Nem tudunk róla szinte semmit, csak azt, hogy nem megszorításnak mondják, pedig az

Tavaly nyáron Mellár Tamás, a Századvég Gazdaságkutató Zrt alapító tagja, egy ideig kutatási igazgatója, a Központi Statisztikai Hivatal korábbi – Orbán Viktor első kormánya alatt kinevezett – igazgatója, jelenleg országgyűlési képviselő idézte fel a Hírklikknek a következő történetet. A Fidesz belső köreiben azt mondták, hogy két fogalmat soha nem ismerhetnek el, mert az emberek azokat nagyon nem szeretik hallani: a megszorítás és a reform szavakat. Kimondani tehát nem mondják ki, de ha a szükség úgy hozza, megszorítanak és reformot is végrehajtanak – tette hozzá. 

Mindezek fényében kell értékelni azokat a ma (is) elhangzó állításokat, mint amiket a Kormányzati Tájékoztató Központ közölt a minap az RTL Híradóval, miszerint „megszorítások a Gyurcsány-kormány alatt voltak...a tervezett beruházások egy részét a kormány átütemezi, de azokat később megvalósítja”. Ezt kiegészíti a fideszesek között a konszolidáltabb képet mutató Varga Mihály (jelenleg pénzügyminiszter, de hírek szerint a jegybank-elnöki poszt várományosa), aki nem is olyan régen azt mondta, hogy „Mintegy ezer milliárd forinttal javítottuk a költségvetés pozícióit. Ezen belül 675 milliárd forint értékben halasztottunk el, ütemeztünk át beruházásokat”, s ha szükség lesz rá, újra beavatkoznak. 

Nos, most megtették. Mint azt a Népszava kiszúrta, pénteken éjjel megjelent a Magyar Közlönyben egy rendelet, amely 130 (!) ponton fagyasztotta be a költségvetés kiadásait. Számos fontos beruházásra mondta ki a kormány, hogy azokra nem biztosít többletforrást. Érdekes módon, még olyan, Orbánék számára kiemelkedő beruházás – mint a Belgrád-Budapest vasútvonal vagy a Városliget, a Kárpátalja művelődési intézmények, továbbá a kommunizmus áldozatainak múzeuma és a Sorsok Háza is – áldozatul esett a megszorításnak, nem szólva az emberek életminősége és élete miatt jelentős egészségügyi vagy éppen közösségi közlekedésről, például a mentőautó-beszerzésekről vagy – ezen miért nem lepődünk meg? – a Lánchíd támogatásáról.

„Az Orbán-kormány egyetért azzal, hogy e határozat kapcsán további központi költségvetési többletforrás biztosítása nem szükséges” – olvasható több ponton, de van, amikor valamilyen finanszírozási határozatot vonnak vissza, és akad olyan is, ahol nem nullázták le teljesen, de jócskán megvágják az adott fejlesztésre korábban szánt pénzt.

Ha ez nem megszorítás, akkor micsoda? Lehet-e a kormány által az „átütemezés” kifejezést használni rá? Katona Tamást kérdeztük.

„Természetesen ez megszorítás, csak ugye megszorítás per definíció nem létezik a Fidesz kormány számára, holott ez tényleg komoly beavatkozás a költségvetési és a kormányzati politikába azaz tankönyv szerint megszorítás” – reagált a Központi Statisztikai Hivatal korábbi elnöke, aki a kérdésre, vajon van-e remény arra, hogy a most „elhalasztott” beruházásokat egyszer ténylegesen végre is hajtják, úgy reagált: nincs ok a túlzott derűlátásra. Az a mondás járja a szakértők között, hogy a költségvetés értékválasztás kérdése, s ez minden kormányzati lépésben látszik is. Mert valóban komoly államháztartási problémák vannak, de ettől még a kormány repülőteret vásárol, a Vodafone-t átjátssza a kedvenc cégének, állami garanciával hitelt ad, majd a felét megveszi kormány... Mindeközben az egészségügyre nem hajlandók többet költeni, mint az unió átlagának a fele, s ugyanez a helyzet a közoktatással, arról már nem is szólva, hogy a szociális védőháló meg annyira lukacsos, hogy alig tart fenn valakit. És nincs sok remény a változásra.

A Portfolio arra hívta fel a figyelmet, hogy a felsorolásban szereplő tételek többsége évek óta parkolópályán lévő beruházás vagy projekt, s ezek törlése érdemi fiskális konszolidációt nem jelent majd. Egyetért ezzel?  – kérdeztük. Katona egyetértően válaszolt, legalábbis részben, illetve azzal, hogy szerinte az egészet feltehetően nem is gondolták végig. Ha röviden kellene jellemezni az egész kormányzati politikát, akkor azt mondaná, hogy az a rögtönzések sorozata. Valaki kitalál valamit, megjelenik a határozat, nincsenek előtanulmányok, hatásvizsgálat – majd odaadják valakinek ingyen, de persze az is benne van, hogy nem is tudna megvalósulni az adott projekt. És valóban, a 130 tétel zömére elmondható, hogy valóban teljesen mindegy, kihúzták-e vagy sem. Ugyanakkor vannak komoly tételek is a listán, például az egészségügyi programok, a MÁV-val és általában a közösségi közlekedés fejlesztésével kapcsolatos projektek. S vannak köztük olyanok is, amelyek közösségi programokat hagynak el, aminek nem látszik a majdani hatása, hiszen eleve kettévált már az egész társadalom (ez a kormány mindig csak a közép, felső osztályra koncentrál), az ország regionálisan is szétszakadt, s ha még elhagynak további programokat, akkor tovább romlik a helyzet. 

Meg lehet-e saccolni, hogy mekkora összeget érint ez a megszorítás-cunami? – merül fel. A szakértő szerint sem lehet pontosan megbecsülni, miután egy részénél soha nem volt összeg mellérendelve, más része meg abba a kategóriába esik, amelyekre az jellemző, hogy amúgy sem szokták komolyan gondolni a rá megnevezett összeget: vagy annyi lesz vagy a többszöröse. Ilyen volt például a Magyar Nemzeti Bank – amúgy teljesen értelmetlen – felújítása, ami 50 milliárd forinttal indult, s ma már 100 milliárd felett jár.

S hogy elegendő lesz-e ez a megszorítás a költségvetési hiány tartására? Katona azt látja, hogy 500 és 1000 milliárd forint közötti plusz takarékosságra lenne szükség a költségvetés jelen helyzetében. 

Ami pedig a jövő évi költségvetésre gyakorolt hatását illeti, mint rámutatott, az ilyen egyszeri kiadások nem épülnek be a bázisba, azt pedig még nem láttuk, hogyan néz majd ki a „békeköltségvetés”. Pontosabban, a Pénzügyminisztérium egy dolgot már előrevetített: az infláció 3,2 százalék lesz. Ez persze – enyhén szólva – nem valószínű, a jövő évi drágulási ütem magasabb lesz, mint az idei, ami egy decemberi 5 százalék körüli után éves szinten 4,5 körül alakulhat – fejtegette. 

Eléggé reménytelen a helyzet, nincsenek valódi hatástanulmányok, rögtönzések vannak csak. Rögtönzésre pedig nehéz gazdaság- és kormánypolitikát építeni – hívta fel a figyelmet. Persze – tette hozzá – ez már évek óta így megy. Ennek pedig egyre több a hátránya: már látványosan dőlnek össze a közszolgáltatások, és ebből egyre nehezebben lehet kikecmeregni.

Választási év lesz 2026, ami maga után vonhatja az osztogatást – hoztunk fel még egy nehézséget a költségvetés tartása szempontjából. Katona szerint ehhez már találgatnunk sem kell, hiszen Orbán Viktor ezt tulajdonképpen meg is mondta. Nyilvánvaló, hogy osztogatásra, ilyen típusú döntésekre fogják kényszeríteni az állami szerveket, például a fejlesztési bankot – vetítette előre. Meg persze ráhárítják másokra és verik a mellüket – de attól még ezektől a lépésektől elszabadul az infláció. Láttuk azt is, hogy a 2021-ben és 2022-ben a választások előtti osztogatást gyakorlatilag egy fél év alatt visszavette a kormány azzal, hogy engedte az inflációt elszabadulni. Mert csak az számít, hogy amíg a szavazófülkéből ki nem jönnek a választópolgárok, úgy érezzék, hogy kaptak valamit – mutatott rá Katona Tamás.