Népszava-publicisztika: szabályozott társadalmi egyeztetés kellene a Tiszánál
A Népszava véleménycikke szerint Magyar Péter kormányának társadalmi egyeztetés melletti elköteleződése csak akkor lehet több ígéretnél, ha annak rendszerszintű, intézményes formája is kialakul. A szerző szerint nem elég az alkalmi konzultáció, átlátható és szabályozott eljárásra lenne szükség.
A publicisztika a társadalmi egyeztetés, a Tisza Párt és a Tisza Szigetek témáját járja körül. A szerző abból indul ki, hogy a Tisza deklarációiban egyelőre nem távolodik el a társadalmi egyeztetés ígéretétől, de annak megvalósulása szerinte „zavaros, képlékeny mederben” zajlik.
A cikk szerint már használtak közösségi hálót erre a célra, és több ügyben társadalmi szervezetekkel is voltak tárgyalások. A szerző ugyanakkor úgy értékeli, hogy ez a forma nehezen átlátható, és nem feltétlenül ösztönzi a részvételt. Kérdésként veti fel, meddig hiszik el a polgárok, hogy az interneten beküldött javaslataiknak valódi hatásuk lehet.
A publicisztika egyik fő állítása, hogy ha az egyeztetés esetleges marad, akkor legfeljebb „felvilágosult centralizmusig” lehet eljutni. A szerző szerint ebben az esetben a kormány jó szándékától és nyitottságától függne, hogy kiket, mikor és milyen mértékben vonnak be, miközben lassan kialakulhatna egy belső „társadalmi kör”.
A cikk szerint a társadalmi egyeztetésnek akkor lehet demokratikus alapja, ha pontosan meghatározott és átlátható rendszerben működik. A szerző azt tartaná szükségesnek, hogy elő legyen írva: milyen típusú ügyekben, kikkel és milyen formában köteles egyeztetni az állam.
A Népszava írása külön említi a Tisza-szigeteket, amelyeket a kormánypárt társadalmi bázisaiként ír le. A szerző szerint ezek előtt az a kérdés áll, hogy elszigetelt helyi szereplők maradnak-e, vagy együttműködve alulról jövő kontrollal és javaslatokkal próbálják befolyásolni a kormány politikáját.
A publicisztika a szakszervezetekről is azt írja, hogy ha stabil és megkerülhetetlen szereplővé akarnak válni, össze kell hangolniuk álláspontjukat, mert nem ülhet minden egyes szervezet külön az egyeztetőasztalhoz. A szakmai szervezeteknél a szerző a filmes világot hozza példaként: a Filmfórum2026 nevű szakmai egyeztető fórum munkájában a cikk szerint gyakorlatilag az összes filmes szervezet részt vesz.
A Népszava-cikk szerint a filmes szervezetek elérték, hogy a kulturális vezetés bevonja őket a Nemzeti Filmintézet átalakításának és az új vezetői kinevezés folyamatába. A civil szervezetek esetében a szerző nehezebbnek látja a kapcsolódás formájának megtalálását, de felveti egy önálló képviseleti forma szükségességét.
A publicisztika végső javaslata egy pontosan definiálható szereplőkkel és felhatalmazásokkal működő, lehetőleg törvényileg szabályozott „népi gyűlés”, amely a szakmai, szakszervezeti és civil álláspontokat képviselné. A szerző szerint a társadalomnak kell megszerveznie saját képviseleti oldalát, és kiharcolnia annak jogait.
