Nem csak az elrettentés a célja a hidegháború vége óta a legnagyobb szabású NATO-hadgyakorlatnak
Több célja van az utóbbi évtizedek legnagyobb NATO hadgyakorlatának a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense szerint. Kaiser Ferenc a Hírklikknek elmondta, az elrettentés mellett az is cél, hogy ismerjék meg a lehetséges műveleti területeket, alakítsanak ki személyes kapcsolatokat, s persze javuljon a harckészültség és az együttműködés. A héten kezdődött manőver egyben reakció arra, hogy Oroszország 2013 óta szakmányban rendez százezres, esetenként még nagyobb hadgyakorlatokat.
A NATO február és május között tartja a gyakorlatot, az összes tagállam plusz Svédország mintegy 90 ezer katonájának részvételével. A nyugati katonai szövetségnek 1988 óta ez lesz a legnagyobb ilyen közös megmozdulása. A Steadfast Defender 2024 elnevezésű több hónapos manőverrel a katonai szervezet keleti és Oroszországgal közös határai védelmének minőségét is meg akarják ismerni – írta a The Guardian. A Reutersre hivatkozó Portfolio szerint a hadgyakorlaton 50 hadihajó vesz részt a rombolóktól a repülőgép-hordozókig, de a szövetség tagjai felvonultatnak 80 légi járművet, köztük vadászgépeket, helikoptereket és drónokat is, valamint jelen lesz 1100 szárazföldi harcjármű, egyebek mellett 533 tank.
Az Infostart terjedelmes összeállításából további információkat is meg lehet ismerni.
A Steadfast Defender-ben nagy hangsúlyt kap a NATO gyors reagálású erőinek Lengyelország keleti szárnyára történő telepítése. A gyakorlatok további kulcsfontosságú helyszínei közé tartoznak a balti államok – amelyeket az esetleges orosz agresszióval szemben rendkívül sebezhetőnek tartanak –, valamint Németország, ahol az erősítések kulcsfontosságú belépési pontjai lesznek. A gyakorlatok a NATO perifériáján lévő nemzetekre, például Norvégiára és Romániára is kiterjednek majd. Mind a 31 tagország részt vesz a manőverekben, támogató tagként pedig Svédország is küld majd katonákat, haditechnikai eszközöket. Christopher Cavoli tábornok, a NATO európai erőinek főparancsnoka leszögezte, „A hadgyakorlat egyértelműen demonstrálni fogja egységünket, erőnket és eltökéltségünket értékeink és a szabályokon alapuló nemzetközi rend védelmében”.
Moszkva – talán nem véletlenül – meglehetősen idegesen reagált. Ahogy a Telex beszámolt róla, Alekszandr Grusko orosz külügyminiszter-helyettes arról beszélt, hogy a hidegháborús tervekhez való visszatérést jelzi a gyakorlat, amely „újabb eleme annak a hibrid háborúnak, amelyet a nyugat robbantott ki Oroszország ellen”.
De vajon eléri-e a célját a hadgyakorlat, sikerül-e általa elrettenteni Oroszországot? – kérdeztük Kaiser Ferencet.
„Egyébként nyilván igen, a hadgyakorlatok azt a célt is szolgálják, de ez az éremnek csak az egyik oldala” – szögezte le a biztonságpolitikai szakember, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense. Emellett ugyanis ezek a manőverek általában arról is szólnak – és nincs ez másként most sem –, hogy ismerjük meg a lehetséges műveleti területet, alakítsunk ki személyes kapcsolatokat – mondta, példaként hozva fel, hogy csak a britek majdnem húszezren vesznek rajta részt. S persze cél a harckészültség és az együttműködés javítása – ez is benne van amellett, hogy megmutassák az oroszoknak: a NATO ilyet is tud.
A hidegháború befejezése óta egyébként 2018-ban tartották a legnagyobb – mintegy ötvenezer fő részvételével lezajlott – hadgyakorlatot, a Trident Juncture-t. A másik oldalon azonban ennél sokkal nagyobbak is szoktak lenni: Oroszország menetrendszerűen rendezett százezres gyakorlatokat 2013 után, sőt, ennél is nagyobbakat. Például az orosz Távol-Keleten és a Csendes-óceán környező vizein tartott Vosztok-2018-on 300 ezer katona vett részt. (Ez volt Oroszország eddigi legnagyobb hadgyakorlata – a szerk.) „A mostani NATO-hadgyakorlat minderre is reakció” – jegyezte meg Kaiser, emlékeztetve arra, hogy nem véletlenül vesz részt rajta az összes tagállam, sőt, még Svédország is.
„Erre inkább nem válaszolok, hiszen ez politikai döntés” – reagált a biztonságpolitikai szakértő a kérdésünkre, vajon nem „pikáns-e”, hogy együtt fognak a magyar katonák gyakorlatozni azokkal a svédekkel, akiknek a NATO-tagságával a magyar kormány packázik.
S hogy mit jelent ez anyagilag a résztvevő országoknak? Kaiser Ferenc elmondta, hogy minden résztvevő ország a saját számláját állja („mondjuk a briteknek sokba fog ez kerülni, s a németeknek sem lesz olcsó”), plusz a befogadó országoknak nemzeti támogatással is hozzá kell járulniuk a hadgyakorlathoz, aminek azonban egy részét – főleg a kisállamok érdekében – a NATO központi költségvetése támogatja.
