Nyugdíjemelést! Azonnal!

Az egyeztetések és konzultációk rendíthetetlen híveként – tekintettel a nyomorúságos helyzetre – most mégis azt javaslom, hogy nem célszerű hosszú tárgyalásokat kezdeményezni a különféle idősügyi szervezetekkel. Az ugyanis hónapokig eltarthat, és erre nincs idő.  A 2,7 millió nyugdíjban és nyugdíjszerű ellátásban részesülő személy döntő többsége „nagyon vesztésre áll”, az idős embereknek nincsenek tartalékaik és teljesen magukra maradtak. Látják a közzétett inflációs számokat, naponta tapasztalják a boltban és a piacon, hogy rohamosan nőnek a fogyasztói árak. És sajnos azt is érzik szívükben-lelkükben, hogy ők már nem fontosak. A végrehajtó hatalmat, valamint a törvényhozási többséget szemmel láthatóan nem érdekli a kiszolgáltatott nyugdíjas társadalmi csoport sorsa. Ez a megfáradt néptömeg gesztusokra és minimális segítségre vár. A hamis szavak és hangzatos beszédek ideje lejárt, mindenki érzi/tudja, hogy a gyenge érdekérvényesítő képességgel rendelkező nyugdíjasok sokaságát megint jól átverte a kormány.

A jövő héten megkezdődik az Országgyűlés következő ülésszaka. Nincs más teendője, mint hogy kormánypárti (vagy ellenzéki) kezdeményezésre soron kívüli törvényjavaslat formájában döntsön arról, hogy 2020. április 1. napjától egy, azaz 1 százalékkal növeljék a nyugdíjban és nyugdíjszerű ellátásban részesülők járandóságát, január 1. hatállyal visszamenőleg. Elfogadhatatlan ugyanis, hogy az előre jelzettnél és az idei nyugdíjemelésnél (2,8 százalék) jóval gyorsabb ütemű pénzromlás szinte valamennyi negatív hatását a védtelen, idős korú társadalom szenvedje el. Nem lehet várni kilenc hónapot a kompenzációra (novemberi korrekció), nem szabad hagyni, hogy a 60 feletti generáció finanszírozza és hitelezze az államot. Jelzem, hogy az egy, azaz 1 százalék – éves szinten – 35 milliárd forintot jelent, amely a cca. 3.500 milliárdos nyugdíjkassza és a cca.18.000 milliárdos állami költségvetés viszonylatában nem meghatározó összeg. Az államháztartás rendszerében vannak képzett tartalékok, ha indokolt, fel kell azokat használni. És továbbmegyek: a nyugdíjas társadalom nem „Bözsi és Rezsi” utalványra vár, és – köszöni szépen – nem tart igényt a nyugdíjakba soha be nem épülő prémiumokra sem. Nem kell cizellálni a szisztémát a nyugdíjon kívüli tikettekkel és jutalmakkal, hanem „csengő” magyar forintot kell juttatni az időskorúak bukszájába, amely azonnal számítási/vetítési alappá is válik. Szóval mindössze a bűvös egy, azaz 1 százalékot kérem és nem Rétvári Bence süket szövegét az időskorúak tiszteletéről. Remélem, hogy az államtitkár is ismeri azt a szlogent, hogy „törődni csak tettekkel lehet”. Legyen ez az irányadó!

Semmiféle reformértékű mondatot, gondolatot nem fogalmaztam meg. Nem írtam a nyugdíjrendszer igazságtalanságairól, a differenciálás indokoltságáról és nem tettem javaslatot a jelenlegi szisztéma átfogó módosítására sem. Csak annyit jeleztem, hogy a pillanatnyi állapot nem elfogadható, abszolút méltánytalan és rendkívül megalázó. A kormányzati nemtörődömség felháborít, ezért azt kérem, hogy 2020. február 17-én (hétfőn), az Országgyűlés első tavaszi plenáris fórumán ne egymást pocskondiázzák a parlamenti pártok képviselői, és ne a miniszterelnöki évértékelő beszédét elemezzék, hanem azonnal tárgyalják az általam indítványozott (igen szerény) nyugdíjemelésre vonatkozó előterjesztést. Aztán döntsenek, de gyorsan!