Novák Katalin rákészül a feladatra

„Azt persze tudtam, hogy ez azt jelenti, én lehetek Magyarország első, női köztársasági elnöke, ami önmagában is egy édes teher és felelősség, illetve van egy elképzelésem arról, hogy egy köztársasági elnöknek mi a feladata az ország első polgáraként, és mérlegeltem, hogy fel tudok-e nőni a feladathoz.”

Pachmann Péter műsorvezető kérdésére, miszerint, mit szól az ellenzéki oldalról érkezett reakciókhoz, Novák Katalin azt válaszolta, hogy neki „ezekből a reakciókból az derül ki, hogy a baloldali politikusok nem tisztelik a nőket. Ennyi!”

Pachmann műsorvezető nem tartotta munkaköri kötelességének, hogy rákérdezzen: a ma még miniszterként funkcionáló leendő államelnök honnan vette, hogy a baloldali politikusok nem tisztelik a nőket. Arra még gondolni sem merünk, de nem is akarunk, hogy Novák asszonyság netán az ujjából szopta ezt az okosságot, de azért jó lett volna, ha néhány konkrét példát is megemlít ezzel kapcsolatban. Eddig ugyanis leginkább arról lehetett hallani, hogy a jobboldali politikusok és közéleti szereplők nézik le a nőket, beszélnek velük/róluk tiszteletlenül, sőt, nem egy esetben tahó stílusban.
Hogy csak a legutóbbi esetet idézzük: a hajdúnánási önkormányzat képviselő testületének december 16-i ülésén eredetileg zárt napirendi pontként tárgyaltak volna egy közbeszerzéssel kapcsolatos vizsgálati jelentésről szóló előterjesztést, ám a szocialista Bódi Judit kezdeményezésére a nyílttá tételről döntöttek. Amikor ennek ellenére, Szólláth Tibor fideszes polgármester zárt ülésként jelentette be az előterjesztés tárgyalását, Bódi Judit felhívta a figyelmét arra, hogy korábban már megszavazták a nyílt ülést. A polgármester ekkor – nyilván a női nem iránti tisztelete jeléül - a következőképpen reagált: „Van egy feleségem és van egy lányom is, ismerem ezeket a hisztis napokat, nehéz”.

Amikor Bódi Judit kikérte a teremben ülő nők nevében, a polgármester még tetézni tudta tahóságát: „Bocsánat, én nem a jelenlévő nőkről beszélek, én önről beszélek. Ezen a napon végighisztizi a testületi ülést. Ne haragudjon, tudom, hogy vannak ilyen dolgok, de ez van.” A polgármester később sem jött le a szerről, az ülés egy további szakaszában közölte, „Úgy látom, hogy ez egy nehéz nap önnek is, képviselő asszony, vannak ilyen napok, hölgyeknél ez nehezebb.”

Nyilván ez az epizód elkerülte Novák miniszter asszonyság figyelmét, s Pachmann műsorvezető sem ismerte a történetet, különben bizonyára szóvá tették volna.

Egy évvel ezelőtt, 2020. decemberében Bencsik András azt mondta a Hír TV Sajtóklub című műsorában Szabó Tímeáról, hogy „amilyen ronda, olyan gonosz”. Tudjuk be ezt Bencsik írói munkásságának, és vegyük úgy, hogy polgári megfogalmazás volt, a jobboldali sajtóra jellemző morális fölénnyel megfejelve. Van ilyen egyébként: nem jön be neki a Párbeszéd politikusa, istenem, nem vagyunk egyformák. Bencsiknek bizonyára a Novák Katalin típusú nők tetszenek, ami egyébként igen helyénvaló, lévén utóbbi hölgy miniszter, ráadásul egy magát kereszténynek és konzervatívnak hazudó, családbarát kormányban.

Még sokan emlékszünk arra, amikor Kövér házelnök 2015-ben azt mondta a Fidesz kongresszusán, hogy „azt szeretnénk, ha a lányaink az önmegvalósítás csúcsának azt tartanák, ha unokákat szülnének nekünk.” Így, királyi többesben elővezetve. Rögtön magunk elé is képzeltük az országot, amelyet lányaink teleszültek Kövér-unokákkal. Ám a lányok – hiába a nemes cél és a veretes megfogalmazás – nem kezdtek el szakmányban szülni, a házelnök mondatai nem fogantak meg a magyar ugaron.

A macsó bunkóság nem új vonulat a Fideszben és holdudvarában, mások is megfogalmaztak hasonló nézeteket. Kovács Ákossal például azért bontott szerződést a Magyar Telekom 2016 decemberében, mert a Fidesz-közeli énekes azt mondta, hogy a nőknek nem az a dolguk, hogy annyit keressenek, mint a férfiak.

Ezek az 1-sel kezdődő személyi számú fideszes figurák feltehetőleg odahaza is így beszélnek a szeretteikkel, anyjukkal, feleségükkel, barátnőjükkel, lánygyermekükkel. Merthogy közülük került ki a párját ritkító vak komondoros Balogh, a nőket a konyhába és a szülőszobába száműző Varga, a felesége helyett örömlányoknak örömet szerző Borkai, de említhetnénk a nemzetközi botránnyá dagadó csínyt, a család szentségét egy brüsszeli melegpartin megtestesítő Szájer József esetét is.

Végezetül megjegyeznénk, hogy szemben Novák Katalin állításával – nem kell a nőket tisztelni. A férfiakat sem. Nagyon sok olyan nő van, aki megérdemli a tiszteletet, de nem azért, mert nő, hanem, mert tetteivel, munkásságával, életvitelével példaként szolgálhat másoknak, és kiérdemelte, hogy nagyra tartsuk őt. (A férfiakkal hasonló a helyzet).

Lassan mondjuk, hogy Novák Katalin is megértse: nagyon sok olyan nő (és férfi) van, akik méltók a tiszteletre. És vannak olyanok is, akik nem. Ennyi.