Nem a populisták erősödnek a koronavírus nyomán

„A populisták nem találják az ellenségképet” – ezzel a címmel közölt elemzést a liberális német Die Zeit. A pénzügyi válság világszerte a populistákat erősítette, de a koronavírus-válság a közép erőit erősíti. Az utóbbi napokban nyomás alá került Donald Trump, Boris Johnson, Jair Bolsonaro, Németországban az AfD, miközben Giuseppe Conte olasz miniszterelnök reformokat tervez, Angela Merkel pedig egy német-francia európai újjáépítési tervet támogat. Mindez lehet véletlen is, de feltűnő, hogy ez a válság láthatólag a konstruktív politikát jutalmazza, és a destruktív törekvéseket bünteti. 

Pedig a történelem során a járványok gyakran jártak destabilizáló hatással – áll az írásban, amely történészeket idézve, még az ókorból is hozott fel erre példát. Rámutatott: a gazdasági válságok a populista mozgalmakat erősítik: Moritz Schularick bonni gazdaságtörténész arra jutott, hogy az ilyen válságok után töredezettebbekké válnak a parlamentek, és a hosszabb távú átlaghoz képest, a szélsőjobb támogatása akár 30 százalékkal is nőhet. Erre az egyik lehetséges magyarázat, hogy a gazdasági problémákért könnyű az állítólagos korrupt elitet, a bankárokat vádolni, márpedig a szélsőjobb pártok a rendszer elleni harcosoknak mutatják magukat. 

Schularick szerint azonban az is látható, hogy a hagyományos gazdasági válságok után, a jobboldali fordulat kevésbé erős, mint a bankválságok nyomán. Ennek az az oka, hogy a konjunktúra normális visszaesését eléggé nehéz emberek, vagy államok hibáival magyarázni. Ilyen egy vírus megjelenése is, márpedig ahol nincs ellenségkép, ott célt tévesztenek a populisták szokásos érvelései. A politikai vita középpontjába az okok keresése helyett, a megoldás kerül: már nem kultúrharcra, ideológiára és viszályra van szükség. 

A koronavírus okozta válságot nem az állam ellenőrzés-vesztéseként érzékelik, hanem ellenkezőleg: az állami cselekvés a természet romboló erőivel szemben, az ellenőrzés visszaszerzésére tett cselekvésnek tűnik. Vagyis egy ilyen válság bizonyos értelemben revideálja a korábbi válságokat, és erre már empirikus bizonyítékok is vannak. Két kutató Kielben megállapította: az utóbbi időben a nem populista kormányok támogatása átlagosan jelentősen megnőtt, míg a populista kormányok népszerűségének növekedése ettől jelentősen elmaradt. Ez a jövőre nézve, politikai mozgástereket nyit. 

Németországban például nem csak nagyarányú, hitelekből finanszírozott kiadási programokat indítanak be, ez ráadásul még népszerű is: egy kutatás szerint, a megkérdezettek 75 százaléka helyeselte, hogy az állam hitelt vegyen fel a koronavírus-járvány okozta válság gazdasági következményeinek kezelésére; s csupán 22 százalék ellenezte azt. 

A társadalmak a nagy válságok idején összetartanak, erre számos történelmi példa van. Nagy-Britanniában például a második világháború után vezették be a közegészségügyi ellátást.

Bizonyára elhamarkodott lenne már most kikiáltani a nyitás és a kiegyenlítés korát. A populisták védekezni fognak a hatalomvesztés veszélye ellen, akár a média elnyomásával, mint Magyarországon, akár a szavazás lehetőségeinek csökkentésével, mint az Egyesült Államokban. Ám ezekben a napokban meggyőzően megmutatkozik, hogy a liberális demokrácia még nem történelmi kifutó modell.