Nem elég nem lopni, ha közben megalázod a másikat – Kövér László és a puritánság álarca

HírKlikk 2026. augusztus 26. 09:00 2026. aug. 26. 09:00

A parlamenti események, különösen Kövér László és a Tisza Párt alelnökének elmaradt kézfogása, ismét a politikai kultúra mélyrepülésére irányították a figyelmet. A KlikkTV Napi Pol című műsorában Batka Zoltán és Németh Péter az április 12-i bukás óta ellenzékbe szorult Fidesz belső állapotát, Lázár János háttérbe húzódását, valamint a kormány által felállított vagyonvisszaszerzési hivatal esélyeit elemezték.

A parlament örök rejtélye és a gyengeség gesztusai

A közéletet napok óta lázban tartja a jelenet, amikor a Fidesz politikusa látványosan megtagadta a fizikai kontaktust az új kormánypárt, a Tisza Párt alelnökével. Batka Zoltán szerint ez a viselkedés korántsem a felsőbbrendűség, sokkal inkább a gyengeség egyértelmű jele, hiszen ha nincs nagyon konkrét személyes ok a köszönés megtagadására, az elutasítás mindig a belső bizonytalanságot tükrözi. „Még a világháborúban is a katonák, amikor a fronton találkoztak és éppen nem harcoltak, megadták egymásnak a tiszteletet” – hozott történelmi párhuzamot az újságíró, rávilágítva arra, hogy a politikai csatamezőn is létezniük kellene minimális emberi normáknak.

Németh Péter emlékeztetett arra, hogy Kövér László karakterét a Fidesz berkein belül sokan egyfajta puritán mítosszal övezik, mondván, hogy nem lop, és távol tartotta magát a korábbi Rogán- vagy Habony-féle világ mocsarától. Ez a tartás azonban a műsorvezetők szerint önmagában kevés az üdvösséghez, ha a parlamenti működésből folyamatosan a másik oldal megalázása és a verbális agresszió árad. Nem játszhatja valaki a szentembert és az erkölcscsőszt egy olyan bukott rendszer képviselőjeként, amely közben kőkemény birodalmi érdekeket kiszolgáló struktúraként működött, miközben a döntéshozók hazafiként verték a mellüket. Ez a kettősség teszi a politikust a parlament egyik leginkább megfejthetetlen, feszültséget keltő talányává.

Lázár János taktikája és az ellenzéki túlélés

A beszélgetés során a Fidesz belső erjedésének legújabb tüneteként értékelték Lázár János látványos háttérbe vonulását, aki a súlyos választási vereség után nem várta ki az évet, és kiült a parlamentből. Mandátumáról való lemondása mögött a szakértők egy rendkívül gyakorlatias és taktikus politikai számítást látnak. Lázár pontosan felmérte, hogy a párt jelenlegi állapota katasztrofális, és a bukás után az „influenszer-politizálás” – amelyet az üresfejű, nagyotmondó figurák fémjeleznek – végleg lejtőre tette a frakciót.

A politikai túlélőstratégia szerint Lázár most egyszerűen hátradől, megvárja, amíg a jelenlegi fideszes elit teljesen ledarálja saját magát, és közben figyeli, hogy lesz-e olyan új, szélsőjobboldali alakulat, amelynek az élére állva később visszatérhet. Ő volt az, aki korábban pontosan látta a Magyar Péter jelentette veszélyt és a fideszes luxuspolitizálás tarthatatlanságát, de a szekeret már nem tudta lelassítani. Orbán Viktor szintén a kivárásra épülő törvényeket követi: elvonult a nyilvánosságtól, háttérbe vonul és arra számít, hogy a Tisza Párt kormányzása során elkövet egy végzetes hibát, amire majd le lehet csapni. A magyar nép feledékenysége gyors, így a hatalomtechnikai opportunizmus jegyében a volt miniszterelnök mindig ahhoz a belső áramlathoz fog csatlakozni, amelyik végül dominánsnak bizonyul az ellenzéki túlélési harcban.

Titkosszolgálati háttér nélkül tehetetlen az elszámoltatás

A politikai kultúra átalakulása mellett a műsorvezetők kitértek az új kormány által felállított nemzeti vagyonvisszaszerzési hivatal égető kérdésére is, amelynek vezetésére olyan korrupciókutatók és jogi szakemberek nevei merültek fel, mint Ligeti Miklós, Unger Anna Róza vagy Jancsics Dávid. A szervezet sikere vagy kudarca azonban nem a jogi szaktudáson, hanem a felderítési kapacitásokon fog múlni. Papír alapon, csupán a meglévő iratokból nem lehet mélyen konspirált, rendszerszintű korrupciós ügyeket feltárni.

Nemzetközi példák, így a román korrupcióellenes ügyészség egykori sikerei is azt bizonyítják, hogy Laura Codruța Kövesi munkája sem ért volna semmit a hírszerzés masszív, évi több tízezer lehallgatást biztosító támogatása nélkül. Ha a hivatal mögé nem tagozódik be egy komoly titkosszolgálati apparátus és rendőrségi nyomozóirodai háttér, akkor az egész elszámoltatási kísérlet csupán üres kirakatbábu marad. A maffiajellegű bűncselekmények felderítése hosszú évek szisztematikus megfigyelését igényli, így a választók azon vágya, hogy a főbűnösök már másnap reggel bilincsben végezzenek, a valóságban egy rendkívül időigényes és buktatókkal teli bűnüldözési folyamat lesz.