Nincs egységes álláspont, elfogható lenne-e Magyarországon Putyin vagy sem
Erősen kétséges, hogy mit történne, ha a nemzetközi elfogatóparancs után az orosz elnök Magyarországra látogatna. Magyar György ügyvéd utalt rá, két felfogás ütközik, az egyik szerint elvileg elfogható lenne, a másik értelmében nem. A problémát az jelenti, hogy bár Magyarország ratifikálta ugyan az úgynevezett római statútumot, ki azonban nem hirdette. Vagyis kérdéses, a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) által kiadott elfogatóparancs ellenére, adhatna-e Orbán menedéket Putyinnak, ahogy pár éve Nicola Gruevski börtönbüntetésre ítélt korábbi macedón miniszterelnöknek. Így Magyar György is elméleti alapon közelítette meg a kérdést.
Háborús bűncselekményekért viselt feltételezett felelőssége miatt nemzetközi elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Putyin ellen a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság. Az indok: megalapozott a gyanú, hogy az orosz elnök személyesen felelős ukrán gyermekek jogellenes deportálásáért és átszállításáért Oroszországba. A kiadatási és letartóztatási kötelezettség az ICC-tagországokat kötelezi arra, hogy ha Putyin belép a területükre, letartóztassák őt, hogy utána bíróság elé állítsák.
Az erre vonatkozó, úgynevezett római statútumot 123 ország ratifikálta, köztük Magyarország is. Ugyanakkor azt – mint egy nemzetközi jogász a Mandinernek mondta – nem jelentették meg a Magyar Közlönyben, így nem is kell alkalmazni.
Ilyenkor mi van? Valóban menedéket kaphatna itt Putyin – ahogy Orbán Viktor másik barátja, az anno a saját országa igazságszolgáltatása elől elmenekített Nicola Gruevski volt macedón kormányfő is kapott? Előfordulhat-e emiatt kínos helyzet? Magyar György véleményét kértük.
„A kérdés összetett, válaszolni inkább elméleti alapon lehet, mindenesetre nagyon érdekes lenne tesztelni a magyar kormányt, ha Putyin elnök úr az elfogatóparancs kihirdetése után Magyarországra látogatna” – mondta az ügyvéd. Lehet érvelni az elfogása mellett és lehet érvelni annak elutasítása mellett is – mutatott rá, majd jogi fejtegetésbe kezdett, álláspontját alátámasztandó.
Mint közölte: egy biztos támpont van, ez pedig a 2006. évi XXXI. törvény, ami a Nemzetközi Büntetőbíróság Statútuma Részes Államainak Első Közgyűlése által, 2002. szeptember 10-én, New Yorkban elfogadott, a Nemzetközi Büntetőbíróság kiváltságairól és mentességeiről szóló megállapodás kihirdetéséről szól.
Ám utána már csak kérdőjelek jöhetnek.
A római statútum kihirdetésének akadályozása és halogatása nyomán ugyanis olyan jogrendszerbeli koherenciazavarok álltak elő, amelyek veszélyeztetik a Nemzetközi Büntetőbírósággal való napi, jogsegélyügyi természetű együttműködést, különös tekintettel arra, hogy a Büntető törvénykönyvnek és a büntetőeljárásról szóló törvénynek számos olyan cikke van, amely „a nemzetközi büntetőbíróság alapokmányát kihirdető, illetve alapokmányából fakadó kötelezettségek végrehajtásáról szóló törvény” előírásaitól tesz függővé bizonyos intézményeket, s bizonyos lepéseket.
A Nemzetközi Büntetőbíróságot alapító római statútumot 1998-ban fogadták el, ezt Magyarország 2001-ben országgyűlési határozattal megerősítette – magyarázta Magyar György. A statútum 2002-ben hatályba lépett, majd a büntetőbíróság megalakult, sőt, 2015 óta Kovács Péter személyében magyar tagja is van, csakhogy hazánk több mint 20 éve halogatja a statútum beiktatását a magyar jogrendszerbe.
A római statútum tizenhat különböző, emberiesség elleni bűncselekményt sorol fel, közöttük például az emberölést, a népirtást, a rabszolgaságot, a lakosság deportálását vagy erőszakos kitelepítését, a kínvallatást és a prostitúcióra kényszerítést. A statútum 8. cikkelye határozza meg a háborús bűncselekményeket attól függően, hogy a fegyveres konfliktus nemzetközi, azaz országok közötti, vagy nem nemzetközi, azaz lázadó csoportok vagy állami és nem állami fél közötti. Összesen 74-féle ilyen háborús bűncselekményt különböztet meg a statútum.
Sajnos nincs nyoma ennek kihirdetésének, annyi biztos, hogy született egy parlamenti határozat, aminek viszont nincs semmilyen jogkövetkezménye – tette hozzá Magyar György.
Az első Orbán-kormány képviselője – a 2296/1998. (XII. 30.) Korm. határozatban foglalt felhatalmazás alapján – 1999. január 15-én írta alá a római statútumot, amit az Országgyűlés a 72/2001. (XI. 7.) OGY-határozattal megerősített, majd ennek nyomán a megerősítő okirat letétbe helyezése 2001. november 30-án megtörtént. Igen ám, de 2002 óta nem tudták elérni a hol egymást váltó, hol a korábbi tevékenységüket folytató magyar kormányok, hogy a római statútumot törvényi formában beiktassák a magyar jogrendszerbe.
|
Alkotmányos mulasztásban van a törvényhozó „Sokkal több, mint tizenhét éve próbálja a magyar egyetemi világ nemzetközi jogász közössége tudatosítani, hogy a Magyarország által is elfogadott, aláírt és ratifikált nemzetközi szerződési kötelezettség kihirdetésének elmaradása nem játék, nem bocsánatos bűn, és nem intézhető el azzal, hogy »úgysem tűnik fel senkinek«, és »attól még tudnak nyugodtan aludni a magyar emberek...«, hanem sok érv szól amellett, hogy itt tulajdonképpen komoly következményekkel járó mulasztásban, sőt alkotmányos mulasztásban van a törvényhozó”. Ezt 2019-ben Kovács Péter, a Nemzetközi Büntetőbíróság bírája, egyetemi tanár, kutató professzor írta . |
Magyar György összefoglalásként kiemelte: szó sem volt tehát ratifikálásról, mindössze parlamenti határozat született arról, hogy az országgyűlés döntsön ebben a kérdésben. Hogy ezt a parlament máig miért nem tette meg, „erre én sajnos nem tudok választ adni. A törvény nem lelhető fel!”
Végezetül az ügyvéd leszögezte: az egyik felfogás szerint elvileg Putyin elfogható lenne, mert Magyarország részese a nemzetközi megállapodásnak, míg a másik szerint, miután nem született és nem lelhető fel a ratifikálásról szóló jogszabály és az nem lett kihirdetve, így a háborús bűnnel vádolt orosz elnököt a magyar hatóságok nem foghatják el.
