Oktatásügy: egyre nagyobb bajban a kormány, ezért engedményekre kényszerül

Pintér Sándor szerdára egyeztetésre hívta a parlamenti pártok frakcióvezetőit, politikusait, szakértőit. A közlemény szerint „A Belügyminisztérium bízik benne, hogy a baloldali pártok – ahelyett, hogy gyakran erőszakig fajuló tüntetéseket fűtenek, és bevallottan azért dolgoznak, hogy megakadályozzák a pedagógusbéremelés fedezetét biztosító uniós források kifizetését – hajlandóak a higgadt, konstruktív párbeszédre annak érdekében, hogy javuljon a gyermekek oktatásának színvonala és megtörténjen a pedagógusok béremelése”. 

Az ellenzéki pártok reakciója a közleményre vegyes volt, a Jobbik és az LMP azt jelezte, ők részt vesznek az egyeztetésen, a DK csak akkor, ha arra meghívják a pedagógus- és diákszervezeteket is, ami szerintük sem fog megtörténni, a Momentum pedig „átlátszó és hazug látványegyeztetést” emlegetett.

A Tanítanék Mozgalom közleményt adott ki, amiben a parlamenti pártok valamennyi képviselőjét felszólították, hogy „a belügyminiszterrel a törvényről ne egyezkedjenek, annak se jelenlegi, se módosított változatát ne szavazzák meg. Az ellenzéki frakciók nyilvánítsák ki egyértelműen, hogy kizárólag az oktatás ügyét előrevivő kilenc pontról hajlandóak tárgyalni, a státusztörvény benyújtását pedig minden igyekezetükkel akadályozni fogják.”

A Civil Közoktatási Platform nyílt levelet írt a pártoknak a státusztörvénnyel kapcsolatos egyeztetésről. (Ezt cikkünk végén közöljük.)

Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének most megválasztott elnöke szerint ez a pártok belügye, ebbe a szakszervezet nem kíván beleszólni. Ha azonban a pártok szakmai dolgokban megkérdezik a véleményüket arról a státusztörvényről, amiről amúgy az egyeztetés folyik, azt szívesen elmondják.  Hozzátette: az látszik, hogy komoly vita van a pártok között is arról, elmenjenek-e egyeztetni Pintér Sándorral, vagy sem, de ezt a kérdést maguknak kell eldönteniük. Totyik Tamás szerint Pintér Sándor az egyeztetéssel nagy valószínűséggel amúgy csak ki akar pipálni egy feladatot. 

Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete országos választmányának ügyvivője biztos benne, „hogy Pintér Sándor nem valódi egyeztetést akar a pártokkal, mert, ha azt akarna, már velünk is azt folytatott volna. Szerintem arról van szó, hogy azt a felsorolást akarja folytatni, amit Rétvári Bence tett, amikor azt hangsúlyozandó, hogy a kormány mennyire demokrata, a szakszervezetekkel való egyeztetések között felsorolta azt is, amikor csak az egyeztetési időpontokról volt szó. Ebbe a felsorolásba akarja Pintér beilleszteni a pártokkal való egyeztetést is.”

Egyébként Nagy Erzsébet szerint azért kell erre az egyeztetésre elmenni, mert, ha nem megy el rá valamelyik párt, akkor a kormány azt mondhatja, ők akartak érdemi egyeztetést, csak a másik fél elzárkózott ettől. Ilyen értelemben ez egy csapda a pártoknak, mert nem lehet úgy kihátrálni belőle, hogy azt mondják, ez álegyeztetés, ezért nem mennek el rá. Ha meg elmennek, akkor Pintér kipipálja, hogy egyeztetett a pártokkal. 

„Az egyeztetés elvileg olyan, amikor a felek meg tudnak állapodni valamiben, mind a két félnek van rá lehetősége, mozgástere. Például, ha odamennek a pártok, és azt mondják, tessék ezt az egész státusztörvényt elfelejteni, és arra koncentrálni, ami az EFOP Pluszos vállalásban volt, van-e a másik félnek lehetősége arra, hogy ezt mérlegelje, és azt mondja, hogy jó, gondolkodjunk ebben. Ha az egyeztetés Pintér Sándorral történik, és nincs ott Orbán Viktor, akkor nem vagyok benne biztos, hogy ez lehetséges, mert a belügyminiszternek erre nincs felhatalmazása” – mondta Nagy Erzsébet, aki annak ellenére is ott lehet az egyeztetésen, hogy a szakszervezeteket nem hívták meg rá. Az MSZP ugyanis kész meghívni őt szakértőként, már csak azért is, mert 2010 óta tanügyigazgatási szakértőként szerepel a szaknévsorban. Nagy Erzsébet azért tartaná hasznosnak, ha ott lenne, mert már „ától cettig” kénytelen ismerni ezt a törvénytervezetet. „Például, ha a pártok azt kifogásolják, hogy a törvénnyel a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát akarják korlátozni, és a kormány ezt azzal hárítja, hogy azt már kivették a törvényből, én el tudom mondani, hogy ez nem igaz. Mert ugyan a szólás- és véleménynyilvánítás szabadság korlátozásáról szóló részeket szóban valóban kivették, de írásos formában még nem láttuk a törvényt. Ha pedig ez meg is történik, a teljesítményértékelésben akkor is vannak olyan kritériumok, amelyek pont arról szólnak, hogy nem vették ki.”

Nahalka István oktatáskutató számára a kérdés, hogy elmenjenek-e tárgyalni az ellenzéki pártok a belügyminiszterrel vagy sem, már túlságosan politikai, és mivel ő nem politikus, nem tudja megítélni a dolgot. Természetesen azért figyelte az eseményeket, mindkét oldali érveket látja, azt is, ahogy a Tanítanék érvel, miszerint nem kell elmenni erre az összejövetelre, meg azt is, ahogy a PDSZ, hogy el kell menni. Számára a PDSZ érvei erősebbek. A legerősebb érvnek azt tartja, hogy nem szabad kihagyni egyetlen egyeztetési lehetőséget sem, hiszen akkor – nagyon demagóg módon –, bármikor azt mondhatják, hogy ezek nem is akarnak egyeztetni.

Radó Péter oktatáskutató szerint viszont semmi értelme annak, hogy a pártok elmenjenek a szerdai egyeztetésre, mert nem történik semmi, kár az időt pocsékolni rá. Ez egy propaganda-gesztus, semmi több. Szerinte valódi egyeztetésre senki nem számíthat, nem kell ennek bedőlni. Ha nem mennek el és a kormány ezt kommunikációs célra használja fel, akkor az ellenzéki pártok elmondhatják: majd akkor mennek egyeztetni, ha a kormányoldalon értelmes dolgokon törik a fejüket. 

Horn Gábor, a Republikon Intézet vezetője úgy látja, minden egyeztetésre el kell menni. Ha ugyanis oda se mennek el, akkor nem tudják elmondani, miért állnak fel onnan, ha úgy érzik ezt kell tenniük. Azt viszont jól tennék az ellenzéki pártok, ha előre tisztáznák az álláspontjukat. Ha pedig kiderül, az álláspontjuk működésképtelen, akkor fel kell állni, és el kell jönni. Úgy véli, a lehető legrosszabb forgatókönyv az, hogy két párt már bejelentette, elmegy az egyeztetésre, kettő pedig azt, hogy nem. Ez olyan, mintha Orbánék forgatókönyvéből játszanának. Azt nem hiszi, hogy az ellenzéki pártok ne tudtak volna előre egyeztetni egy közös álláspontról. Hozzátette, ha az ember közéleti szerepet vállal, mindenhová el kell menni, és ott el kell mondania a véleményét. 

Horn Gábor szerint egyébként oktatásügyben egyre inkább bajban van az Orbán-kabinet. Beszorultak egy olyan helyzetbe, ami engedményekre kényszeríti őket. Nem radikális fordulatra számít, de szerinte az látszik, hogy tarthatatlan a közoktatás állapota. Elképesztően alacsony a tanári pályára jelentkezők száma, bizonyos szakpárosításokra egy jelentkező sincs. Orbánéknak sikerült elvenniük a fiatalok kedvét attól, hogy a tanári pálya közelébe menjenek. Ez rövid távon is iszonyatos ár, de hosszú távon elképesztő. A pedagógusoké egy elöregedett, magára hagyott, sarokba szorított szakma lett, és ennél rosszabb üzenetet el sem lehet képzelni. Már Orbánék is rájöttek, hogy hiányoznak a modernizációs elemek a magyar közoktatási rendszerből, és most fölülről próbálnak meg modernizálni, ami a lehető legrosszabb, mert azt így nem lehet megcsinálni. Kísérleteznek például a differenciált bérezéssel és még sok mindennel, de ezek halott dolgok. Egy pedagógusközösség meg tudja állapítani, hogy ki az, aki többet dolgozik, másként dolgozik, és fel tud állítani egy belső differenciálást. Államilag azonban ezt nem lehet megcsinálni. Amihez tehát a kormány hozzányúl, ahhoz is rosszul nyúl hozzá. Ez pedig szükségszerű, mert az oktatás autonóm rendszer, amit nem lehet kívülről irányítani. Ezt egyébként már Kádárék is tudták a rendszer vége felé, az 1985-ös közoktatási törvény egy sokkal modernebb közoktatást jelentett, mint amit a mai jelent. Az olyan minimális gesztusok, mint ez a meghívás is, azt érzékeltetik, az Orbán-kormány is tudja, valamit csinálni kell. A legegyszerűbb és a legdrágább nyilván a tanári fizetések valamilyen rendezése. Ez így, vagy úgy, valamilyen formában meg fog történni. Egy darabig még el lehet játszani, hogy „Brüsszel tehet mindenről”, de aki egy kicsit is komolyan veszi a dolgokat, nem gondolhatja, hogy az uniós polgárok, és nem a magyar állampolgárok adójából kell a magyar pedagógusok bérét rendezni.