Nem úgy működik a társadalom, ahogy a hatalom megmondja

Setényi János, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Tanuláskutató Intézetének igazgatója egyik szegedi előadásán – a Telex tudósítása szerint azt mondta, zseniális volt a porosz oktatási rendszer. Valóban az volt? 

Setényi János ezt nem csak Szegeden mondta, ha mondta, jelenleg országjáró turnén van, több helyen hirdetik az előadását. Azt nem tudom, hogy pontosan mit mondott, mert egy újság tudósítása idézte, de ekkora csacsiságot nem mondhatott, mert ennél műveltebb és tájékozottabb. Lehet, hogy ironikusan mondta. Mindenesetre az a tény, hogy amit ma poroszos oktatásnak nevez a közbeszéd, az egy nem pontosan megfogalmazott közhely. 

Egyáltalán mi az a porosz iskola? 

A porosz iskola a XVIII. század végén, a XIX. század elején valóban egy fegyelmezetten, és jól szervezett iskola volt, hiszen a porosz állam egy jól szervezett katonaállam volt. A porosz iskola hiteles kutatói közül például Horváth Attila 1990-ben erről egy nagy tanulmányt adott közre, amiben azt írta, hogy a porosz iskola a maga idejében, a felvilágosult abszolutizmus világában korszerű, a maga módján zseniális oktatási rendszer volt, mert megoldotta az iskolázatlan nép iskoláztatását. Vagyis bekényszerítette az iskolapadokba az épphogy felszabadult jobbágyok gyerekeit. De hát ez 200-250 évvel ezelőtt volt. Ami pedig az oktatást illeti, sok minden zseniális volt, például az is, ahogy az ókorban Platon sétált az Agorán. Ez a kornak megfelelő társadalmi szükségleteket elégítette ki. Vagyis így analógiaként nem lehet mondani, hogy a porosz iskola zseniális volt. Most már annyi mindent értünk poroszos oktatás alatt. A tudósítás szerint az előadásban a kutató állítólag azt is mondta, hogy a XX. század '80-as éveiben alakult ki a poroszos oktatás. De ez egy marhaság. Hiszen az Osztrák-Magyar Monarchia oktatása legalább annyira poroszos volt, ezt Karinthy Frigyestől, Móra Ferenctől és Kosztolányi Dezsőtől pontosan tudjuk. Az I. világháború utáni Horthy-korszak legalább ennyire poroszos volt, az úgynevezett reformtörekvések alig jutottak lélegzethez. 

És a II. világháború után?

Egy nagyon rövid időszak, a fényes szelek periódusa után tagadhatatlanul visszarendeződött az iskola. Ez egyébként a Szovjetunióban is úgy volt, hogy volt egy nagyon rövid, avantgárd szakasz, ahol a klasszikus reformpedagógiai törekvések ráadásul kötelezővé is lettek téve, amit aztán a sztálini thermidor a maga természete szerint elfojtott. Tehát az igaz, hogy a létező szocializmus iskolája egy konzervatív iskola volt. De ez ebben az értelemben nem volt már zseniális, mert a társadalmi szükségletek kihullottak alóla, egyedül a diktatúra igényelte, hogy az iskola kemény és fegyelmező legyen. Miután azonban ez egy „perverz” diktatúra volt, mert a lobogójára a szabadság volt írva, a létező szocializmus iskolája csak szégyenlősen volt poroszos, amit aztán – ahogy puhult a diktatúra – már a ’60-as években elkezdtek szétszedni. Megindultak a nagy kísérletek Gáspár Lászlóval és Lóránd Ferenccel, másokkal. Ők lényegében kiharcolták maguknak, hogy a fegyelmező, egy tankönyves, szigorúan osztálytermes, úgynevezett frontális oktatást lecseréljék egy aktivizáló, személyközpontú, a gyermek pszichológiai fejlődését figyelembe vevő iskolára, és ez bontakozott ki már a rendszerváltás előtt.

1985-ben erre törvény született, ami lehetővé is tette a változást, hiszen autonómmá tette az iskolákat. Ezt a göcsörtösen, nagy kanyarokkal zajló fejlődést akarja a NER megfojtani a buta Nemzeti alaptantervével, az állami oktatás egyházi iskoláknak való átjátszásával. A nagy társadalmi kísérlet az, hogy ezt a szekularizált és szabadságot vágyó szülőtársadalom, az utcákra vonuló diáktársadalom, és a pedagógustársadalom hagyja-e, tűri-e, vagy visszatagozódik, visszarendeződik. 

Azért kell ezt a poroszos oktatást most „isteníteni”, mert egyszerűen nem tudunk lépést tartani a világgal, hiszen tudjuk, hogy a 15 éves diákok olvasási-szövegértési és matematikai képességeit mérő, nemzetközi PISA-felmérésen a magyar diákok évek óta rosszul teljesítenek. A legutóbbi, 2022-es felmérésből kiderült, hogy a tanulók 27 százaléka funkcionális analfabéta, és ezt már egyházi iskola szakértője is megerősíti. 

Bár bizonyítékom nincsen rá, de könnyen igazolható, hogy a kormány ugyan összeszorított fogakkal, de nagy keservesen kipréselte magából a pedagógus-béremelést, csakhogy utána valamelyik nagyfőnök – találgathatunk, hogy melyik –, azt mondta, na, jól, van, de akkor cserébe „beszigorítjuk” őket. Az egyik oldal tehát a szabályos bosszú. A másik, ami a konzervatív pedagógia nagy kampányában szerepel – és ezt Setényi János más kutatásokban sok szempontból tudta igazolni, még akkor is, ha nincsen egészen igaza –, hogy az az erőforrás, amit az iskolai esélyegyenlőség kialakításába „belefeccöltek”, lyukas vödörbe öntött pénz. Mert a társadalom szerkezetében szükség van arra a hierarchiára, hogy a kiválasztott elit megkapja azt a tudást, ami neki jár, a többi pedig maradjon ki a társadalmi mobilitásból. Ezt konzervatív társadalomelmélkedők leírták, és ebből következik az a pedagógia, ami a szelekcióra térne vissza. Az iskolai szelekciónak a legjobb eszköze a szigorú, és haszontalan tananyag. Ezek a konzervatív elméletek – az iskolai demokrácián túl – azt is kárhoztatják, hogy a sok liberális a gyakorlatias műveltséget helyezte középpontba, ahelyett, hogy a klasszikus műveltséget tanítaná a gyerekeknek. Ám Magyarországon ez is furcsán érvényesül, hiszen a szakképzésből épp ez a kormány vonta ki a közismereti tárgyakat. Ebből is igazolható, hogy maradjon csak buta a proli, csak az elitnek jusson olyan tudás, amelyiknek nem haszna van, hanem funkciója. 

Setényi szerint a kötelező olvasmányok a közműveltségben töltik be a fontos szerepüket, mert ezektől leszünk társadalom, és nem csürhe…

Ez igaz lehetne. Az tagadhatatlan, hogy a Nemzeti alaptanterv mögött is az az alapelv áll, hogy legyen egy közös nyelve a társadalmi tudásnak, és ez idáig teljesen rendben is van. Csakhogy ezek a kötelező olvasmányok már abszolút elavultak, köszönőviszonyban sincsenek a gyerekek mai világával, és az ő társadalmi problémáikkal. Pedig, mint tudjuk, vannak ilyenek, de azokra nem válaszolnak. Egy kötelező olvasmány sem szól például a cukrosbácsiról a gyerekotthonban. Holott erről lehetne mit beszélni, akár kötelező olvasmány szintjén is. Ennek megfelelően, viszont a gyerekek ezeket a mostani kötelező olvasmányokat már nem olvassák. Megjegyzem, az elit gyerekei sem, jobb szülők elviszik moziba a gyerekeiket, amikor a kötelező olvasmányként feladott, a Jókai Mór könyvéből készült „A kőszívű ember fiai” című filmet vetítik. Ez tehát ugyanolyan illúzió, mint a progresszívek illúziója az esélyegyenlőségről.  A közös tanterv, mint a nemzet közös nyelve egy konzervatív illúzió. 

Setényi megtámadta a posztmodern szemléletet, amely a közműveltség helyett elfogadja, hogy sokféle tudás lehetséges. Szerinte ez nem helyes…

„Mondd a virágnak, hogy ne nyíljon.” Olyan nincs, hogy helyes, vagy nem helyes, nem úgy működik a társadalom, hogy a Mathias Corvinus Collegium (MCC) megmondja, hogy „elvtársak, ez a helyes”. Ez a diktatúrákban se így működött. Az utolsó, általunk is már megélt diktatúra hiába mondta, hogy „elvtársak, ez így helyes”, odahaza a nappaliban még az államfő is henceghetett a halálra ítélt apukájával, hiába mondta neki az ideológia, hogy ez így nem helyes. 

Setényi szerint Magyarországon „nekünk a maximumot kell kihozni a fiatalokból”. Az nem árt, ha türelmesek vagyunk a gyerekekkel, de szerinte az érzelmeikre helyezett túlzott fókusz, a szentimentalizmus félrevisz. Ez már előszele annak a még titkolt, de már felsejlő iránynak, hogy az alapítványi egyetemek és az egyházak átveszik majd a jó középiskolákat, és egy még kasztrendszerűbb elitoktatás felé viszik a magyar oktatást? 

Emögött megint csak két dolog van. Az egyik, hogy az oktatásszociológus belekotnyeleskedett a pszichológia tudományába, amit, ha visszagondolunk az európai kultúra történetére, a diktatúrák mindig tiltott gyümölcsnek tekintettek. Hiszen olyan törvényszerűséget tárt fel az emberről, amivel egy voluntarista politika nem tud mit kezdeni. Másrészt az a hipotézis van mögötte a társadalmi szelekcióról, hogy aki bírja, aki alkalmazkodik, azt a gondoskodó állam megjutalmazza, aki pedig nem bírja, az a férgese, az kihullik. Épphogy csak a Taigetoszról nincsen szó. A progresszív ellenállás nem véletlenül emlegette a köznevelési törvényt annak idején Taigetosz-törvényként. Emögött az a konzervatív társadalomkép is ott van, hogy hiába erőlködnek a demokraták, úgysem lesz társadalmi egyenlőség. Ez a fékezetlen kapitalizmus körülményei között igaz is, mert a tőkének nem ez az érdeke. Csak Setényi arról nem beszél, hogy ez a kapitalizmus érdekrendszere, mert ez nem illik a nemzeti mázzal leöntött ideológiába. Az egyébként igaz, hogy a maximumot kell nyújtani, mert egy energiaforrásokban, nyersanyagokban szegény ország egyedül a tudásával tud jelen maradni a világpiacon. Az tagadhatatlan, hogy jó iskola kell, de nem attól lesz jó iskola, hogy meg lesznek fegyelmezve a gyerekek. 

A poroszos rendszer a kötelező olvasmányok mellett bevezette a házi feladatot is, ami Nyugat-Európa egyes részein ma már nincs gyakorlatban. Setényi úgy gondolja, vigyázni kell, nehogy Magyarországon is megszűnjön az otthoni lecke, mivel „ha egy generáció úgy nőtt fel, hogy nincsen, akkor már nem lehet visszavezetni”. De mi történne, ha nálunk is megszűnne? 

A házi feladat egy mánia. Én ismerem és tisztelem Setényi kutatói munkásságát, ilyet ő nem kutatott, valahol hallhatta. Ráadásul Magyarországra nem is jellemző, hiszen a tanár nénik, tanár bácsik olyan önfeledten adják fel a házi feladatokat, hogy kilóg a gyerekek bele. Arról viszont Setényi nem beszél, hogy a tankönyvek nagyon rosszak, helyenként hibásak, megtanulhatatlanok. Aki pedig versenyben akar maradni, az leül otthon a tankönyv mellé, és bebiflázza az érthetetlen szöveget. De ettől ő nem lesz okosabb. Tudjuk, hogy konzervatív oldalról világszerte bírálat éri a PISA-t is, azzal, hogy nem az a tudás, amit a PISA mér, mert az csak az alkalmazhatóságot méri, és az olyan „proliszagú”.

Orbán Balázsnak, Orbán Viktor politikai igazgatójának már 2023-ban megjelent egy cikke, „Visszavezetni az oktatást a konzervatív gyökereihez" címmel, illetve a Magyar Nemzetben egy februári írásában is az oktatási rendszerben várható jelentős változásról ír…

Mert megkapta parancsba, hogy most ezt kell mondani.

De, ha hozzávesszük ehhez, amit Setényi mondogat, akkor valójában merre  tartunk? 

Ezt nem lehet tudni. A szabályok azonban azt mondják, hogy „a törvény szövedéke mindig felfeslik valahol”. Én ezt még az iskolában tanultam, mert kötelező olvasmány volt József Attila. A konzervatív oktatás egyszerűen nem lesz működőképes, különösen addig nem, amíg nyitva marad a munkaerőpiac Európa felé. Az biztos, hogy a kormány a konzervatív oktatási fordulatra nem akar költeni egy fillért sem. Úgy akarják végrehajtani, hogy megfenyegették a pedagógusokat azzal, hogy megkapták a sok pénzt, ezért hajtsák végre azt, amit a szakfelügyelő megkövetel. Ez az egy tankönyv van, amit tanítanak, azt írják be a Krétába, és a kormány majd ellenőrzi, hogy azt tanították-e, amit beírtak. Megjegyzem a Krétával mindenki „huncutkudik”, mert nagyon sok pénzért egy teljesen alkalmatlan szoftver. Ez az az iskolai elektronikus rendszer, ahová azt is be kell írni, ha a tanár a mosdóba kiment, mert eszerint számfejtik a bérét. Ám, ha a mosdó helyett cigizni megy, akkor is csak azt írhatja be, hogy mosdóba ment. Vagyis teljesen abszurd. Így aztán megindul a kis magyar kijátszás, huncut meccs lesz ez még egy pár évig. Vagy azt mondja a szülőtársadalom, hogy neki ez az iskola nem kell. Egyébként az egyházasítás is vissza fog ütni, különösen azután, hogy az ájtatos manó vezetőkről rendre kiderül, hogy hipokriták.

Azért az sokat ártott az isteni tekintélynek is, amit a püspök úr művelt, és nem is segítette Magyarországon az istenhit elterjedését.