Nem megnyugtató, hogy csak ennyit ér a C-típusú átvilágítás
„Szakmailag borzasztóan kínos, ha egy, az ötévenként kötelező átvilágításon többször is átment nagykövetnek rejtett élete van. Nem véletlen, hogy a hatóságok – élükön a Külgazdasági és Külügyminisztériummal – megpróbálták szőnyeg alá seperni az ügyet” Ş állítja Tarjányi Péter. A biztonsági szakértőt az egyre nagyobb hullámokat verő Kaleta-ügyben kerestük meg kérdéseinkkel. Kaleta tagad – legalábbis erre utal, hogy még nem zárult le az eljárás ellene.
Portálunk is többször, több megközelítésben is foglalkozott már eddig is az üggyel, amelynek lényege, hogy Kaleta Gábor volt limai magyar nagykövetet tavaly tavasszal, titokban hazarendelték/hazakísérték/hazahozták (máig nem tisztázott, pontosan mikor és hogyan történt a hazaérkezése), leváltották és megfosztották nagyköveti rangjától, majd eljárást indítottak ellene. Kiderült ugyanis – egy több országra kiterjedő nemzetközi nyomozás eredményeként –, hogy Kaleta részese volt egy gyermekpornográfiával foglalkozó nemzetközi bűnbandának. Miközben őt hazarendelték/hazakísérték/hazahozták, több országban több embert is letartóztattak, köztük 13 (perui médiaforrások szerint 14) embert az állomáshelyén. Magyarországon ebből mindössze annyi jelent meg (a Magyar Közlönyben), hogy 2019. április 1-jei hatállyal Kaletát nagyköveti posztjáról leváltották és rangját visszavonták. Az egész ügy nagy stikában el is sikkadhatott volna, ha az Index nem értesül róla, s nem kezd el foglalkozni vele, s nyomában más orgánumok nem derítenek ki újabb és újabb részleteket. Dacára annak, hogy a hatóságok alig-alig hajlandók válaszolni kérdésekre (az általunk írásban feltettekre sem érkezett napok óta válasz). Nagy a titkolózás, vajon miért?
A szőnyeg alá söpörnék
Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő szerint, a válasz egyszerű: a szőnyeg alá szerették volna és szeretnék söpörni a Kaleta-ügyet. Mégpedig főként azért, mert szakmailag is rendkívül kínos a hatóságok számára, hogy egy magyar diplomatának titkos élete van. Rutinszerűen át kellett esnie – nem is egyszer – az úgynevezett C típusú átvilágításon, a kinevezése előtt meghallgatták, megvizsgálták, „nem csak az önéletrajza alapján kérték fel”. Kaleta 2001 óta dolgozik – némi megszakítással – a külügyben (amit 2004-ig Külügyminisztériumnak hívtak, majd azután Külgazdasági és Külügyminisztériumnak neveztek el), az ilyen átvilágítást pedig ötévente el kell végezni. Ki lehet tehát számolni, hogy hányszor ment át rajta, mint kés a vajon, anélkül, hogy kiderült volna róla rejtett, titkos élete.
Milyen útlevéllel hozták/kísérték haza?
Felmerül a kérdés: milyen útlevéllel hozták haza Kaletát? Ez pedig szorosan összefügg egy további kérdéssel: mikor hozták/kísérték haza? Ugyanis a hálózat tagjainak letartóztatására 2019. március 28-án kerítettek sort (legalábbis a sajtójelentések szerint, a nagyköveti címétől pedig április elsejei hatállyal fosztották meg. (A dátumokkal kapcsolatos bizonyítékokkal és kérdőjelekkel ebben a cikkben foglalkoztunk).
„A diplomata útlevél mentességet nyújt, tehát őt a nagy hullámmal nem tartóztathatták le” – mondta Tarjányi.
Miért nem a TEK?
Furcsa módon, Kaletát nem a más esetekben a kormány által magyar állampolgárok hazahozatalában amúgy szívesen bevetett TEK hozta haza, hanem a szervezeten belül, a Külügyminisztérium alá tartozó polgári titkosszolgálat, az elsősorban információgyűjtésre szakosodott Információs Hivatal munkatársai. Tarjányi szerint, ennek is az lehetett az oka, hogy megpróbálták az ügyet elhallgatni. „Így hivatalos felügyelet mellett, csendben haza lehetett hozni őt”.
Ugyanis ezen keresztül tudták biztosítani, hogy a hír ne jusson ki sehova. Elkerülhetetlenül van ugyanis nyoma egy olyan esetnek, amikor egy bűncselekmény-sorozatban résztvevő nagykövetet hoznak haza, még ha utólag is papírozzák azt le. „S – a magyar valóság minősítése nélkül – minél többen tudnak róla, annál nagyobb az esélye a hír kiszivárgásának”.
Hiába próbálták titkolni az ügyet
„Ezzel együtt is csak egy évig tudták titokban tartani a botrányt” – emlékeztetett Tarjányi, aki arra is kitért, hogy az igazságügyi szervek lassabban reagáltak. „Kommunikációs szempontból valószínűleg volt egyfajta összenézés” – mutatott rá.
Tarjányi szerint, a háttérben azonban a szervek tették a dolgukat. Ha március végén kapcsolták le Kaletát, április elsején már fel is mentették, hazahozták, s októberben már megvolt a vádemelés. „Nem lehet azt mondani, hogy az ügyészség nem lépett gyorsan, kell idő a vádemelési javaslat összeállítására – ennyi az átfutása egy ügynek. Csak akkor lehetett volna gyorsabban lezárni az ügyet, ha Kaleta beismerő vallomást tesz – de ő nyilvánvalóan tagad”.
