Nem nézhető csendben, amit Orbán művel odahaza és a nemzetközi közegben

66 évvel ezelőtt az egyszerű magyarok bátran felkeltek Moszkva birodalmi elnyomása ellen. Az események évfordulóján azonban Orbán Viktor miniszterelnök Európát vette célba, ami elég furcsa választás, ha figyelembe vesszük, hogy Oroszország Ukrajna elleni imperialista háborúja Magyarország közvetlen szomszédságában zajlik – olvasható a The Hill cikkében, amely Orbánt idézi, aki azt mondta, hogy nem kell törődni azokkal, akik brüsszeli magaslesekről lövik Magyarországot, mert „ott fogják végezni, ahol az elődeik”. 

Oroszország Ukrajna elleni katonai támadása végletes próbára tett az európai szolidaritást és a transzatlanti szövetséget. Az orosz népirtó háború borzalmai közepette sok nemzet Ukrajna mellé állt, de a magyar Orbán kimutatta a foga fehérjét: nyíltan szövetséget vállalt Putyinnal, és kormánya megmutatta, hogy nem megbízható partner a Nyugat számára, noha örömmel használja ki a Nyugat katonai védelmét és gazdasági hatalmát.  

Márciusban Volodimir Zelenszkij ukrán elnök az EU vezetői előtt közvetlen felhívással fordult Orbánhoz, amikor azt mondta: „Ön habozik, hogy alkalmazzanak-e szankciókat, vagy sem? Ön habozik, hogy átengedjen fegyvereket, vagy sem? És habozik, hogy folytassa-e a kereskedelmet Moszkvával? Itt az ideje a döntésnek!”.  Azóta Orbán válaszolt Zelenszkijnek: minden tekintetben Moszkva mellett áll – írta a szerző.

Magyarország a NATO-nak 1999, az EU-nak 2004 óta tagja, de elkeseredetten ellenezte a Moszkva elleni keményebb szankciókat, erősítette az Oroszországhoz fűződő energiaügyi kapcsolatokat, megtiltotta a halált okoz fegyverek áthaladását Magyarországon, és vonakodik támogatni Svédország és Finnország csatlakozását a NATO-hoz – ezt rajta kívül csak Törökország teszi.     

Ennél is látványosabb, hogy Orbán nyilvánosan a Nyugatot vádolta azzal, hogy kiprovokálta Moszkva Ukrajna elleni fellépését – ez teljesen védhetetlen álláspont, tekintettel arra, hogy Moszkva minden provokáció nélkül kezdett népirtó háborút.

A szerző idézte Orbán júliusban, Erdélyben mondott beszédét, és kijelentéseit szánalmasnak minősítette. Megállapította: a brutális orosz represszió védelme nem más, mint Orbán fokozódó hazai tekintélyelvűségének folyománya. Orbán Magyarországot illiberális autokráciává alakította. A kormányzó Fidesz párt 2010-es hatalomra jutása óta szisztematikusan erodálta a demokratikus szabadságjogokat, a Fidesz javára módosította a választási törvényt, az embereivel töltötte fel az Alkotmánybíróságot, és ellenőrzése alá vonta a médiát, hogy pártpropagandára használja fel. A civil társadalom nem élhet szabadon, a restriktív törvények miatt, és azért, mert sok szervezet és személyiség ellen folytatnak mocskolódó kampányokat.     

Magyarország törést okozott a NATO Oroszország elleni egységes frontjában, és ez súlyos biztonsági és hitelességi kockázatot jelent a szervezet számára. Magyarország büntetlenül Oroszország legjobb ügyvédjeként lép fel Európában, és ezzel nem csak a transzatlanti egységet ássa alá, hanem gyengének mutatja a NATO-t.

Ezért a szövetség tagállamai helyesen tennék, ha leminősítenék a Budapesthez fűződő kapcsolataikat, különösen, mivel a NATO alapját a „demokrácia, az egyéni szabadságjogok és a jog uralma” alkotja, éppen azok az elvek, amelyeket Orbán szándékosan erodál.

Ami a kétoldalú kapcsolatokat illeti, az Egyesült Államok nem nézheti csendesen, ölbe tett kézzel, hogy a NATO egy tagállama Putyinnal szövetkezik az állítólagos „semlegesség” átlátszó leple alatt, közben pedig a belpolitikában lebontja a demokráciát.  
Fontos, hogy az Egyesült Államok egységes hangon szóljon, és a demokraták és republikánusok egyaránt elítéljék Magyarország Oroszországgal szembeni hűségét. Növelni kellene a magyarországi független sajtónak és civil társadalomnak nyújtott támogatást, és ha a magyar kormány ellenségessége nem enyhül, fontolóra kellene venni egyéb eszközöket is, hogy korlátozzuk magyarországi befektetéseinket és az országhoz fűződő katonai partnerséget. Az Egyesült Államoknak megvan a lehetősége arra, hogy befolyást gyakoroljon, és a mostaninál többet kell megkövetelnie egy NATO-tagállamtól – írta a szerző.