Neubauer Tamás: a kormány már érzi, de még mindig bagatellizálja az oktatás gondjait (2. rész)

– Minden nehézség és árnövekedés ellenére, továbbra is ingyenesen és pontosan érkeznek a tankönyvek az iskolákba – mondta a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára. Rétvári Bence bejelentette: hétfőtől ismét útnak indulnak a tankönyvek az iskolákba. Emlékeztetett: a kormány évekkel ezelőtt úgy döntött, hogy a családtámogatások részévé teszi a tankönyvtámogatást, amivel minden közoktatásban résztvevő gyermek számára ingyenessé vált a hozzáférés a tankönyvekhez. Ez gyermekenként több tízezer forint kiadást vesz le a családok válláról. A KELLO két raktárában összesen 13 millió tankönyv vár arra, hogy kiszállítsák az iskolákba.

– Köszönjük szépen, hogy a családokat nem terhelik tovább a hétszeres gázár mellé. Valóban örülünk neki, hogy a tankönyvek ingyenesek. Egy dolognak nem örülünk, hogy a tankönyv minősége, tartalma nem üti meg azt a szintet, amit meg kellene ütnie. Hogyha felszabadították volna a tankönyvpiacot, és ott ingyenesen hozzá lehetne férni a pedagógusok által is értékesnek tartott tankönyvekhez, akkor mondhatnám, hogy ez a kormány valóban tett valamit. Addig akár tetszik, akár nem, az emberekben megfogalmazódik az a kérdés, hogy ezzel a lépéssel megint ki jár jól. Mert, hogy nem a gyerek, és nem a pedagógus, az biztos. Az oktatás meg végképp nem. 

– A kormány vállalta, hogy a jelenlegi pedagógusbéreket (amik a képzési formától függően, a diplomás átlagbér 58-66 százalékát teszik ki) felhozza a diplomás átlagbér 80 százalékára. Igaz, 2028-as határidővel…

– A kormány vállalná, ugyanis ez szerepel az Európai Bizottság elvárásai között. Mivel a kormánynak kell a pénz, szeretne hozzájutni a fejlesztési alapokhoz. Értelemszerűen most már eljutottunk oda, hogy akár még ezt is hajlandó elfogadni, csakhogy hozzá tudjon férni ahhoz a 6000 milliárd eurónyi összeghez. Én ennek rendkívüli módon örülök, legyen. Egyet azonban nem nagyon szeretnek hangsúlyozni ebben a történetben, hogy az elvárásban az is szerepel, hogy miután a kormány felhozta ezeket a béreket a megfelelő szintre, az indexálását is biztosítani kell. Hozzá kell kötni valami olyan bérhez – minimálbérhez, átlagbérhez–-, ami mozog. Nem lehet vetítési alapokhoz kötni. Ezt szeretik elhallgatni, de miután a szakszervezet tudott az Európai Bizottság tagjaival egyeztetni, mi ezt kőkeményen számon kérjük. Az EB ugyanis meg tudta azt tenni, amit a kormány nem, tudott velünk érdemben egyeztetni. Azért van egy problémám is. Elfogadom, hozzuk fel az összes pedagógus bérét a 80 százalékra, teremtsünk meg egy európai színvonalat ahhoz, hogy élni tudjanak, kulturálódni, világot látni, hisz' mégis csak abból élnek, azt tudják továbbadni, amit ők maguk is megélnek. Ezzel kapcsolatban csak egyet szeretnék kérdezni, de azt a magyar társadalomtól is: rendben van-e az, hogy az én négy diplomám – amiért ugyanúgy megdolgoztam, mint egy másfajta diplomát szerző ember – csak 80 százalékot ér. Nem kevesen vagyunk, akik 2-3, 4-5-10 diplomával rendelkezünk, és tanítjuk is az elvégzett szakokat. Nem vájárképzőt vagy alumíniumkohászatot végeztünk, amit nem tudunk alkalmazni. A diplománkat napi szinten használjuk. Akkor az én diplomám miért ér csak 80 százalékot? Miért nem ér annyit, mint egy orvosé, mérnöké, bárki másé, aki ugyanúgy végigjárta az intézményt, ugyanúgy letette a vizsgáit, a szakvizsgáit, megcsinálta az összes olyan kritériumot, ami a diplomához kellett, mint én. A pedagógus diploma egy másik diplomának miért éri csak a 80 százalékát? Erre vagyok kíváncsi. Tehát nem a diplomás átlagbér 80 százalékára kellene felhozni a pedagógusbéreket, hanem a diplomás átlagbérre. 

– Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter múlt héten a Facebook-oldalán jelentette be, hogy 2024 őszétől átalakítja a kormány a felsőoktatási felvételi rendszert, és megszüntetik a diplomaszerzéshez előírt nyelvvizsga-kötelezettséget is. Azt mondta, kötelező nyelvvizsga helyett az egyetemeknek kell biztosítaniuk a megfelelő nyelvi kompetenciákat a képzés alatt.

– Ez egy másik pontja annak, amiről beszélgettünk. Nagyon sok beragadt diploma van, amit a nyelvvizsga hiánya miatt nem tudtak felvenni az érintettek. Ők nyugodtan jelentkezhettek a munkaerőpiacon, mint tanító, tanár, lehet, hogy már tíz éve teljesen mást csinálnak. Ha jól megfizetik ott őket, úgysem fognak visszajönni a pályára, nagy valószínűséggel nem fognak már tanítani. De az intézkedés arra jó, hogyha vannak olyanok, akik be tudnak tölteni üres álláshelyeket, akkor tulajdonképpen magát a pedagóguspályán tapasztalható hiányt el lehetne kezdeni befoltozgatni velük. De tudni kell, ők nem gyakorló pedagógusok, nekik még kell három-öt év, mire rájuk lehet bízni egy osztályt. Addig viszont a többiek fognak még több terhet magukra vállalni, mert vinniük kell az oktatást a hátukon. Most már ott tartunk, hogy nincs annyi főállású nevelő, hogy például egy párhuzamos osztályú felső tagozat nyolc osztályába olyan osztályfőnököt lehessen delegálni, aki kinevezett állással van ott. Mert óraadók rengetegen vagyunk, vannak visszafoglalkoztatások is, de a főállású nevelőből kevés van. És ne felejtsük, hogy még mindig ott tartunk, hogy ingyen dolgozik minden pedagógus napi kettő, heti hat, havi harmincas óraszámban, a helyettesítésért ugyanis egy fillért sem kap. És akkor még a diplomás átlagbér 80 százalékát sem kapja meg ezért a munkáért. Vérlázítónak tartom!  Épp itt az ideje, hogy ez az oktatási rendszer megújuljon. Ha csak sokkterápiával lehet megújítani, akkor azt kell tenni. S hogy lesz-e? Nagyon sok kollégám azt mondja, megvárja az augusztus végét, hogy mi lesz, és lehet, hogy augusztus 28-án fogja azt mondani: „ne haragudjatok, de én még egy ilyen évet nem kezdek el”. Nagyon sok beteg kollégám van. Szomorú statisztika, de igen sokan nem érik el a 70 éves kort. Elmennek nyugdíjba, és két-három éven belül meghalnak. Mert ez egy ilyen „nyugodt” pálya, és ahogy Parragh László az MKIK elnöke mondta, ott van nekünk a három hónap motivációnak. Én nagyon szeretném, ha a kormány, és „bedolgozó” emberei befejeznék a pedagógusok elleni uszítást. Mert ez mind az. Ez a szakmánk presztízsének egyáltalán nem tesz jót, és ennek az eredménye az is, hogy alig több mint 6000-en jelentkeztek pedagógusképzésre. S hogy a kormány mennyire érzi az oktatás gondjait? Már érzi, de még mindig bagatellizálja.

(Az 1. részt itt olvashatják.)