Nemzeti? Konzultáció?

Orbán Viktor ma bejelentette, hogy újabb nemzeti konzultáció  indul. „A koronavírusról fog szólni és a gazdasági intézkedésekről, hogy mit tartsanak meg az eddigi intézkedésekből és mit ne. Benne lesz Soros György elképzelése is az örökkötvényről”… Hiányzott már! Mint egy púp a hátamra…

Nagyon unom. Persze, ennek is az lesz a sorsa, ami a koronavírus miatt elmaradt nyolcadiknak lett volna. Emlékeztek: az a gyöngyöspatai szegregáltan oktatott romák és a börtönökben túlzsúfolt körülmények között, a szabadságvesztésüket töltők megítélt kártérítései, az evvel kapcsolatos „bírói elfogultság” (értsd: pártatlan ítélkezés?) dolgában lett volna hivatva kellő számú visszaigazolást produkálni a hatalom populista álláspontja mellett. Mert ugye lankadatlanul tart a kampányidőszak 2010 óta.

Egyszerű ám a mozdulatsor! Bő öt-hatmillióan ismerik. Boríték kinyit, levél kivesz, név, lakcím, azonosító adat, kód kivág és eléget. Vagy éppen, hogy nem! A papír kuka, illetve, ha valaki jótékony célra gyűjti a hulladékot, akkor neki lead.

Miért is nem akarok ennyiekkel együtt, magyar létemre „nemzetileg konzultálni”? Sorolom.

Mert semmi kedvem a nevemet, az időmet, a támogatásomat adni ahhoz, hogy a szavazatok alig a felével kétharmadossá „varázsolt” túlhatalom, a sugalmazó kérdésekkel, álnépi álkonzultációval manipulatívan trükközzön s ezzel a demokrácia működtetése helyett, annak a látszatát teremtse meg – közpénz milliárdokért.

Mert nem kérek az atyáskodó (paternalista) pártállam képmutató – szeretetet, gondoskodást és megbecsülést hazudó, valójában meg sokakat büntető, ostorral regulázó, csahosokkal megugattató és mézesmadzaggal áltató – ,kihasználó „tereléséből”.

Mert a közélet szinte minden ügyéről van saját véleményem, amit ők egyáltalán nem akartak, akarnak hallani, pláne nem figyelembe venni. Annyi kell nekik csupán a hatalmuk újabb megtoldásához – hisz’ csak kampányfogás ez is –, hogy kapjanak kellő számú, bólogató választ. A többi nem számít, aki nem válaszol, az meg pláne nem.

Mert eleve elítéltem a demokrácia intézményeinek – a fékek és ellensúlyok, az érdekvédelem – több mint egy évtizede tartó leszalámizását, s a centrális NER- erőtérbe illeszkedő, a központi hatalom igényeit képviselő/kielégítő cseléd-szervezetekkel helyettesítését. Az egész pályás letámadást. Aminek a „nemzeti konzultáció” a kezdetétől fogva csak az egyik eleme.

Mert végtelenül taszít, ha a propagandájukkal gyűlöletre sarkallnak, ha ellenségeket gyártanak sorozatban, ha karaktergyilkolásznak. Mindezt azokból a milliárdokból, amiket az ország valódi bajainak orvoslására kellene fordítaniuk, ha azt akarnák, hogy ötről hatra jusson az egész nemzet. És nem ám csak az urai, meg a vazallusaik, rokonaik, üzletfeleik.

Mert nem csípem, ha bárkik is hülyének néznek, ha átvernek, hazudnak, csalnak, lopnak, ha „az, amit korrupciónak neveznek, gyakorlatilag a legfőbb politikájuk”, s ha a jog hatalma helyett, a hatalom jogát kényszerítik rám. És fontosabb: a népemre is!

Mert a népről sem azt gondolják, amit én: hogy abba minden magyar beletartozik. Szerintük csak az a magyar, aki fenntartások nélkül egyetért velük. Aki szóról-szóra szajkózza, amit ők mondnak. Aki arra akar menni, amerre ők hajtják. Aki lelkesen tapsol, éljenez és lájkol minden gyűlölet-fröccsenésükre. Aki „bátor” rárontani az általuk kiplakátolt aktuális ellenségre. S aki – elvakult hívőjükként vagy akár látva mindezt, de a saját, jól felfogott érdekében – inkább nem veszi tudomásul, hogy a kipécézett „ellenség” bizony az ő embertársa, a honfitársa. Sőt, tán még a bajban, a nyomorúságban, a kiszolgáltatottságban is a sorstársa.

Akkor is a társa, ha mást gondol, mást akar, másképp képzeli a jövőt, mint az ország urai, akik még az általuk hozott Alaptörvényt is megkerülik a kétharmadukkal, s a törvénykezésük gyakran csak éjfél előtt tálalt „saláta”… Neki eszébe sem jutna kiforgatni értelméből a demokráciát, a jog uralmát, kijátszani a humanista normákat, takarékra állítani a szolidaritást s ellenséggé nyilvánítani a legálisan választott parlamenti ellenzéket. Meg sem fordulna a fejében, hogy mindezek helyett, afféle „nemzeti konzultációkkal” próbálja bebetonozni a hatalmát és újabb évszázadokra megosztani a saját nemzetét. Márpedig láthatóan most is ez a recept: „Oszd meg és uralkodj!”…