Nemzetbiztonsági kockázat a kínai és az orosz hitel

A magyar miniszterelnök múlt hét eleji moszkvai látogatásának sajtótájékoztatóján mintegy mellékesen vetette oda Vlagyimir Putyin, hogy Orbán Viktor még nem tudja, de „ahogy itt sétáltam a sajtótájékoztatóra, információt kaptam az orosz állami vasúttársaság vezetőjétől, ami vonatkozik a hitelkereten keresztüli kiegészítő finanszírozásra. Kétmilliárd dollár a lehetséges összeg egy ilyen projektre, és meg lehet majd kerülni Budapestet”. A Portfolio idézte a közlést, a közös sajtótájékoztatóról készült orosz hivatalos leiratra hivatkozva.

Ez a hitelfelvétel, ha megvalósul, már a negyedik olyan – eltérő fázisba jutott – gigaprojekt, amihez óriási állami hitelt vett fel vagy szándékozik a jövőben felvenni Orbán és kormánya. A szóban forgó négy hitel:

– a Paks 2 atomerőmű létesítéséhez kapott, maximum 10 milliárd euró (mai árfolyamon 3500 milliárd forintnyi) orosz hitel;

– a Budapest-Belgrád vasútvonal magyarországi szakaszának a kiépítésére durván 650 milliárd forint értékű kínai hitel;

– a Fudan Egyetem budapesti kampuszára tervezett legfeljebb 540 milliárd forintos kínai hitel;

– a Záhony-Sopron vasútvonal fejlesztéséhez szánt (maximum) 629 milliárd forintos orosz hitel.

A hitelek gigantikus nagyságát illusztrálandó: együttes értékük 5319 milliárd forint, ami mintegy 18,6 százaléka a 2022-es magyar költségvetés kiadási főösszegének. Vagy másként: az idén a kormány összesen körülbelül 3500 milliárd forintot szán a családokra, ami csak a GDP 6,2 százalékát jelenti. 

Politikai szívesség a hitelfelvételek alapja

Már az is kérdéses, hogy kellenek-e nekünk ezek a projektek, kiváltképpen a jelen formájukban és kondíciókkal. Nos, a Fudan-kampuszról kimondható, hogy egyáltalán nincs rá szüksége az országnak. Paks 2 szükségessége több mint kérdéses, az általa majdan megtermelt energiának persze lesz helye, de más forrásból is lehetne azt biztosítani. A Záhony-Sopron összeköttetés ugyan inkább kell, mint nem, de vajon tényleg ilyen áron? Ugyanakkor a Budapest-Belgrád ilyen kondíciókkal inkább nem kell, mint kell. De még ha feltételezzük is, hogy szükség van ezekre a fejlesztésekre, nem lehet másként finanszírozni azokat? Például uniós támogatásból? És egyáltalán, mit jelent az, hogy Orbán önként és dalolva belemászik ilyen orosz és kínai kitettségbe? Mesterházy Attilát kérdeztük:

„Természetesen uniós forrásokból lehet vasútfejlesztéseket végrehajtani, ahogy Magyarország teszi is, hiszen sokszor látjuk, hogy Mészáros Lőrinc milyen sikeres a vasútépítési, -fejlesztési tendereken” – szögezte le a szocialista politikus, akinek a határozott álláspontja, hogy itt egészen biztosan nem másról van szó, mint politikai szívességről. A vasút mindig kritikus infrastruktúra, mind biztonságpolitikai, mind gazdasági, mind pedig kereskedelmi szempontból – magyarázta.

Orbán nem szuverén ember

„Putyin megirigyelhette a kínaiak magyarországi-szerbiai vasúti projektjét, s szeretne ilyen kritikus infrastruktúrában érdekeltté válni Magyarországon, ezért jelezte, hogy az oroszok is szívesen beszállnának ilyen vasútvonal építésébe” – fejtegette. Mindez azt jelenti – vonta le a következtetést –, hogy politikai szívességet kér Putyin Orbántól, aki politikai okokból teljesíti is.

„Szerintem Orbán nem szuverén ember, nem tud önálló döntéseket hozni, amikor Putyinnal áll szemben, valamivel zsarolhatják, ezért is szoktam Orbánt Putyin pincsijének nevezni” – állította Mesterházy. Ezt arra alapozza, hogy „a miniszterelnököt csak akkor érdekli a nemzeti szuverenitás, amikor Brüsszel kell szembeszállnia, de azzal nincs gondja, amikor Oroszországgal vagy Kínával kapcsolatban merülhet fel a nemzeti szuverenitás védelme”.

És mi a helyzet az „alkotmányos költséggel”? 

Vajon nem indokolhatja-e az orosz és/vagy a kínai hitelfelvétel prioritását Orbán számára, hogy az uniós forrásoknál a jövőben egyre kevésbé lehet majd „lecsippenteni” bizonyos „alkotmányos költségeket”? – vetettük fel.

Mesterházy szerint az valóban világos, hogy az Európai Unió már megelégelte a pénzpazarlást, a lopást, ami uniós források terhére Magyarországon jellemzővé vált. „Sokat ’dolgozott’ azért Orbán, hogy életbe lépjen a jogállamiság mechanizmusa” – emlékeztetett a politikus, kifejtve: az uniós források felhasználáshoz világos, átlátható szabályokat fektettek le, s ma már pontosan el kell számolni a támogatásokkal, ami persze nincs meg a kínai és az orosz hitelek esetében.

Mindenütt a világon jellemzően könnyű pénznek tartják a kínai és az orosz hitelt, mert nincsenek átláthatósági feltételei, szemben a nyugat-európai banki vagy állami, illetve uniós forrásokkal. „Sokkal egyszerűbb tehát Orbánék számára felvenni ezeket a hiteleket, mert úgy költik, arra költik, ahogy és amire akarják. Ugyanakkor hosszú távon komoly politikai ára van az ilyen hitelfelvételnek, mert kiszolgáltatja az országot ezen diktatórikus, autokratikus nagyhatalmaknak” – mutatott rá Mesterházy Attila.

A kritikus infrastruktúra és a veszélyek

Milyen veszéllyel járhat, ha ezeket a kritikus infrastruktúrákat orosz vagy kínai hitelből építjük? – kérdeztünk rá.

A politikus példával illusztrálta, hogy ez alatt mit értett: egy konfliktushelyzetben blokkolni lehet egy ország logisztikai működését, s meg lehet akadályozni például, hogy az adott vasútvonal szállítási kapacitásait különféle eszközök, például tankok mozgatására használják. Nem véletlenül szeretik az országok állami tulajdonban tartani a vasútvonalakat. Amikor viszont ekkora hitel van a fejlesztéshez, akkor addig az adott állam nem tud szabadon rendelkezni felette, amíg vissza nem fizetik – mutatott rá, hozzátéve: számos példa volt már arra – a  többi között Afrikában –, hogy Kína hitellel finanszírozott infrastrukturális fejlesztést, ám miután a hitelfelvevő állam nem tudta fizetni a törlesztő részleteket, cserébe komplett kikötőt kért a kormánytól, s ezzel kritikus infrastrukturális ponthoz jutott, ami megfelelt geopolitikai és politikai érdekeinek. „Egy szó, mint száz, ezek a kínai, orosz hitelből létesülő vasútvonalak vagy akár az atomerőmű nemzetbiztonsági kockázatokat is hordozhatnak” – szögezte le Mesterházy Attila.

Montenegró elrettentő példája

Tavalyi hír volt – s a G7 portál is beszámolt róla –, hogy egymilliárd eurós kínai hitel visszafizetéséhez kérte az Európai Unió segítségét Montenegró. Refinanszírozni akarta a kínai Eximbanktól, egy autópálya építésére felvett hitelt, így csökkentve az ázsiai ország befolyását az országban. Montenegró adósságállományának a harmadát teszi ki a hitel. A 24.hu cikke arra emlékeztetett, hogy a MANS montenegrói korrupcióellenes civil szervezet a korrupció melegágyaként jellemezte az építési projektet, kiemelve: a helyi alvállalkozókat megfelelő versenyeztetés nélkül választották ki, és az építésre szánt pénzből sok jutott a korábbi kormányfő körébe tartozó vállalkozóknak. A beruházás nagy részét pedig államtitoknak minősítették. Ráadásul a szerződés értelmében, ha Montenegró nem tudja időben visszafizetni a kölcsönt a kínai Eximbanknak, akkor a kínai állam irányítása alatt álló pénzintézet cserébe földet foglalhat le az országban. A Euronews szerint Kína az érintett autópálya egyik végpontjának számító Bar kikötőjét akarja megszerezni.

A Budapest-Belgrád vasúti projekt hitelszerződése sem ismert. A hitelnyújtó pedig ugyanaz a kínai Eximbank...