Nemzeti konzultáció: éberség, elvtársak!

Vagyis a lap kérdése pontosan annyira volt manipulatív, mint maga a nemzeti konzultáció kérdés-sora. Még akkor is, ha a lap újságírója a következő kérdésben némiképp maga is elismeri, hogy a kérdésekre csak egy jó válasz adható. Az államtitkár azonban nem jön zavarba, így válaszol: „nem szabad lebecsülni az embereket, mindenki képes formálni a véleményét és az akaratát. Éppen ezért, különböző válaszokat adhatnak az emberek a feltett kérdésekre, például a tőke helyett csak a kamatok megfizetésére vonatkozó örökjáradék elképzelése, vagyis  az újabb Soros-terv Nyugat-Európá­ban igenis többek támogatását elnyerte. A kormány azt gondolja, hogy egy országot örök időkre ela­dósítani nem jó megoldás, de lehet ezt másként is látni. Vagy ott van a koronavírus-járvány, amelynek az első hullámán remélhetőleg már túl vagyunk, és miközben továbbra is óvatosnak kell lennünk, fenntartani az egészségügyi készültséget, érdemes kikérni az emberek véleményét a további védekezésről.”

Mellesleg talán nem is annyira maguk a kérdések az izgalmasak a hétfőn elindított konzultációs ívekben, hanem a hozzájuk fűzött magyarázatok. Amelyek nagyjából pontosan olyan értékűek, mint Tuzson válaszai. Az összeállítás nagyjából lefedi a kormány politikai kommunikációját, bár annyi hiányosság van benne, hogy nem tér ki külön a fővárosra – csak a Pesti utat említi –, Karácsony Gergely például semmilyen módon nem kerül szóba. Ezt persze Tuzson igyekszik az idézett interjúban pótolni, igaz, csak pár ezer példányban, nem pedig nyolcmillióban. Mégpedig olyan összefüggésben, hogy miközben a főpolgármester folyamatos harcban van a kormánnyal, annak dacára, hogy az kiemelten kezeli Budapestet, a kabinet mégis a párbeszéd híve marad.

Tuzson így beszél: „látjuk, hogy a főpolgármester a tényekkel szemben csak indulatokkal, döntésképtelenséggel és a felelősség tologatásával, és nem érvekkel próbálja felvenni a küzdelmet. A vita azonban nem állandósulhat, a konfliktust olykor zárójelbe kell tenni. Cselekedni kell, fel kell állni az íróasztal és a Facebook mellől. Budapest fejlesztése az egész nemzet számára fontos, ráadásul emellett fel kell készülni a védekezés esetleges újabb szakaszára is. Ezért marad az éberség és az óvatosság, továbbá folytat­ja munkáját az operatív törzs, az országos tisztifőorvosnak pedig különleges jogosítványai lesznek június végétől.”

Éberség elvtársak, éberség, mondhatnánk A Tanú című film Pelikánjára emlékezve, de nem kell nekünk mondanunk: íme, a hatalom már maga hívja fel rá a figyelmet. És nem gúnyolódik.

Egyszer persze – talán – ezekből a nemzeti konzultációknak nevezett valamikből is készül egy film, ha már nincs is egy Bacsó Péterünk, aki legalább – mint régen – a doboz számára leforgatná. Addig is, amíg ez megtörténik, azt tanácsolom az olvasónak: ne dobja azonnal a szemétbe a postai küldeményt, előtte gondosan olvassa el a kérdések előtti felvezető szövegeket. Hogy tisztában legyen Brüsszel ármánykodásával, Soros György örök-adósságot eredményező terveivel, és az egymillió migránst betelepítő elképzelésével, a Pesti út lakóinak megbetegítésével, és persze a magyar kormány fantasztikus, Európában egyedülálló teljesítményével, amelyet az ellenzék valamint az Európai Unió folyamatos akadékoskodása, és a védekezés akadályozása mellett ért el. Idézzük, a pontosság kedvéért újra Tuzsont, „Azért az mégiscsak nonszensz, hogy az elmúlt években az ellenzék mindent lélegeztetőgépekben mért, most pedig egy világjárvány közepén, amikor más országokban épp ezek hiánya miatt haltak meg ezrek, sokallják a gépek számát. A célunk az, hogy itthon ne állhasson elő olyan helyzet, ami Nyugat-Európában sajnos megtörtént, hogy az orvosoknak választaniuk kellett két beteg közül, hogy melyik életét mentsék meg.”

Hogy az ellenzék az elmúlt években mindent lélegeztetőgépekben mért, az mindenképpen új információ számomra. De lehet, hogy egyszerűen csak nem voltam elég éber.