, de erről a szövetségnek közösen kell döntenie, s nemhogy Magyarország, hanem még minden bizonnyal az Egyesült Államok is ellenezné azt, szemben a lengyelekkel, a balti államokkal és a finnekkel, akik nagyobb elkötelezettséget szeretnének látni a NATO részéről. Van is emiatt feszültség a felek között, de a veszély fő oka mégiscsak az, hogy Oroszország agressziót követett el Ukrajna ellen, s nem mond le arról, hogy újabb és újabb területeket hasítson ki az országból.

Persze valahogy meg kell oldani az ukránok jobb támogatását, de az közismert, hogy embert senki nem akar küldeni oda – szögezte le Kaiser Ferenc. A NATO beszáll ugyan Ukrajna védelmébe, de ez nem azt jelenti, hogy brit, francia, német stb. páncéldandárok jelennének meg az országban, bár tény, hogy ezzel együtt is nagyon komoly eszkalációs lépés lenne, ha mégis megtörténne.