Nem Orbán Viktor fogja a koronavírus-járványt megállítani

– Némi kulisszatitokként: az eredeti beszélgetésünket követően jelentették be az első magyarországi megerősített koronavírus-fertőzéseket. A bejelentés körülményei csak ráerősítettek arra, amit korábban mondott, nevezetesen, hogy miközben másutt egészségügyi problémaként kezelik a járványt, addig Magyarországon rendészeti kérdésként. Például nem a szakminiszter kommunikál az Operatív Törzs nevében, hanem egy ezredes, Lakatos Tibor, az operatív törzs ügyeleti központjának vezetője. A bejelentést a megbetegedésekről Orbán Viktor miniszterelnök Facebook oldalán tette meg, csak annak nyilvánosságra hozatala után tartott rendkívüli sajtótájékoztatót az Operatív Törzs. Ez mit üzen Ön szerint?

– Finoman szólva is ez eléggé furcsa. A világon mindenütt, de az Európai Unióban egyértelműen elsősorban a szakma, élén az egészségügyért felelős miniszterrel és a tiszti főorvossal adnak lakossági tájékoztatókat. Az utóbbi néha kiáll, illetve megnyilvánul, de például Kásler Miklóstól ilyet ezidáig legalábbis nem láttam. Az operatív törzs szóvivője, aki kommunikálja a testület mondandóját, egy magas rangú rendőr, igaz, legalább néha megjelenik mellette egy igazi szakember, Szlávik János, a Dél-Pesti Centrumkórház osztályvezető főorvosa vagy a tisztifőorvos. De zömében egyenruhások kommunikálnak. Ezzel azt sugallják, hogy az ügy rendészeti kérdés, nem pedig szakmai.

– És mit sugall Ön szerint, hogy Orbán jelentette be az első megerősített fertőzéseket?

– Azt mutatja, hogy nálunk a politika bizonyos dolgokat kivesz a szakmai irányítás kezéből, mindenhatónak igyekezve beállítani a politikát, magukat. Holott az teljesen nyilvánvaló, hogy egy politikus teljesen alkalmatlan egy járvány elleni küzdelem levezénylésére. Ahhoz szakemberek kellenek. Még akkor is igaz ez, ha világos, hogy a népegészségügyi hatóságok kompetenciáját meghaladó intézkedésekre is sor kerülhet. Nem azt mondom, hogy más országokban nem fordul elő, hogy a vezetők – például a francia elnök vagy az olasz kormányfő – is szerepet vállalnak a nyilvánosság előtt ilyen esetekben, de csak a szakma mögötti támogatást demonstrálandó. Nálunk azonban Orbán volt az, aki bejelentette a fertőzéseket. Pedig az embereket inkább az nyugtatja meg, ha a szakmai hatóságok, a járványügyi intézmények szakemberei adnak kimerítő tájékoztatást. Orbán Facebook-üzenetében persze elmondta, hogy van elég minden szükséges eszközből, ám ez túlságosan általános, az emberek konkrétumokra, konkrét intézkedésekre, számokra, stb. kíváncsiak. Orbánék persze ezzel is azt akarják demonstrálni, hogy uralják a helyzetet.

– Mint Rejtőnél a Vesztegzár a Grandhotelben c. regényében, amikor „A hallban csodálkozva, aránylag higgadtan fogadják az eseményeket, de amikor egy hivatalos személyiség azt kiáltja, hogy ’mindenki őrizze meg nyugalmát, nincs semmi baj!’ – nyomban kitör a pánik?

– Valahogy így. Orbán ilyen jellegű szerepvállalásának van egy olyan olvasata, hogy önmagát a nemzet atyjaként próbálja beállítani. A metakommunikáció is fontos, az pedig ebben az esetben ezt üzente, nem pedig azt, amit másutt egy-egy politikai vezető, hogy a kormány átérzi a felelősségét. Ő megmentőként próbálja magát beállítani. Értem ugyan, hogy vannak olyan intézkedések, amelyek szükségessé teszik a politika szerepvállalását egy ilyen ügy kezelésében, de messze nem tartunk ott, hogy rendészeti szerveket kellene mozgósítani – ne adj’ Isten – városok körbezárásához, stb. 

– Mire van jelen pillanatban szükség? Egyáltalán, Ön szerint megállítható a vírus terjedése? Például csütörtök reggeli hír, hogy a hatodik román fertőzött átutazott – buszon – az országon? Ön szerint mire kell felkészülnünk?

– A vírus fertőzőképes, a hordozók átadhatták másoknak, de a kockázatokat lehet csökkenteni. Ismertek ugyanis a vírus terjedését akadályozó lépések, s bár semmi nem zárható ki, a védekezés nagyon fontos szabályainak betartásával mérsékelhető a kockázat – például nem megyünk köhögő, tüsszögő emberek közelébe, kerüljük  a kézfogást és a puszilkodást, fertőtlenítőszerrel mossunk kezet, stb..

-–Szó esett arról, hogy mit nem kellene a politikának tennie. De mit kellene? Egyáltalán, mit kell tennünk?

– A The Economist múlt heti számában nagyon alapos áttekintést adott a helyzetről, s a korábbi nagy világjárványok – a SARS,  a madárinfluenza – tanulságait leszűrve, három megtanulandó leckét említ. Az első, hogy a nyilvánosságot korrekt módon kell mindenről tájékoztatni, s tenni kell ezt időben, mindenki szintjének megfelelően. A második, hogy lassítani kell a terjedést az összes rendelkezésre álló módon, bizonyítékokon alapuló eszközökkel. S végül a harmadik legyen a koronavírusról a lakosságot tájékoztató honlap is. Már sok helyen olvashatjuk, hallhatjuk, hogy mit kell nekünk tenni. Ugyanakkor hiányolom a tájékoztatást arról, pontosan mennyire és hogyan van felkészülve az egészségügy egy esetleges járványra. Pedig a lakosság megnyugtatásárhoz kellene tudni olyan dolgokat, mint például, hogyan állnak az életmentő kapacitások. Sajnos messze nem áll rendelkezésre ilyen információ, csak általánosságok, mint amiről a miniszterelnök is beszélt, például, hogy van elég maszk, lélegeztető gép, fertőtlenítőszer. Az ismeretlentől amúgy is mindig félünk. A pánik elkerülése érdekében nyugodt, felelősségteljes, korrekt tájékoztatásra van szükség olyan kérdésekről is, amikről nem mindig szoktak tájékoztatást adni. Például, hogy a lélegeztetés esetén hogyan csoportosítják át az életmentő berendezéseket. Ez a lakosságra is tartozik ebben a helyzetben.

– Különösen fontos a terjedés lassítása – azaz a második feladatkör – most, hogy már van bizonyított fertőzött Magyarországon, s tudjuk, hogy jártak nálunk más fertőzöttek is. Ezzel valóban sokat el tudunk érni – legalábbis ezt mutatja Szingapúr példája. Tudjuk-e ezt mi is követni?

– Szingapúr különleges, ott valóban sikerült megállítani a gyors terjedést. De ott nagyon fejlett az egészségügy, s nagyon szervezett az egész ország, az emberek fegyelmezetten követik az előírásokat (amelyeket persze nem mindig demokratikus eszközökkel csikar ki a hatalom). Sajnos a jogkövetés nem erősségük a magyaroknak, ez a fajta kuruc mentalitás nem biztos, hogy minden esetben szerencsés.

– Mégis, mit kellene tenni a terjedés fékezése érekében?

– Kényszerintézkedésekre nincs szükség, egyelőre elegendő a lakosság megfelelő informálása arról, hogy mit kell tennie. Elsősorban a higiénés szabályok szigorú betartására van szükség. És persze a kontakt-felderítésre: meg kell nézni, merre jártak a fertőzöttek, meg kell keresni azokat, akikkel érintkezhettek, figyelmeztetni kell őket, hogy tartsák magukat távol a közösségtől. Ebben a szakaszban nagyon sokat el lehet érni, ha eredményes a kontaktok felkutatása, a velük való kommunikáció, a figyelmeztetésük.

– Ennél komolyabb lépések nem indokoltak?

– Ha kényszerintézkedésekre gondol, nem tartunk ott, remélem, nem is jutunk el oda. Magyarországon erre semmi szükség nincs, a legtöbb európai országban sem. Sajnos azonban látszik – s nem csak nálunk – egyfajta bizonyításkényszer a politikában. Néha túldimenzionálják a dolgokat  (lemondanak tömeges rendezvényeket, iskolákat záratnak be például), de ezek inkább félelmet keltenek, növelik a pánikot, amit jobb elkerülni. Nálunk azonban a politika ürügyként használta fel a koronavírust, amikor lezárta a tranzitzónát erre hivatkozással, s ezzel összekapcsolta a régebb óta tartó – „a migránsoktól félni kell” –  kommunikációját a koronavírussal.

– Talán a legkényesebb kérdés az egészségügy felkészítése. Ezen a téren hogyan állunk?

– Jelen állás szerint szerint, a fertőzöttek 20 százalékánál alakul ki betegség, s ezen belül néhány százaléknál komoly légzési problémák lépnek fel, esetleg gépi lélegeztetésre szorul a beteg. Az egy dolog, hogy az egészségügyi dolgozók hogyan állnak védőfelszereléssel, de sok másra is szükség van, közte fertőtlenítőszerekre, lélegeztetőgépekre is. Nem is annyira a kapacitás a gond, hanem például az, hogy tudunk-e elég szakdolgozót a szükséges helyekre irányítani. El kellene gondolkodni azon, hogy már most visszahívjanak nyugdíjasokat. Nem kell új dolgot kitalálni – az Egészségügyi Világszervezet 2005-ben fogadta el az egészségügyi rendszabályok elnevezésű (IHR, International Health Regulations), kötelező érvényű nemzetközi megállapodást, amit nálunk is kihirdettek törvény formájában. Ez tartalmazza, hogy milyen kapacitásokat kell járványveszély esetén kialakítani, hogyan kell együttműködni más országokkal. Magyarországon korábban eredményes volt a fertőző betegségek elleni küzdelem, a járványügyi felkészülés – a közegészségügy területe jó hagyományokkal  rendelkezik. Kérdés persze, hogy mi van meg még ebből. Ugyanis nem tett jót a magyar járványügynek, hogy kis darabokra bontották szét a korábbi ÁNTSZ-rendszert. Ez a frakciókra szedéses átszervezés nem segíti a hadra foghatóságot. De bízzunk abban, hogy szükség esetén, a helyzet magaslatára tud ismét kerülni a szakma.

– Szó volt arról, hogy a politikának nem lenne szerepe ebben, illetve „csak” támogató. De hát a pénzt is a politikának kell hozzá adnia.

– Valóban – a pénzt egyébként a negyedik feltételnek is mondhatjuk. Ebben pedig nem bővelkedik a magyar egészségügy.  Egy felelős kormánynak most el kellene gondolkodnia azon, hogy mennyit és mit kell elkülönítenie arra az esetre, ha tényleg  ha megnő a veszély Magyarországon.

A koronavírus magyarországi helyzetéről itt, a nemzetközi járványról pedig itt talál adatokat.