Olcsó a magyar munkaerő, ez ejtheti csapdába az országot
Az Eurostat adatai alapján a magyaroknál csak a bolgár és a román dolgozókra kellett kevesebbet költeniük a munkáltatóknak. Orbán Viktor tanácsadója, Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke nemrégiben egy szakszervezeti rendezvényen fejtegette: Magyarország versenyképességének alapja az olcsó munkaerő.
„A Debrecen mellé tervezett kínai akkumulátorgyár mintegy 9 ezer embernek ad majd munkát, de köztük jó, ha 5 ezer magyar lesz, a többit Távol-Keletről kell behozni. A magyar GDP mintegy 1,5 százalékát fogja előállítani, de ennek csak a 20 százaléka marad majd itt, Magyarországon. A vendégmunkások sem itt költenek, hazaküldik fizetésük java részét" – mondta a Népszavának Molnár László, a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgatója.
Papíron jól mutat majd az akkumulátorgyárak által előállított GDP-növekedés, ami a gazdasági felzárkózás látszatát keltheti, az ország azonban ténylegesen nem profitál ebből. A GKI vezérigazgatója szerint az Orbán-kormány mégis a multikat támogatja, amik kiviszik a profitot az országból. Szerinte egy valódi patrióta gazdaságpolitika jelentené Magyarország számára a kiutat a jelenlegi helyzetből. Az alapvető probléma a magyar gazdaság szerkezetében van, az öt fősnél nagyobb cégek fele külföldi kézen van, miközben sok a kicsi tőkeszegény vállalkozás itthon, amik nem tudnak hatékonyan termelni, ezért is alacsony a termelékenység Magyarországon. Azok a vállalkozások, amelyek jól termelnek, idővel kapnak egy vételi ajánlatot, de a politikai környezet sem kedvez a hatékony működésnek Molnár László szerint. Az ilyen hazai cégek ezért inkább szintén kiviszik az országból, vagy ingatlanba fektetik a profitot, nem forgatják vissza a bérek emelésébe.
A kormánynak támogatnia kellene a hazai cégek összefogását, hogy ki tudjanak jutni a külföldi piacokra, közös termékfejlesztéssel vagy beruházással, mert belföldön nincs annyira fizetőképes kereslet. Molnár felhívja a figyelmet arra, hogy a magyar bérek az elmúlt években nem általánosságban növekedtek jelentősen, a statisztika ugyanis elrejti a bérnövekedés mögött meghúzódó szerkezeti változást.
Azt, hogy a szakmunkások egy jelentős része nyugdíjba vonult, a fiatalabb korosztályban pedig magasabb az érettségizettek és a diplomások aránya, akiknek a fizetése eleve magasabb volt, és erőteljesebben is növekedett. Az Orbán-kormány mégsem a magasabban képzett munkaerő, a nagyobb hozzáadott értékű munkák számának növelését tűzte ki célul.
Hasonló problémákat vetett fel László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke is. Mint mondta: a rendszerváltás után jó stratégia volt a tőke bevonzása érdekében az olcsó munkaerővel versenybe szállni, de már az ezredfordulón számos szakértő jelezte, ideje lenne olyan szintre hozni a magyar oktatási rendszert, hogy magasabb hozzáadott értékű munkákat lehessen behozni az országba. Ez azóta sem történt meg. Bekerültünk a közepesen fejlett gazdaságok csapdájába, amelyből a politikai döntéshozók a rövidtávú gondolkodásuk miatt nem tudnak kilépni – fogalmazott a szakszervezeti vezető. A hazánkban működő távol-keleti cégek többsége igyekszik ellehetetleníteni a szakszervezetek működését, azt gondolván, ha nincs szakszervezet, nincs bérkérdés sem – sorolta. Ez mind oda vezet, hogy olcsóbb lesz a magyar munkaerő, így be lehet vonzani az erre építő cégeket. De bűn így gondolkozni, ezt megsínyli a magyar munkaerő minősége, és teljesen leszakad az ország – hangsúlyozta László Zoltán. Úgy véli, a magyar munkaerő előbb-utóbb olyanná válik, mint a gépek, egyre romló egészségügyi állapotuk miatt – ami a rossz munkakörülmények számlájára írható – kevesebb ideig tudnak dolgozni, a gépek pedig előbb-utóbb olcsóbbak lesznek náluk. Így pedig Magyarország elveszíti azt a látszólagos vonzerőt is, amit a hazai olcsó munkaerő jelentett.
