Nem a vakcina kevés, a rendszer csak ennyit képes oltani

„Azért nem tudunk gyorsabban oltani, mert nincs elég vakcina” – így beszélt tegnap Orbán Viktor a parlamentben, ugyanazt az érvet szajkózva, mint Müller Cecília és a járvány más kormányzati szereplői. Mint kifejtette: „ha majd lesz elég vakcina, akkor a kórházi oltópontok számát 1547-re, a rendelőintézeti oltópontokét pedig 200-ra tudjuk növelni. Azaz összesen 6752 oltópont áll majd rendelkezésre” (a háziorvosokkal együtt).

Ezzel az ürüggyel utasítják vissza napok óta több ellenzéki irányítású város ajánlatát oltópontok felállítására és – akár – működtetésére. Így nem valósulhat meg Budapest vagy éppen Szombathely felajánlása. Mindeközben azonban tumultuózus jelenetek alakulnak ki az oltópontokon, ami azzal a veszéllyel jár, hogy pont ott fertőződnek meg egymástól az emberek. Hiszen – mint legutóbb például az ATV-s Kárász Róbert – az oltás  beadása után még pár napig meg lehet fertőződni és betegedni.

Tényleg megengedheti magának azt a luxust az ország, hogy a kormány elutasítja az oltópontok felállítására és működtetésére irányuló segítséget? – kérdeztük a szakértőtől, Kunetz Zsombortól.

„Nem feltétlenül az oltópontok száma a kevés, azok minőségével és a szervezettséggel van a baj” – válaszolta kérdésünkre az orvos, egészségügyi szakértő. Azok a sorok, amelyeket a Dél-pesti Centrumkórházban láttunk, azért alakulhattak ki, mert kifejezetten alkalmatlan vezetés próbálta megszervezni az oltást. Van olyan hely is, ahol nagyon professzionálisan zajlott az emberek oltása – emlékeztetett, leszögezve: az olyan oltópontoknak igenis van helyük, mint amilyeneket a szombathelyi vagy a budapesti vezetés próbál felállítani; lenne evidenciája az olyan helyszíneknek, mint stadionok, iskolák, vagy akár a Parlament, s ezek szerepe fontos is lenne – tette hozzá.

„Gyorsabban lehetne haladni, az egész járványt előbb meg lehetne fékezni, ha a kormány befejezné a járványkezelést, mindenki jobban járna” – szögezte le, emlékeztetve arra is, hogy .a kormány által felállított oltópontok a kórházak, szakrendelők és házi orvosok infrastruktúráját, humán erőforrását veszi igénybe. „Ez óriási pazarlás, a gyógyítástól veszi el a kapacitást, nagy felelőtlenség a járvány kellős közepén erre áldozni” – mutatott rá. Ahelyett, hogy minden kutricában ott üljön az orvos és az ápoló, elég lenne, ha egy-egy orvos ügyeletesként hozna döntéseket, ha valódi döntést kell hozni. Oltani pedig akár a katonákat is meg lehetne tanítani. Inkább arra lenne szükség, hogy egy, mindenki által érthető, egyszerű nyelvezettel megírt kérdőívet töltessenek ki a beoltandókkal, egy olyat, amelynek a kérdései igennel vagy nemmel megválaszolhatók – s ha minden kérdésre a „nem” a válasz, akkor biztonsággal be lehet oltani az illetőt. Így el lehetne kerülni az olyan „felesleges bohóckodást”, mint mondjuk a vérnyomásmérés (annak az eredményétől függetlenül ugyanis be lehet oltani az oltásra megjelent személyt).

Kunetz Zsombor véleményét összegezve leszögezte: „Nem látok más megoldást, mint hogy – igényfelmérés után – adják oda az oltóanyagot az önkormányzatoknak vagy a háziorvosoknak, hiszen az adatokból látszik, hogy a kormány által kidolgozott rendszerben heti 300-320 ezer ember beoltása lehetséges”. Véleményét azzal indokolta, hogy szerinte ez a kormányzat által kidolgozott szisztéma nemigen tudhat többet, hiszen ha oltóanyagból lenne kevés, akkor nem állna a raktárban több mint háromszázezer adag.